Az ikercsillagok születése egy szédületes kozmikus keringő
A csillagászok becslései szerint a Naphoz hasonló méretű csillagok fele kettős vagy többes rendszer tagja, ám arról még nincs konszenzus, hogy pontosan hogyan is alakulnak ki ezek a csillagrendszerek. Ezért is jelentős a Science-ben október 4-én publikált tanulmány, amely egy ilyen rendszer születésének felfedezéséről számol be.
A németországi Max Planck Intézet Asztrofizikai Kutatóintézetének csillagászai a Földtől 600-700 fényévnyi távolságban, az Ikertartó csillagkép Barnard 59 néven is ismert gigantikus csillagközi porfelhőben figyelték meg az eddig még sosem észlelt kozmikus jelenséget. Ehhez a dél-amerikai Atacama sivatagban az Európai Déli Obszervatórium által működtetett ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózatát használták.
Az ALMA 66 tányérantennájának adataiból összeállított felvételen a kettőscsillag-rendszerek kialakulásának korai fázisa látható, állítják a kutatók. Az ikreket körülvevő porgyűrűk egyenként akkora kiterjedésűek lehetnek, mint a Naprendszer aszteroidaöve, a csillagok közötti távolság hozzávetőlegesen a Nap és a Föld közötti távolság 28-szorosa, tömegüket pedig néhány jupiternyire saccolják. (A Jupiter 11-szer nagyobb tömegű, mint a Föld.)
A fenti képen látható, a csillagokat folyamatosan hizlaló anyag tömege ennél jóval nagyobbra tehető, a kutatók 80 jupiternyire becsülik.
A Max Planck Intézet az ALMA felvételei alapján az alábbi videón rekonstruálta a még csecsemőkorúnak mondott ikercsillagok kozmikus körtáncát.
Kapcsolódó cikkeink korábbról: