Miként kerül át egy gén információja az egyik generációból a másikba a DNS-szekvencia megváltozása nélkül?

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A pandémiás őszi félévben is folytatódott a CEU Határtalan tudás előadássorozata, amelynek a Qubit a médiapartnere. 

Október 22-én Falus András immunológus, Széchenyi-díjas tudós, az MTA rendes tagja, Almási Kitti klinikai szakpszichológus és Wolf Péter zeneszerző részvételével zajló online kerekasztal az epigenetika néven ismert interdiszciplináris kutatási irányzat eredményeit vesézte ki. A közvetítést itt lehet megtekinteni

A genetika fölött...

Falus felvezetője szerint az elmúlt évtizedek a hatalmas genetikai felfedezések, óriási eredmények jegyében teltek, így a tudományos eufóriában „hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent a génjeink határoznak meg”. Holott, fogalmazott az immunológus, „mentális állapotunk, viselkedésünk, gondolkodásunk is hat” a molekuláris módszerekkel mérhető biológiai állapotunkra. 

Falus András online

A nemzetközi szaktekintélynek számító Falus 2015-ös definíciója szerint az epigenetika „a gének olyan öröklődési formájának vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával. Arra a kérdésre keres például választ, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása milyen molekulárisan igazolható változásokat okoz az utódok génkifejeződését tekintve”. Falus meghatározása szerint a vizsgálat tárgya az, hogy miként kerül át egy gén információja az egyik generációból a másikba a DNS-szekvencia megváltozása nélkül. Vagyis, mint a görög prefixum utal rá, az epigenetika a genetikai öröklődés feletti mechanizmusokat vizsgálja. 

Mert, mint az online kerekasztalnál Falus elmondta, a művészet is egy olyan bemenő jel, amely meghatározza a biológiailag is mérhető hangulatunkat, a fiziológiailag is skálázható közérzetünket. 

Az immunológus szerint  „az epigenetikai tényezők közé tartoznak például az anyai hatások a magzati élet során, a táplálkozás, a mozgás, a fertőzések, a mérgek és a hőmérsékleti hatások.  Ezek mintegy »szoftverként« működtetik az örökölt »hardvert«, a szüleinktől örökölt genetikai adottságok együttesét. A genetikai hajlam és az epigenetikai (környezeti) faktorok együtt határozzák meg a biológiai működést egészségben és betegségben egyaránt”.

Mentális epigenetika 

Almási Kitti szerint a testi reakciókat alapvetően befolyásolja a gondolkodás. A klinikai szakpszichológus mindennapi praxisából hozott fel példákat elsősorban a szorongással kapcsolatos, öröklődő viselkedésmintákra. Szerinte szinte már közhely, hogy a stresszelve nevelt első gyerek szorongóbb, mint a lazábban nevelt második. Almási szerint ezekben a mintákban nem a genetikai kód, hanem a viselkedés a mérvadó örökség az utód számára.

„Ahogyan azt korábban több kísérletben is kimutatták, a gondoskodó illetve szorongó patkányok utódai is hasonló viselkedést mutatnak utódaik gondozása során. Méhen belüli stressz esetén az utód stressztűrő képessége romlik, ahogyan az embernél az 5 éves korig megélt több traumás stresszélmény negatív hatása is kimutatható”  – mondta a klinikai szakpszichológus.

Almási Kitti online

Botfül vs abszolút hallás

A tehetség örökölhetőségéről Wolf Péter zeneszerző a néhány éve elhunyt genetikus, Czeizel Endre géniusz-elméletét hozta fel szemléltetésként. Eszerint a tehetség örökölhető, és erre akadhat magyarázat például a zseniális Bach-családban, amely piramisszerűen, sok nemzedéken át termelte ki magából a ma a zsenik egyik legfőbb zsenijének tartott Johann Sebastian Bachot. Ugyanakkor, így Wolf, a talentum minden előzmény nélkül gejzírként is feltörhet, ahogy az például Bartók Béla esetében is történt.

A hozzászólásait üdítő módon zongorajátékával is plasztikussá tevő Wolf az abszolút hallás kontra botfül problematikájáról is szót ejtett: az elmúlt pár évtizedben kiderült, hogy a botfül néven ismert szindrómának idegélettani okai vannak és valóban örökölhetőnek látszik, hogy valaki „nem azt hallja, amit énekel”, mert „valahol hiba vagy hiátus van az idegrendszeri kapcsolatrendszerben”. 

Wolf szerint az abszolút hallásnak nevezett, a hangok közötti különbségeket tűpontosan érzékelő képesség inkább veleszületett tulajdonságnak tűnik, amiről még nem tudható, hogy átadódik vagy sem, ugyanakkor annyi már bizonyosnak látszik, hogy az életkor előrehaladtával csökken a mértéke. Szerinte a 20. század legnagyobb zongoristájának tartott Szvjatoszlav Teofilovics Richter ugyan kívülről ismerte a a zeneirodalmat, de azért játszott mindig kottából, mert a szemének hitt és nem a fülének.

Wolf Péter online

Nem mindennapi hátrány

A tudományos kerekasztalok műfaja köztudottan a népszerűsítést szolgálja, a megfejtéseket pedig általában nem az ilyen szeánszok szállítják. A nézők-hallgatók most is csak morzsákat kaphattak egy rendkívül sokat ígérő, habár rendszeresen kritizált kutatási irányzat eredményeiből – vagy még azt sem. A népszerűsítés nem egyszerű műfaj. 

Ezt tetézte, hogy a Covid-19 (vagyis a SARS-CoV-2 koronavírus) miatt a virtuális térbe terelt beszélgetés nagyjából akkor kezdődött, amikor másfél óra után befejeződött, és ezen még az sem mentett túl sokat, hogy a disputát moderáló László Flóra, a CEU társadalmi kapcsolatokért felelős szekcióját vezető tudománykommunikátor az első bejelentkezéskor tisztázta: a beszélgetésnek otthont adó intézményt nemrégiben visszavonhatatlanul kiköltöztették Magyarországról.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: