István királyé-e a Szent Jobb? Mikor kezdődött igazából a honfoglalás? Ilyen volt a Qubit Live #3

A magyarok eredetének legfrissebb kutatási irányvonalairól szólt a hétfő este megtartott harmadik Qubit Live. Az előző, szeptemberi közösségi eseményünk a DNS-forradalmat járta körül, és a genetika tegnap este a Duna-parti Trip Hajón ismét nagy szerepet kapott: néhány kemény történettudományi tény mellett a régészet és a genetika sikeres együttműködésének eredményeit láthattuk és hallhattuk. Az előadások után, de még a kerekasztal-beszélgetés és a zenés finálé előtt pedig végre fizikailag is átvehette díját Az év embere, Sinkovics Ede.

A magyarság őseinek kutatása nem tartozik a leghálásabb feladatok közé, már ami a közösségi reakciót illeti – az emberek ritkán szeretik, ha évtizedek, évszázadok óta fennálló tudásanyagot kell lecserélni. Ezeknek az embereknek nem fog tetszeni az utóbbi években berobbant új tudományág, az archeogenetika, amely gyökeresen megváltoztatta, mit vagyunk képesek megismerni a múltunkból. Ahogy genetikus szerzőnk, Varga Máté írta:

„Évszázados vagy épp évezredes eredetmítoszok dőltek meg, vagy rendültek meg alapjaikban világszerte. A múzeumi csontokban rejlő DNS mesélni kezdett az emberiség sok tízezer éves, írott források előtti történetéről, egy olyan időszakról, amit a legtöbb történelemkönyv néhány oldalban elintéz. Ezek a történetek fel- és megrázták a régészetet, évtizedes viták végére tettek pontot, vagy konszenzusos állóvizekbe dobtak méretes köveket.”

Fotó: Songoro Laura

A népesség folyamatosan cserélődik

Persze ahhoz, hogy jó válaszokat kapjunk a magyarok eredetéről, még így is jó kérdéseket kell feltenni – csapott bele az eredetkutatás módszereinek fejtegetésébe Mende Balázs, a korábban az MTA-hoz tartozó Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Kit vagy mit vizsgálunk? Milyen technológiával? Ezt milyen módszerrel értékeljük ki? És ezt aztán hogyan interpretáljuk?

A jó kutatási stratégia alapja, hogy régészeti kontextusban meghatározott csoportokat kell képezni, hiszen más genetikai összetevőt lehet várni egy székesfehérvári, királyi városi temetőből származó DNS-től, mint egy perifériába eső temetőben talált maradványoktól. A genetikai adatok elérhetősége és bizonytalansága úgy nő, ahogy megyünk vissza az időben: a Habsburg Birodalom anyakönyvi kivonatai és adminisztrációja előttről például alig származnak hivatalos bejegyzések.

Ezekből a kutatásokból tudjuk, hogy a vándorló populációk keveredése sokkal inkább része a történelemnek, mint korábban gondolták. A honfoglaló népek esetében is hasonló történt: messziről indultak, és szépen apránként kicserélődött a népesség.

Mende BalázsFotó: Songoro Laura

Az egymással szorosan együttműködő kutatók egész este cukkolták egymást, a színpadon Mendét követő Türk Attila régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója is azzal kezdte előadását, hogy azért jöhetnek-mehetnek segédtudományok, de a régészet a legnagyobb betűs tudományág, többek közt azért, mert ennek a forrásanyaga bővül a leggyorsabban.

A magyar nyelvről a 18. század vége óta tudjuk, hogy uráli eredetű, azt ezt hordozó népesség valahol kialakult, és a 9. század elején valamiért vándorlásnak indult. Mivel a korszakról alig néhány oldalnyi olyan írásos emlék maradt fenn, amely megemlékezik a magyarokról, fontos szerep jut a régészeknek, akik a honfoglalás kori anyagi műveltség kapcsolatrendszerei alapján tudnak következtetésekre jutni – például arra, hogy a honfoglalók az iskolában tanított 400-500 év helyett csak néhány évtizedig vándoroltak, amíg meghódították a Kárpát-medencét.

A 895-ös dátum csak a Kárpát-medencében való elhelyezkedés tetőpontja, valójában már a 860-as, 870-es években elkezdtek beszivárogni a honfoglalók a területre.

Az őstörténeti régészeti kutatások kezdetét az 1834-ben Ladánybenén talált első honfoglalás kori sír jelzi, majd miután logikai alapon megállapították, hogy keletről jött a népesség, a 19. század végére már expedíciók indultak a gyökereink keresésére – igaz, a terepmunka a 20. század második feléig hiányzott. Talán meglepő módon a magyar eredetkutatást a nemzetközi tudományos érdeklődés pörgette fel az elmúlt évtizedekben – hiszen a magyarok átvonulása releváns kérdés a mai Moldova, Ukrajna és Oroszország területén, de még Kazahsztán észak-nyugati részén is.

Türk AttilaFotó: Songoro Laura

2007-től kezdődtek azok a régészeti kutatások az ukrajnai Dnyeper régióban, ahonnan olyan leletek kerültek elő, amelyek kapcsolatot mutattak a honfoglaló népek és az Urál-térség jellegzetességeivel is, és az utóbbi öt évben számos olyan tárgytípust azonosítottak a honfoglalás kori leletanyagban, amelynek kiváló Volga- és Urál-vidéki párhuzami vannak. Türk szerint az utóbbi években a Kaukázus északi térségében is kezd kibontakozni egy nagyon izgalmas, magyargyanús leletkör.

A régészeti leletek is folyamatosan alakítják a történelmet, kiderült például, hogy a 8. században török nyelvű népek tűntek fel a Volga-vidéken, így a magyar és a török nyelv kapcsolata már itt elkezdődhetett. Ahogy sokáig úgy tartotta a tudomány, hogy a 896-ra datált besenyők elleni vereség miatt a magyarság Kelet felől bezárkózott, de egy moldáviai elemzésből kiderült, hogy a 940-es évekig fennmaradt a magyar érdekszféra a Dnyeszter vidékéig, és az anyagi műveltség szerint a két nép a 10. században is tartotta a kapcsolatot.

Gyenge bizonyítékok az ázsiai vérvonalra

Az emberi sejtekben a DNS nemcsak a sejtmagban található, hanem a mitokondrium nevű sejtszervekben is. A mitokondriális DNS (mtDNS) anyai öröklődésű, míg a sejtmag nemi kromoszómái közül az Y-nal jelölt apai öröklődésű. A DNS-szekvenciákban történő mutációk alapján tudják a kutatók törzsfákba rendezni az egyes leszármazási vonalakat, és csoportosítani azok elágazásait, az egyes földrajzi régiókra jellemző csoportokat haplocsoportnak nevezik – mondta el Szécsényi-Nagy Anna, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, az archeogenetikai laboratórium vezetője.

A mai magyarok vizsgálatánál így derült ki, hogy szinte teljes egészében európai származásúak, de a székely és csángó népességnél is csak 5-7 százaléknyi ázsiai vonalat állapítottak meg. A koponya sziklacsonti részéből kinyert DNS alapján komplett mitokondriális genomok szekvenálásával és az elszórt variációk tömeges vizsgálatával jöttek rá arra is, hogy a Kárpát-medence 10-11. századi lakosságát is már csak 20-25 százalékban lehetett ázsiai eredethez kötni, nagy részük már európai volt.

A közönség első sorában az előadók: Sudár Balázs, Türk Attila és Szécsényi-Nagy AnnaFotó: Songoro Laura

Az Y-kromoszóma alapján is jutottak már érdekes következtetésekre: a Z93 jelű alcsoportba tartozó belső-ázsiai típust állapítottak meg III. Béla Árpád-házi királynál is, 2019-es eredmények pedig ugyanezt a típust megtalálták a dél-uráli térségben, már a bronzkorban.

Azt sem tudjuk pontosan, hány vezér volt valójában

A társadalomban élő embert vizsgáló, pillanatképek helyett folyamatokban gondolkodó történettudomány számára mindennél nagyobb kihívás az őstörténet kutatása. Míg egy nyelvész ezer évekkel, egy régész száz évekkel dobálózhat, a történésznek már egy egyéves periódus vizsgálata is túl nagy lépték. A történettudományban fontos a hálózatosság, nem lehet két ismert esemény közti hézagot logikai alapon betömni, és csak az írott források játszanak, mert kizárólag azok mesélnek történetekről. A források szavahihetőségét egyébként is szigorúan ellenőrizni kell, forráshiányban pedig ez még nehezebb.

A történészek is nyitottak az emberi múlt megismeréséhez hozzájáruló más tudományágak felé, bár Sudár Balázs turkológus szerint erre már volt egy bukott kísérlet: „ezt hívják finnugorizmusnak. Elődeink megpróbáltak nyelvészeti alapon történelmet írni, az eredmény katasztrofális lett, szerintem ezt már nyugodtan kimondhatjuk.”

Sudár BalázsFotó: Songoro Laura

A honfoglalók vándorlását tekintve minden forrás megegyezik abban, hogy a magyarok keletről jöttek. A Csodaszarvas-monda minden eleme arra utal továbbá, hogy a sztyeppei kultúrkörbe beágyazott társaságról volt szó, de hogy mi volt Etelköz előtt, honnan és mikor vándoroltak oda, nem tudni pontosan. Az etelközi történések legbiztosabb lábon álló eleme, hogy egy törzsszövetségből létrejött a magyar fejedelemség, vagyis a szervezettségi fok eggyel magasabb szintre lépett, gyakorlatilag megalapítottak egy államot. A hét vezérről azonban még rengeteg kérdés van Sudár szerint: Árpád egy volt a hétből? Biztos hét törzs volt? Együtt jöttek-e, és milyen irányból?

Istváné a Szent Jobb? Számít ez egyáltalán?

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés során kiderült, hogy még az egyes tudósok is ismerkednek az új helyzettel, hogy az őstörténeti kutatásokban együtt lehet működni akár genetikusokkal is, de ez a fejlemény megnyitotta a kapukat, ami azt is jelenti, hogy a korábban elvetett és a betonbiztosnak tartott eredményeket is újra elő kell venni. „Gondoljunk bele, hogy 25 évvel ezelőtt a magyar őstörténet-kutatást az Urálnál leblokkolták, mert olyan nincs, hogy az Urálnál keletebbre eső régiókhoz bármi közünk van. Ma már egyértelmű, hogy van” – mondta Mende Balázs.

Fotó: Songoro Laura

Ahogy az eddig megnyugtatónak tűnt nyelvi kapcsolatokat is újra kell értelmezni, kezdve a törökkel és a finnugorral. A közönségből felvetették azt az 1930-as évekbeli megállapítást, hogy a magyarokat nyelvük teszi magyarrá. Sudár erre azt felelte, hogy „az, hogy a magyar nyelv Árpádékkal érkezett a Kárpát-medencébe, egy nagyon kezdetleges 19. századi nemzetfogalom lecsapódása és máig élő maradványa. Arról szólt, hogy van egy nép, annak van egy nyelve, egy kultúrája és egy antropológiai jellegzetessége, és ez mind változatlan. Ez a gondolkodásmód nagyon elavult, semmilyen forrásokra támaszkodó háttere nincs."

Felmerült a kérdés, hogy az állandóan változó történelmi ismeretek hogyan és mikor kerülhetnek bele az oktatási tananyagba. „Én benne voltam a legutolsó történelemkönyv felülvizsgálatában, és eléggé rossz véleménnyel voltam róla. A tankönyvek nagyon messze a kutatások mögött járnak, ami nem is biztos, hogy nagy baj, mert ezek nem letisztult dolgok, minden nagyon fortyog. Majd ha letisztul, becsontosodik, na az fog bekerülni a tankönyvbe, aztán lehet majd azt is felülvizsgálni” – mondta Sudár.

Fotó: Songoro Laura

Egy másik kérdés arra irányult, hogy Szent Istvánt, a Szent Jobbot, valamint az Árpád-házi királyok és a honfoglalók kapcsolatát hogyan érinti ez az őstörténet-kutatási forradalom. Mende szerint nem biztos, hogy érdemes megnézni, hogy egy történelmi ereklye tényleg ahhoz tartozik-e, akiről azt tartják. Technikai oldalról amúgy is csak destruktív módon lehetne kivitelezni a vizsgálatot, mivel a balzsamozott kéz szöveti részéből nem tudnának DNS-mintát venni, a Szent Jobb csontjába meg azért mégsem lehet csak úgy belefúrni.

„Nem jó ötlet elindítani egy ereklyeháborút. Ha a Szent István jobbjából származó DNS-állomány nem egyezik a III. Béla hitelesített királysírjából származó DNS-állománnyal, akkor ott valami gond van, és ez nemzetkegyeleti kérdés. Tudományosan meg tudunk vele birkózni, de például a körmenetben nem azért mész a Szent Jobb után, mert az biztosan Szent Istváné, hanem mert ez a történeti hagyomány erős”

– mondta a kutató. Sudár ehhez hozzátette, hogy a fejünkben élő Szent István-kép egyébként is torz, és azt csak az utókor alkotta meg. „Gyakorlatilag Szent Istvánból lett egy mém: ő az, aki megcsinálja a Kárpát-medencei keresztény Magyarországot. És mivel az új identitás keresztény, előtte pedig pogányság volt, az megy a lecsóba. Most is látjuk számos esetben, hogy az új intézmények hogyan csinálnak úgy, mintha nem lett volna semmi, ebben nincs semmi újdonság.”

A kenderre figyeljetek oda

Az este folyamán átadtuk a Qubit 2019-es Az év embere díját is, amit Sinkovics Ede képzőművész kapott. Sinkovics három éve döntött úgy, hogy kendertermesztésre adja a fejét, ráadásul nem is akárhol: a határon túl, a húszezer lakosú, félig magyar vajdasági kisvárosban, Óbecsén. Tevékenységéről Vajna Tamás helyszíni riportban, Daliborka Popov pedig képekben számolt be a Qubiten.

Sinkovics Ede, a Qubit 2019-es Az év embere. A díj Németh György keze munkája.Fotó: Songoro Laura

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen frissen doktorált Sinkovics így köszönte meg a díjat: „nem mindegy, hogy először kapálsz, és utána doktorizol; jobb, hogyha először doktorizol, és utána kapálsz, úgy sokkal izgalmasabb. Tiszta új évet kívánok mindenkinek, zárjatok le sok szén-dioxiodot bármivel, és a kenderre figyeljetek oda mint nagyon szuper potenciálra!”

Az estét a Panda Elektroakusztik projekt koncertje zárta.

Panda Elektroakusztik – Panda (elektronika), Murányi Norbert (szantúr),  Takács Péter (tablá)Fotó: Songoro Laura

A Qubit Live #3 létrejöttét az Oriens, a Solvo és a Medipredict támogatta.

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: