Szakadás

– Azt hittem, az angyalok nem tudnak berúgni – az eladónő betette a szatyorba a hetedik üveget is, kicsit megemelte, hogy vajon elbírja-e a nagy súlyt a vékony műanyag.

A vodkaszagú vevő erre nem mondott semmit, csak igazított egyet a baseballsapkáján. – Mennyi lesz összesen? – kérdezte.

– Legalább mondja, hogy nem magának viszi – az eladónő maga is meglepődött, olyan kétségbeesés volt a hangjában.

A vevő vont egyet a vállán, a mozdulat túl heves volt, elkezdett lecsúszni a válláról a hátizsák, ahogy odakapott, hogy megigazítsa, a zsák szakadásán kitüremkedő tollvégek megbirizgálták a csuklóját.

– Felfoszlott a férc, kilóg majdnem a fél szárnya – mondta az italboltos nő.

A vevő bólintott, körülnézett a kisboltban, aztán levett a pénztár melletti állványról egy doboz sebtapaszt, a pultra tette. – Ezt is kérem még akkor.

– Nem fogja megtartani – mondta az eladónő  – ki fognak állni a réseken a tollak. Van hátul egy tekercs fémbetétes ragasztószalagom, az nagyon szépen megfogja a gyöngyvásznat. Ha megvár, megyek és megkeresem.

– Nagyon kedves – mondta a vevő. – De előbb fizetnék.

– Kártya vagy készpénz?

- Készpénz – mondta a vevő, egy összegumizott pénzgurigát vett elő a kabátja zsebéből, leszámolt belőle három bankjegyet.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

A ragasztószalag nem abban a fiókban volt, amelyikre a nő emlékezett, mire visszament a boltba, a vevő már kibontotta és majdnem egészen kiitta az egyik üveget. – Ki van írva, hogy itt bent nem lehet fogyasztani – mondta, a ragasztószalaggal a tábla felé mutatott.

A vevő megint rázott egyet a vállán, ettől még jobban kicsúszott a zsák szakadásán a szárnya. – Nem akartam kimenni, nehogy azt higgye, hiába kereste a szalagot.

Az eladónő bólintott, a hátizsák szakadásából kiálló tollakat nézte.

– Most akkor megragasztja vagy nem? – kérdezte a vevő.

Az eladónő a szalag végét kapargatta, reccsenve húzott le egy alkarnyi részt, a szalag megcsavarodott, majdnem összeragadt, az eladónő a másik kezével huzigálva próbálta kisimítani.

– Segítek – a vevő kezében egyszer csak ott volt egy kinyitott bicska, levágta vele a szalagot.

– Forduljon ide – mondta az eladónő.

A vevő elfordult, kicsit le is guggolt, odatartotta elé a hátizsák szakadását. – Próbálja kicsit jobban behúzni, nem szeretném, hogy beleragadjanak a pihék.

A vevő háta megrázkódott, a hátizsák zizegve hullámzott, ahogy megmozdult a tartalma, a lyukon kicsúszott egy hosszú puha szárnyvég.  – Segítsen – mondta –, tolja vissza.

Az eladónő két kézzel a kifeszített ragasztószalagot fogta, a kézfejével óvatosan a szárnyhoz ért, a tollak rugalmasabbak voltak, mint képzelte. Ahogy elkezdte visszanyomni őket, melegséget érzett a csuklójában, a tollak mögött tisztán érződött a szárny csontjainak ellenállása, forró lüktetésként futott végig a karján, egyenesen a hátába és a vállába. Hirtelen azt érezte, hogy el kéne engedni a ragasztót, két kézzel kéne megragadnia a hátizsák anyagában a hasadás széleit, teljes erőből szét kéne rántani, hasadjon csak tovább a gyöngyvászon. Szét kellene szaggatni az egész hátizsákot.

–  Eszébe ne jusson!  – a vevő ezt halkan, szinte suttogva mondta, a nő hallotta, hogy hüffenve beszívja a levegőt, aztán megrázkódott, a zsákban reccsent valami, és a szárnyvégek tollastól eltűntek a szakadásban. – Gyorsan – mondta, a hangjából visszatartott fájdalom sugárzott – ragassza már le!

Az eladónő két kézzel rásimította a zsákra a ragasztószalagot, a zsák lüktetett és rugalmasan reszketett a tenyere alatt, ahogy lassan végighúzta a gyöngyvásznon, egészen megszédült. Lehunyta a szemét, egy pillanatra mintha ragyogó napfény lobbant volna a szemhéja mögött, aztán szürke felhőket látott, a gyomrában és a gerincében érezte a zuhanás bukdácsoló rémületét.

Amikor magához tért, a pultnak támasztott háttal ült a bolt betonpadlóján. A vevő ott térdelt mellette, kezében a nyitott vodkásüveg. – Nem történt semmi, csak elájult – mondta, és a nő kezébe nyomta az üveget. – Igya ki, ez majd segít ezt az egészet elfelejteni.

A nő lassan a szájához emelte az üveget, inni kezdett. A vodka nem csípett, sima volt, tiszta és hűs, mint a forrásvíz, ahogy nagy kortyokban nyelte, az arca elé tartott üveg rétegein át látta, hogy a vevő feláll, a teli szatyrot két kézzel magához ölelve, görnyedten átmegy a bolt bejáratának szalagfüggönyén.