Május vége óta lehet tudni, hogy a magyar kormány az immár egy éve tartó, egyeztetésként emlegetett huzavona után erővel veszi el a kutatóintézeteket az Magyar Tudományos Akadémiától (MTA). Az elmúlt egy évben az akadémiai kutatóhálózat tagjaiból az idei év elején alakult Akadémiai Dolgozók Fóruma és civil szimpatizánsok számos megmozdulást szerveztek az akadémia függetlenségéért. Sem a februári élőlánc, sem a márciusi vagy a legutóbbi tüntetés nem hozott azonban áttörést az MTA-nak. Lovász László, a testület elnöke június 12-én nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, hogy a kialakult helyzetről a külföldi sajtó képviselőit is tájékoztassa. 

A sajtótájékoztatón az Associated Presstől a Guardianig minden mérvadó európai sajtóorgánum képviselői jelen voltak. Kérdéseikre Lovász László mellett Török Ádám, az MTA főtitkára, valamint Szathmáry Eörs, az MTA Ökológiai Kutatóintézetének főigazgatója válaszolt, aki az MTA-ITM tárgyalások során az akadémia stratégiai és szakmai szervezeti munkacsoportjában vett részt a kormányzati tárgyalásokban. 

Az akadémiai törvény tervezett módosítása értelmében elvennék az MTA teljes kutatóintézet-hálózatát, és egy új állami intézménybe, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) szerveznék ki, amelynek felügyeletére létrehoznák a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot (NTT). Ennek elnöke az Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM) vezető Palkovics László lenne. Az MTA-t törvény kötelezné, hogy a kutatóintézetekhez kapcsolódó teljes akadémiai vagyont (épületeket, infrastruktúrát, eszközparkot és egyéb tulajdonokat) adja át ingyenes használatba. 

„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”

A külföldi sajtó képviselőinek Lovász László röviden összefoglalta az elmúlt egy év eseményeit. Elmondta, hogy az ITM pontosan egy évvel ezelőtt elektronikus levélben értesítette az akadémia elnökét arról, hogy megváltoztatják az akadémiai törvényt. Az akadémia 54 percet kapott arra, hogy válaszoljon. A levélben egyebek mellett már szerepelt, hogy központosítanák az akadémia költségvetésének a kétharmadát, valamint kormányzati irányítás alá utalják az akadémiai kutatóhálózatot. Az MTA azóta számtalan egyeztetési kísérletben próbálta a kormányt jobb belátásra bírni, a legutóbbi fejlemények fényében hasztalan. 

„Az akadémia egyáltalán nem fáradt öreg tudósok magánklubja, hanem egy rendkívül aktív szerveződés, amely minden korosztályból képvisel kutatókat” – adta meg az alaphangot beszédéhez Lovász, aki elmondta: az MTA-nak nemcsak 365 akadémikusa, tiszteletbeli és levelező tagja van, de köztestülete is, így összesen 17 ezer kutatót képvisel. Az akadémiai kutatóhálózat 15 kutatóközpontot és 150 kutatói csoportot, több ezer kutatót tömörít. Az itt dolgozók nemcsak a kutatóintézetekben, hanem a magyarországi egyetemeken is aktívak. Az anyagi erőforrások viszonylatában kijelenthető, hogy a magyar kutatói hálózat Európa legjobb kutatói hálózata közé tartozik. 

A kormány új kutatóhálózatának tervei

Magyarország kormánya azt tervezi, hogy Eötvös Loránd Kutatói Hálózat (ELKH) néven új kutatóhálózatot szervez. Ennek a szervezetnek a felügyelőbizottságába egyenlő arányban delegálna tagokat az akadémia és a minisztérium. Csakhogy a tagok jelölését, és nemcsak a minisztériumiakét, hanem az akadémiaiakét is személyesen fogadná el Magyarország miniszerelnöke, vagyis Orbán Viktor. A felügyelőbizottság elnökét pedig egyenesen ő jelölné.

A tervek gondoskodnak az akadémiai vagyonról is: központi döntéseken múlna a pályázati pénzek elosztása, vagyis a befogadott projektekről kormányzati akarat döntene. Az már szinte magától értetődő, hogy az akadémiai vagyont is szabadon használná a kormány. A kormány cserébe viszont semmilyen garanciát nem vállal az alapműködés költségeinek a fedezetére, mint ahogy az alkalmazottak fizetésére, vagy a vendégkutatók finanszírozására sem. 

Az MTA fő ellenvetései szerint 

• a kormányzati döntés mögött semmilyen elfogadható érvrendszer nem áll,
• elősegíti az indokolatlanul erős központi kontrollt,
• semmilyen garanciát nem tartalmaz az alapkutatások és az alapvető működés finanszírozására,
• sérti a magántulajdonhoz való jogot,
• erősen megkérdőjelezhető módszerekkel operál,
• nem közös megegyezésen alapul,
• ellehetetleníti a kölcsönös bizalmat a tárgyaló felek (MTA - ITM) között.

Így fenyegeti az akadémiai kutatóintézeteket a kormányzat egyoldalú döntése

Mint arra a kutatóhálózat államosítását előkészítő kormányzati döntéshozók előszeretettel hivatkozni szoktak, Európában akadnak olyan országok, ahol már most is az ITM által tervezett formában, a nemzeti akadémia intézményétől független formában működik az ottani kutatóhálózat. Valóban, mondta Lovász, mint ahogy vannak olyanok is, ahol, akárcsak most Magyarországon, az akadémiához kapcsolódva működnek a kutatóhálózatok, sőt, olyan is van, ahol egyáltalán nincsenek is kutatóhálózatok. Az ITM az akadémia álláspontja szerint semmilyen valós érvet nem fogalmazott meg, ami indokolná az átszervezés szükségességét. Sőt, a kormányzat olyan stratégiát sem mutatott fel, amely révén az átszervezés a javára válna a hazai tudományos közösségnek.

Miközben az innováció és a kutatásfejlesztés valóban fontos és szükséges célkitűzés, olyan cél, amelynek irányába lenne is mit fejlődnie a magyar tudományos közösségnek, az akadémia és a kutatóhálózat szétválasztása önmagában ezt a célt nem szolgálja, mondta Lovász. „Jóllehet a változtatás ürügyeként a kormány egyfolytában az innovációbizniszt hangoztatta, a törvénytervezet szövegében egyetlen szó sem esik innovációfejlesztésről. Annál több szó van viszont hatalomról és kontrollról” – tette hozzá újságírói kérdésre Szathmáry Eörs. 

De miért kellene a kutatóhálózatnak az MTA-nál maradnia?

Az akadémia jól kidolgozott és gördülékenyen működő minőségellenőrző stratégiával tudja felügyelni a kutatóintézetekben zajló munkát. A kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények között lévő szinergiák kihasználását is a jelenlegi rendszer garantálja. A kutatóintézetek az akadémia égisze alatt nemzetközileg elismertséget vívtak ki maguknak, ez a brand könnyen semmivé válhat. A szétválás nemcsak káros, de felesleges is és ráadásul nehézkes és bonyolult jogi procedúrák sorát vonja maga után – sorolta az érveket a kutatóintézetek hálózatának egyben és az akadémia irányítása alatt tartása mellett Lovász.

A megalapítani tervezett ELKH felügyelőbizottságába a kutatóhálózat intézetei egyetlen képviselőt sem jelölhetnének, vagyis a kutatóhálózatban dolgozóknak semmilyen közvetlen képviseletük nem lenne. Arra az MTA elnöke szerint egyetlen európai országban sincs példa, hogy egy ország kutatói és innovációs intézményhálózata egy politikai döntéshozó közvetlen fennhatósága alá tartozzon. Mint ahogy arra sem nagyon van példa, hogy egy nemzeti akadémiának nincs garantált büdzséje a működése biztosítására, monsta a testület elnöke.

A kormány jelenlegi tervei szerint a teljes hazai tudományos kutatást és innovációs fejlesztést projektalapon finanszíroznák, noha számos olyan kutatási terület létezik, aminek a fennmaradását veszélyezteti egy efféle finanszírozási modell. Ilyen lehet például a termőföldek hatásvizsgálatának kutatása, ami akár évtizedeken átívelő kutatást feltételez.

Viszont nem lesz aki kritizáljon

Különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének a társadalomtudományi kutatások – vetették fel a külföldi sajtónak beszámoló magyar akadémiai vezetők. Miután a humán és társadalomtudományok természetüknél fogva inkább koncentrálnak a hazai, mint a nemzetközi problémákra, előbbiekre nehezebben lehetne nemzetközi pályázatokon pénzt szerezni. Így különösen megnő annak a veszélye, hogy a politikai döntéshozók egyetlen tollvonással semmisítenek meg minden olyan – szociológiai, történelemtudományi, közgazdaságtudományi, jogi, stb. – kutatási kísérletet, amelynek végeredménye a leghalványabb kritikával is fenyegetné hatalmukat – vázolták fel a lehetőségeket az MTA vezetői.  

A kormányzati terveket a magyar tudományos közösség túlnyomó többsége teljesen elutasítja – hangsúlyozta az MTA elnöke. Ráadásul, vette át a szót a főtitkár, fennáll a veszélye, hogy a Magyarországon az elmúlt 150 évben több ízben, legutóbb például 1956-ban tapasztalt agyelszívási folyamat ismétlődjön meg. Nemcsak az a gond, hogy a legeredményesebb kutatók inkább a külföldi karriert választják majd, hanem az is, hogy azok, akik doktori fokozatukat, vagy akár már a diplomájukat, sőt az érettségijüket is külföldi egyetemeken szerzik, semmi vonzót nem látnak majd a hazatérésben. Sőt az akadémiai vezetők szerint előfordulhat, hogy amennyiben a magyar kormány sikerre viszi az akadémiai kutatóhálózat államosítását, a magyarországi folyamatokból más európai politikusok is erőt meríthetnek. 

Lovász újságírói kérdésre elismerte: az MTA-nak semmilyen jogi eszköze nem maradt a kutatóhálózat és az infrastruktúra megóvására. Az MTA elnöke már csak abban bízik, hogy a nemzetközi és uniós támogatás módosíthat a magyar kormány hozzáállásán.

Az MTA-ITM háború fordulóiról ezekben a cikkekben írtunk: