A kutyák érzelemfeldolgozása úgy változik az öregedéssel, ahogy az emberé
A kutyák érzelemfeldolgozása hasonlóan változik az idő haladtával, mint az embereké: az öreg kutyák egyfajta sajátos pozitivitás jegyében kevésbé reagálnak a negatív emberi érzelemnyilvánításokra. Legalábbis ez derül ki az ELTE Etológiai Tanszék kutatóinak a Scientific Reports folyóiratban tavaly december 27-én megjelent tanulmányából.
Iris Smit, Szabó Dóra és Kubinyi Enikő több mint negyven fiatal (1 és 5 év közötti), illetve öregnek számító (10 évesnél idősebb) egészséges, ép hallású családi kutya (Cannis familiaris) bevonásával azt vizsgálta, hogy azok miként reagálnak a különböző érzelmeket kifejező, nem verbális emberi hangokra.
A negatív emóciót a női és férfi sírás, a pozitívat pedig a szintén mindkét nem által produkált nevetés képviselte a kísérletben, a kontrollként használt semleges vokalizáció a köhögés és a csuklás volt. A szabványosított hangmintákat már bevált pszichológiai tesztekből vették a magyar etológusok.
A gazdák jelenlétében végzett kísérletek során a fiatal kutyákkal összehasonlítva az idős egyedek lassabban, megkésve reagáltak a negatív hangokra – ahogy az az alábbi videóból is kiderül.
A kutatók szerint az idősebb kutyák szelektív válaszreakciója arra utal, hogy náluk is megvan az embereknél is tapasztalható, életkorhoz kapcsolódó pozitív hatás. Ebből szerintük az következik, hogy az öregedés során hasonló változások zajlanak le a kutyák és az emberek agyi érzelemfeldolgozó mechanizmusaiban.
A szerzők szerint azonban ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan igazolható legyen hipotézisük, szükség van további vizsgálatokra, mindenekelőtt olyan agyi képalkotó berendezésekkel, például funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálattal, fMRI készülékkel végzett kísérletre, amelyekkel pontosan detektálható az érintett agyrégiók aktivitása, így az életkori különbségek jellegének meghatározása.
A kutatók szerint az érzelmi ingerek feldolgozásakor bekövetkező különbségek tanulmányozása lehetővé teszi a pozitivitás hatásmechanizmusának tanulmányozását, vagyis azt, hogy miként érzékeli és dolgozza fel az öregedő agy a szociális és emocionális környezetét.
Kapcsolódó korábbi cikkeink: