Apróbetű

2017.12.07. · majom

Egyáltalán nem volt olyan fájdalommentes meghalni, mint ahogy azt annak idején az értékesítési ügynök állította. Ha nem köti le minden energiáját az érzés, hogy a koponyája tetején fűrészelt lyukon keresztül lassan és minden érzéstelenítés nélkül kicibálják a testéből a gerincét, Budai biztosan a fogyasztóvédelemről üvöltözött volna.

Pedig egészen addig simán ment minden, abban a pillanatban, amikor lelépett a járdáról és oldalba kapta a szürke furgon, aktiválódott a karkötő, érezte, hogy az idő lelassul, aztán azt, hogy állcsontjába épített implantátum kétoldalt felforrósodik. „Nem kell félni, nem lesz kellemetlen, csak annyit fog érezni, hogy két fénylő meleg pont van a halántéka mögött” – mondta annak idején az ügynök és tényleg, ezzel kezdődött, viszketős, bizsergetős, hussanós érzés volt. „A folyamat villámgyors, az implantátumok a másodperc milliomodrésze alatt letapogatják a tudatállapotát, aztán az információt azonnal átsugározzák az üres elméjű fogadó klóntestbe, amely az ügyfél testének pontos másolata; egy zuhanykabinszerű sztáziskamrában áll készen, és egy pillanat alatt tudatra ébred, úgyhogy az ügyfél megújultan lép ki a kamrából, mintha csak egy frissítő zuhanyzáson lenne túl. A halálos baleset vagy katasztrófa nem lesz több, mint egy gyorsan halványuló rossz gondolatemlék, afféle fantázia, mint amikor egy pillanatra elképzeljük, hogy milyen érzés volna, ha elütne a busz.”

– Még hogy langyos zuhanyzás! – üvöltötte volna Budai, ha ki bírja nyitni a száját, de plakk-plakk-plakk-plakk-plakk, egyenként pattantak át a lyukon a csigolyái, az örvénylő, szédítő fájdalom mindegyik plakkanással egyre tovább fokozódott, egész az elviselhetetlenség határán túlig – aztán hirtelen az egész véget ért, de csak villanásnyira, Budai épp levegőt vett volna, hogy káromkodni kezdjen, de azt érezte, hogy a teste a lábujjától a feje búbjáig jéggé hűl, aztán átforrósódik, aztán egycsapásra minden elmúlt, teljes lett a sötétség és a csend.

Dragomán György: A fényes jövő
photo_camera Grafika: Tóth Róbert Jónás


Zúgásra tért magához, valami hatalmas munkagép pilótafülkéjében ült – Mi ez, hogy kerültem ide – akarta kérdezni, de nem tudott megszólalni, mintha valaki befogta volna a száját. Fémes, fájdalmas érzés volt, oldalra próbált nézni, azt látta, hogy az értékesítési ügynök mosolyogva ül mellette a fülkében és éppen nagykanállal lapátol befele egy hatalmas adag fügés-cseresznyés karamellfagylaltot. – Köszöntöm a cégnél – mondta az ügynök teli szájjal, és lenyalta a fagylalt maradékát a kanálról.

Budai a pofájába akart üvölteni, hogy nem erről volt szó, de az értékesítési ügynök feléje intett a kanállal. – Majd hamarosan megszokja az új testét, de fölösleges kommunikációval kísérleteznie, mert az ehhez szükséges infrastruktúrával nincs felszerelve.

Budai száját fémes íz töltötte meg, mintha az ügynök belenyomta volna a kanalat, aztán azt érezte, hogy nincs is szája, csak fém, minden fém, a teste fém, huzal, tárcsák, pumpák, karok, hidraulika, kapcsolási rajzok és tervrajzok villantak az agyába – én nem vagyok műszaki ember – mondta volna, de az értékesítési ügynök ott ült mellette, mosolyogva bólogatott: – Igen-igen – mondta – ez a legújabb széria, tökéletes gépezet. Mint mondtam, köszöntöm a cégnél.

Budai érezte, hogy elönti az ismerős harag: – Pofánváglak! – akarta üvölteni, valahol messze szervók zúgtak fel, fém koccant kőbe.

Az értékesítési ügynök a fagylaltba kanalazott: – Tudom, azt akarja mondani, hogy nem erről volt szó. Tájékoztatom, hogy cégünk teljesítette vállalását, Budai Károly, anyja neve satöbbi satöbbi, testére és tudatára kötött prémium biztonsági másolat szolgáltatása ekkor és ekkor aktiválódott, Budai Károly azóta már szerettei körében készül a szilveszterei körvadászatra.

– Én vagyok Budai Károly – akarta üvölteni Budai, érezte, hogy sziklákat roppant a marka.

– Ön nem Budai Károly – mondta az értékesítési ügynök, és a fagylaltosbödön alján kapirgált a kanállal. – Ön Budai Károly tudatának eredeti példánya, amely Budai Károly testével egyetemben cégünk tulajdonába került, és cégünk a lehető leghatékonyabban újrahasznosította azt. Testéből baktériumtáptalaj készült, a tudatát pedig cégünk ennek harmadik generációs bányászrobotnak az irányításával bízta meg. Ön a kisbolygó övezet egy objektumán teljesít hasznos szolgálatot, cégünk biztos benne, hogy mindaz a gazdag élettapasztalat, amelyet a társadalom kiemelt tagjaként, Budai Károly életének eltelt ötvenkét évében sikerült megszereznie és magába szívnia, nagy hasznára lesz a feladat elvégzésében az elkövetkező tízezer évben. Jó munkát, sok szerencsét. – Az értékesítési ügynök ezzel villant egyet, és kanalastul eltűnt.

Budai üvölteni akart, a karjai sziklába martak, tépték, szakították, törték, porlasztották a köveket, hallotta, hogy a zajon túlról, valahonnan a messzi távolból mintha felhangzott volna az értékesítési ügynök testtelen hanga: – Kérem, ne pazarolja az időt tiltakozásra, arra szerződéskötéskor lett volna lehetősége, de ahhoz persze el kellett volna olvasnia az apróbetűs részt.