Tovább zuhantak a magyar egyetemek a legfontosabb felsőoktatási ranglistán

Szerda este vált nyilvánossá a világ legrangosabb egyetemi rangsora, a Times Higher Education listája. A rangsorban a magyar egyetemek közül csak a Semmelweis Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem tudta tartani a tavalyi helyét. 

A budapesti intézmények közül előbbi a legjobb 400-500 között, utóbbi pedig 600 és 800 között végzett valahol, pontosan nem tudni hányadik helyen. A Debreceni Egyetem helyezése 800 és 1000 közé esik. A rangsorban helyet szerző többi hazai intézmény, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi (BME) hátrébb kényszerültek egy-egy kategóriával, így előbbi kettő már csak a legjobb 800 és 1000 között szerepel, a BME pedig már a legjobb 1000 közé sem fért fel. A júliusban alapítványi fenntartásba került Budapesti Corvinus Egyetem már tavaly sem szerepelt a legjobb ezerben, a listára újonnan felkerülő gödöllői Szent István Egyetem ugyancsak kiszorult az első ezerből. 

Továbbra is fennáll tehát az a már korábban is tapasztalható tendencia, hogy a visszaesés a leginkább támogatott, vagyis a műszaki és technológiai képzést nyújtó intézmények esetében a legszembetűnőbb. Ezt tavaly májusban szakértők azzal indokolták, hogy az intézmények nem élveznek elég autonómiát, szabadságot és támogatást, így nem tudják kiaknázni a felsőoktatás fejlesztésében rejlő lehetőségeket. 

Nyugat-Európa is rosszabbul teljesít

Az idén 16. alkalommal összeállított, ezekben a percekben élesített egyetemi világrangsor első ránézésre nem változott sokat a tavalyihoz képest. A legrangosabb helyeken továbbra is brit és amerikai intézmények állnak, az első 200 intézmény legtöbbje európai. A listát zsinórban negyedik éve vezeti az Oxfordi Egyetem, a kontinentális európai országok egyetemei közül a 13. helyen végzett zürichi és a 32. helyre befutó müncheni nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt. Számos európai, elsősorban skandináv, olasz és németországi egyetem tovább javított tavalyi helyezésén. Az első 200 intézmény között Európából a brit intézmények mellett idén is a német egyetemek közül szerepelt a legtöbb. 

A rangsor első helyén tavaly óta nem történt ugyan semmi meglepő, és az első tíz helyen, még ha kissé módosult sorrendben is, ugyanazok az intézmények osztoznak, mint 2018-ban. Viszont a tavaly még csak az ötödik helyen végzett Kaliforniai Műszaki Egyetem (CalTech) a brit Cambridge-i Egyetemet épp úgy maga mögé utasította, mint a Stanfordot és az MIT-t. Idén az első húsz helyből tizennégyet amerikai egyetemek vittek el, a maradék hat helyen öt nagy-britanniai és egy kanadai intézmény osztozott. 

Noha sok (nyugat)-európai intézmény idén is előkelő helyen végzett, alaposabb nézelődés után kiderül, hogy a hagyományosan népszerű és jól is teljesítő európai egyetemek közül több is hátrébb kényszerült. A Cambridge-i Egyetem például a tavalyi ezüstérem után idén már csak a bronzot kapta, a már említett Zürichi Egyetem a 11. helyről csúszott a 13.-ra, a berlini Humboldt Egyetem a 67.-ről a 74.-re, a francia Sorbonne a 73.-ról a 80. helyre esett vissza.

A tavaly szeptemberben még csak mintegy 1250, idén viszont már közel 1400 intézményt felvonultató lista összeállítását végző szakemberek szerint az európai egyetemek összességében nagyobb vereséget szenvedtek el, mint az észak-amerikaiak. 

„Európának komoly kihívásokkal kell szembenéznie, ha tartani akarja a versenyt a világ felsőoktatásával. Az egyre nagyobb nemzetközi verseny már önmagában is nyilvánvalóan nagy kihívás, de a gazdasági bizonytalanság és az elszeparálódást sürgető politikai tendenciák ugyancsak aláássák a nagy európai egyetemek erőfeszítéseit. A legnagyobb egyetemek szerte a világon képesek magukhoz csalogatni a vezető kutatókat és befogadó közeget jelentenek a legkülönbözőbb emberek számára. Ha az európai intézmények továbbra is kiemelkedő teljesítményt kívánnak nyújtani a világrangsorokban, ezeket az értékeket kell megőrizniük” 

– írta Phil Baty, a THE-rangsor fő tudományos tanácsadója.

Az ázsiai egyetemek viszont hasítanak

Baty szerint az ázsiai országok egyetemei jó ideje fenyegetik az európai és amerikai intézmények régóta fennálló hegemóniáját. A szakértő ugyanakkor hozzátette, hogy a távol-keleti egyetemeknek komoly kihívást jelenthet majd a jövőben, hogy az általuk kinevelt szakértőket és kutatókat hogyan tartsák a saját falaik között. Ehhez pedig ugyanazt a kutatói szabadságot és kreativitást kell tudni biztosítaniuk, mint amellyel a nagy múltú nyugat-európai és amerikai intézmények kecsegtetik az oktatókat és a tanulókat.

Idén mindenesetre tovább nőtt az ázsiai intézmények részaránya a rangsorban. Kína például a tavalyihoz képest kilenccel több, összesen 81 intézménnyel képviseli magát a listán. A hat hongkongi egyetem közül ötnek sikerült beverekednie magát az első 200 közé. A tajvani egyetemek közül a tavalyihoz képest további négynek sikerült a listára felkerülnie, így idén már 36 tajvani intézmény szerepel a rangsorban.

A teljes listán az amerikaiak után idén is a japán intézmények szerepelnek a legnagyobb számban. Míg az összesen 1396 intézményből 172 volt amerikai, Japánból 110 intézmény biztosította helyét a rangsorban. Igaz, a listázott amerikai intézmények közül 60, míg a japán egyetemek közül mindössze 2 jutott be az első kétszázba.

Az alternatív listákon könnyebb előrejutni

Miközben a globális rangsorban a magyar egyetemeknek nem terem sok babér, az egyetemirangsor-készítők az utóbbi években egyre másra ismerik fel, hogy a lokális teljesítményeket szűkített listákon is érdemes összesíteni. A THE egyébként maga is készített olyan rangsort, amelyen több magyar egyetem is az első kétszázban végzett, miközben olyan neves intézmények, mint az Oxfordi Egyetem, a Harvard vagy a Stanford fel sem kerültek. 

A szóban forgó listán az ENSZ fenntartható fejlődési kritériumaival vetették össze a felsőoktatási intézményeket. A 76 ország 450 egyetemét felvonultató listán az új-zélandi Aucklandi Egyetem lett az első, a második és a harmadik helyen két kanadai intézmény, a McMaster Egyetem és a Brit Kolumbiai Egyetem végzett.

A mindössze néhány éve terjedő szűkített listák megjelenéséről Fábri György tudományszociológus, oktatáskutató korábban a Qubitnak azt mondta, hogy nemcsak a felhasználók számára szolgál a gyakorlatban is könnyebben hasznosítható információkkal, hanem módszertanilag is megbízhatóbb eredményekkel kecsegtet. A szakember szerint ugyanis meglehetősen bajos olyan, a világ különböző pontjain, teljesen eltérő társadalmi-gazdasági környezetben működő intézményeket összehasonlítani egymással, amelyek valójában „sem a hallgatókért való versenyben, sem a publikációs piacon, sem a kutatási források vagy ipari megrendelések elérésében nem lehetnek egymás vetélytársai”. 

A Magyarországról a fenntarthatósági egyetemi rangsor első 200 intézménye közé bejutott egyetemeket, a budapesti Semmelweis Egyetemet és a Szegedi Tudományegyetemet az egészségügyi jóllét, az ipari innováció, a fenntartható urbanizáció és a fenntartható fejlődési célok érdekében folytatott együttműködés előzmozdításában betöltött szerepe segítette a rangsorba. 

A szóban forgó listát készítő szakemberek egyébként az intézményeket nem vizsgálták az összes fenntartható fejlődési szempont alapján. Az ENSZ által megfogalmazott 17 cél közül 11-et ragadtak ki az idén tavasszal megjelent összeállítás készítésekor: az egészségügyi jóllét, az ipari innováció, illetve a fenntartható urbanizáció mellett olyanokat, mint a klímavédelem, a társadalmi egyenlőtlenségek valamint a nemi egyenlőtlenségek elleni küzdelem, a minőségi oktatás, illetve mindezen célok elérése érdekében folytatott együttműködés. 

Korábbi cikkeink a témában: