2019. május 15-én megdőlt a napi legalacsonyabb maximumhőmérséklet rekordja Magyarországon. A Bakonyban a Kab-hegyen 4,6 Celsius fokos legmagasabb hőmérsékletet mértek, de a fővárosi rekord is megdőlt, mert az 1940-ben  Budakeszierdőn mért 9,4 fok után május közepén a budapesti János-hegyen mindössze 9,3 fokig melegedett fel a levegő. Mindeközben az északi sarkkörön kánikula tombolt: május 13-án az oroszországi Kojnas állomáson például 31,2 fokot mértek a műszerek. 

A tavalyi május viszont durva kánikulával köszöntött be: 2018. május 4-én minden idők legmagasabb májusi hőmérsékletét mérték Magyarországon: Edelényben akkor 32,3 fok volt. 

Az idén novembert, tavaly viszont augusztust idéző májusi hőmérsékleti rekordok beleillenek a klímaváltozással foglalkozó kutatók évtizedekkel korábban vázolt forgatókönyveibe. A nemzetközi éghajlatkutatások azt mutatják, hogy már elkezdődött az a jövő, amelyben a korábban extrémnek tartott időjárás lett a normális. Ez pedig, globális felmelegedés ide vagy oda, nem feltétlenül jelent mindenhol emelkedő hőmérsékletet. 

Ámokfutó jet streamek

A globális felmelegedés és az időjárás összefüggéseinek vizsgálatára életre hívott,  az Oxfordi Egyetem Környezetváltozási Intézete, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének (IFRC) Klímaközpontja és holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) közös projektjeként működő World Weather Attribution (WWA) szervezet a tavalyi nyárról szóló jelentése szerint Nyugat-Európában a jelenlegi számítások szerint ötévente biztosan számítani kell hosszú hetekig tomboló kánikulákra, de még Skandinávia déli részén és Írországban is tíz évente lesz ilyen a nyár. Az ilyen forróság gyakorisága pedig a Föld átlaghőmérsékletének emelkedésével egyre csak nő. A WWA szerint Észak- és Nyugat-Európában az emberi tevékenység okozta klímaváltozás miatt a hőhullámok előfordulásának valószínűsége meredeken emelkedik, ezzel együtt egyre gyakoribbá válnak a korábban kirívónak számító szélsőségek. 

A meteorológusok és a légkörkutatók szerint a tavaly Görögországtól Norvégiáig több száz erdőtüzet okozó tartós nyári forróságot a poláris jet stream zúdította Európára. Az korábban is tudott volt, hogy az északi szélesség 30. és 70. foka közötti zónában nagy magasságban és horizontálisan, vagyis vízszintesen haladó, magyarul futóáramlásnak nevezett, az alábbi videóban is látható jelenség az északi félteke időjárásának egyik meghatározó alakítója. 

A sugárhajtású gépek 7-12 kilométeres repülési magasságában, akár a 400 kilométeres óránkénti sebességet is elérő, a második világháborús pilóták által felfedezett poláris futóáramlás az elmúlt pár évben azonban mintha megbolydult volna. Tavaly év elején a Nature publikálta azt a tanulmányt, amely szerint az északi félteke nyári időjárási szélsőségei, tartós hőhullámai összefüggésben vannak a poláris jet stream átalakulásával. 

„A poláris futóáramlás viszonylag markáns határzónaként lényegében a sarki hideg és a szubtrópusi meleg levegőt választja el egymástól. Összefüggésben az éghajlat változásával, a globális felmelegedéssel már egyértelműen megfigyelhető, hogy a sarkvidéki területek gyorsabb ütemben melegszenek, mint a trópusi-szubtrópusi területek. Emiatt pedig a poláris jet gyengül, vagyis minél kisebb a sarki–trópusi hőmérséklet-különbség, annál kevésbé markánsan jelenik meg a jet stream” – magyarázta a jelenséget a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján Bozó László meteorológus, az MTA Földtudományi Osztályának elnöke. 

A Földet a szabályozatlan folyók kanyarulataihoz hasonlóan, azaz meanderező alakzatban körbefogó poláris jet stream tavaly tavasszal és kora nyáron „gyenge dinamikája miatt meglehetősen stabil állapotba került, alakja egy hatalmas ómega betűre hasonlított” – írta az akadémikus. A kitüremkedés a kontinentális Nyugat-Európa északi területei, Nagy-Britannia és Skandinávia fölött helyezkedett el, ahol egy magas légnyomású anticiklon tudott hosszú időn át kialakulni és fennmaradni a rá jellemző szélcsenddel, felhőtlen égbolttal és rekordmagas hőmérsékletekkel.

Bozó a legújabb eredmények alapján úgy véli, a következő években tovább folytatódik a sarkvidékek és a trópusok közötti hőmérséklet-kiegyenlítődés, így egyre gyakrabban stabilizálódik hosszú időre a poláris futóáramlás. A meteorológus szerint mivel a poláris jet stream épp azokon a szélességeken fut körbe, Nyugat-Európa északi része és Skandinávia különösen ki van téve az ilyen anomáliáknak. De Európa nyugati és északi területei sincsenek biztonságban: a hűvös és csapadékos, illetve az extrém meleg attól függően alakul ki a nyári hónapokban, hogy a futóáramlás hullámformája éppen milyen pozíciót vesz fel.

A sarki jég és a magyarországi időjárás

Az év elején végképp nyilvánvalóvá vált, hogy az északi sarkvidéken a hőmérséklet kétszeres sebességgel nő a Föld többi részéhez képest: az Arktisz jégtakarója az elmúlt harminc évben 40 százalékkal csökkent. Az elolvadt 3,36 millió négyzetkilométernyi jég az egész északi félteke időjárására kihat, és ez például Magyarországon nem feltétlenül jár felmelegedéssel.

A sarkvidék feletti hideg levegő ugyanis a Föld forgásából fakadó Coriolis-erő és a domborzat miatt nem oszlik el egyenletesen, folyamatos mozgásban van és hullámok képződnek benne. A futóáramlások úgynevezett Rossby-hullámai általában nyugatról keletre haladnak, így kialakítva az északi hideg és déli meleg levegőt elválasztó frontfelület, a polárfrontot, ahol a mérsékelt övi ciklonok keletkeznek. 

A gyengülő, stabilizálódó és északra tolódó futóáramlás a mérsékelt övi ciklonok pályáit is északabbra helyezi, így viszont a Kárpát-medencét az időjárási frontoknak egyre inkább csak a déli ága éri el. Tudni kell, hogy a magyarországi csapadékmennyiség java ezeknek a frontátvonulásoknak, illetve a légtérben hullámzó légköri frontoknak köszönhető. Csakhogy a hidegfrontok déli ágával leginkább csak viharos szél érkezik, eső alig. 

Vagy éppen fordítva: a vándorló futóáramlás hideg oldalára kerülve extrém hűvössé és csapadékossá alakul az időjárás, mert csak az északi és az atlanti-óceáni hatások érvényesülnek – épp úgy, mint idén májusban.

A változó erejű és földrajzi helyzetű poláris futóáramlás a Földközi-tenger medencéjében kialakuló mediterrán ciklonok számát is csökkenti, márpedig az ezekhez tartozó csapadéksávból származott a Kárpát-medencében lehulló eső és hó másik jelentősebb része. A ciklonok elmaradásával szaporodnak az idei telet is jellemző több hónapos aszályos időszakok.

Kilátások

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) március végén publikált jelentése  szerint az időjárási szélsőségek 2019 elején is folytatódtak. Az Idai néven katalogizált trópusi ciklon Mozambiktól Zimbabwén át Malawiig pusztító árvizekkel sújtotta a déli féltekét, miközben az év elején rekord magas nappali hőmérsékleteket mértek Európában, ugyanakkor farkasordító hideg volt Észak-Amerikában, Ausztráliát pedig hőhullám sokkolta. 

A témával az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk korábban: