Tényleg nagyobb védelmet nyújt a koronavírussal szemben a megduplázott védőmaszk?

A koronavírus-járvány halálozási statisztikái világszerte javulnak, de a szakértőket aggasztja a gondolat, hogy az új vírusvariánsok megfordíthatják a tendenciát. Az Egyesült Királyságból származó variáns például jóval fertőzőbb lehet, és kisebb vírusterheléssel is legyűrheti az immunrendszert. Amíg nem jut mindenkinek vakcina, a legjobb, ha úgy védekezünk a fertőzéssel szemben, ahogy eddig: maszkviseléssel és távolságtartással.

A maszkgyártásnak nincsenek nemzetközi szabványai. Ez bizonytalanabbá teszi a helyzetet, de több teret hagy a kísérletezésnek. Ilyen kísérlet az extra maszkok vagy kiegészítő szövetrétegek használata. Az egyesült államokbeli Járványügyi és Betegség-megelőzési Központ kutatói még vizsgálják, hogy a dupla arcmaszk nagyobb védelmet nyújthat-e a fertőzéssel szemben, mint a szimpla, de egyes szakértők – többek között Anthony Fauci – már most is is dupla maszkot viselnek.

Józan paraszti ésszel gondolkodva ez remek ötlet, hiszen a dupla szövetréteg elvileg nagyobb hatékonysággal szűrheti meg a kilélegzett folyadékcseppeket (és védhet meg a mások által kilélegzettektől), mint a szimpla. Amíg azonban el nem készülnek a maszkviselésre vonatkozó, már kidolgozás alatt álló nemzetközi szabványok, mindenki maga dönti el, hogy hány szövetrétegen keresztül szívja a levegőt.

A több nem feltétlenül jobb

Christopher Zangmeister, az egyesült államokbeli Szabványügyi Intézet aeroszol-szakértője a Quartznak azt mondta, hogy az extra szövetréteg (például egy sebészmaszkra húzott kendő) növeli a hagyományos maszk hatékonyságát, de ennek káros mellékhatásai is lehetnek:

  • A szövetrétegek megkettőzése vagy megháromszorozása elvileg csökkentheti a fertőzés kockázatát, de kevésbé kényelmes viselet. Mindez arra késztetheti a maszk(ok) viselőjét, hogy a szokottnál gyakrabban érintse meg az arcát, márpedig ez fokozza a fertőzés terjedésének kockázatát.
  • Az sem szerencsés, ha túl sok szövetréteg kerül a légutak elé, mert ez nemcsak a vírust szállító cseppeket szűri meg, hanem a belélegzett levegőt is. Zangmeister fontosnak tartja, hogy ne a szövet- és maszkréteg hézagain, hanem a rétegeken keresztül lélegezzünk, különben a maszkok nem fognak megvédeni a fertőzéstől.

(Hogy a maszkok valóban hatékony szűrőként működnek-e, azt egy szimpla teszttel ellenőrizhetjük: egy hideg napon húzzunk maszkot, biggyesszünk az orrunkra egy napszemüveget, és lélegezzünk egyenletesen 30 másodpercig. Ha a szemüveglencsék bepárásodnak, az annak a jele, hogy nem a maszkon keresztül lélegzünk.)

Szabvány nélkül soha

Hogy miért nem gyártotta le senki az Eszményi Arcmaszkot? Részben az említett szabványok hiánya miatt. Egyes gyártók büszkén hirdethetik, hogy az ő maszkjaik X-szer nagyobb védelmet nyújtanak a koronavírussal szemben, mint más gyártók termékei, de ezek ellenőrizhetetlen állítások. Az Egyesült Államokban az orvosi maszkok minőségét az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság ellenőrzi, de a szélesebb közönségnek szánt maszkok minőségét senki nem vizsgálja.

Az ASTM International – egy nemzetközi szabályozó testület, ami a maszkok általános irányvonalainak kidolgozásával foglalkozik – már dolgozik a maszkviselési szabványokon. Zangmeister, a döntéshozatali folyamat egyik külsős szakértője szerint március közepén hozhatják nyilvánosságra az első tervezeteket.

Bár késleltetett reakciónak tűnhet, hogy több mint egy évvel a járvány kitörése után dolgozzák ki az egységes maszkviselési szabványokat, nem árt tudni, hogy az ilyen folyamatok nem hónapokig, hanem évekig szoktak tartani. A szabványok megalkotásához figyelembe kell venni az arcformákat és a felhasználható anyagtípusokat, és ezekhez kell igazítani azokat a feltételezéseket, hogy az egyes alapanyagok pontosan milyen szintű védelmet nyújtanak a koronavírussal szemben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás
link Forrás