Egy adattudós kiszámolta, mennyit kell gyalogolni Budapesten a legközelebbi hulladékszigethez, és lehangoló az eredmény
Mit tesz egy adattudós, ha felhúzza magát, hogy 30 percet kell gyalogolnia a legközelebbi üveghulladék-gyűjtőhöz a XI. kerület belső részén? Vásárhelyi Orsolya, a Corvinus Egyetem kutatója fogta magát, az FKF Zrt. honlapjáról összegyűjtötte a hulladékgyűjtő szigetek lelőhelyeit, térképen vizualizálta az egyes pontokat, majd kiszámolta, Budapesten kerületenként átlagosan hány percet vesz igénybe a hulladékszigetek felkeresése. Az eltérések óriásiak: az I. kerületben mindössze hét percnyi, a X. kerületben 29,5 percnyi sétára található a legközelebbi szelektív lerakó.
A következő lépésben arra készül, hogy számításai alapján konkrét javaslatokat tegyen, hova lenne érdemes még néhány üveggyűjtőt és szelektív hulladékszigetet kihelyezni, hogy életszerű opcióvá válhasson az üveg, a műanyag, a papír és más háztartási hulladékok szelektív gyűjtése. Hiszen tegyük a kezünket a szívünkre, mennyire összeegyeztethető az a mindennapokkal, hogy üveghulladékos zsákokat cipeljen bárki a lakásától 30 percnél is távolabbra lévő, közterületekre kihelyezett hulladékszigetekhez?
Tizenöt perces város?
A városok elméletileg a hozzáférésről szólnak: urbánus közegben az emberek olyan szolgáltatásokhoz férnek hozzá, amelyekhez máshol nem. Színházba, moziba, étterembe, kiállításra, állatkertbe járhatnak, speciális orvosi ellátást kaphatnak, iskolák, óvodák, munkahelyek tömkelegéből választhatnak. Carlos Moreno francia-kolumbiai tudós, a párizsi Pantheon-Sorbonne Egyetem professzora szerint az ideális városban 15 percen belül a legtöbb alapvető szolgáltatás elérhető – tömegközlekedés vagy autó használata nélkül. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere ennek, vagyis a 15 perces város koncepciójának valóra váltásával kampányolt tavalyi újraválasztásakor.
Ez a koncepció praktikusan Budapesten is azt jelentené, hogy bárki a lakásától maximum 15 perc sétával elérhetné a számára szükséges élelmiszerkínálatot, a munkahelyét, a gyerekei óvodáját és iskoláját, valamint olyan alapvető infrastrukturális elemeket, mint a közterületekre kihelyezett, szelektív hulladékgyűjtők. Vásárhelyi adatgyűjtéséből és számításaiból, valamint a főváros adataiból azonban az látszik, hogy a szelektív hulladékgyűjtés terén az utóbbi években elért eredmények – házhoz menő szelektív hulladékgyűjtési rendszer kiterjesztése, a hulladékszigetek és hulladékudvarok megjelenése – ellenére a közterületi szelektív hulladékgyűjtők, különösen az üveggyűjtők elérhetőségét illetően jócskán lenne tér a fejlesztésre. Az üveg esetében például az Országos Hulladékgyűjtési Közszolgáltatási Tervben az egy évre vonatkozó visszagyűjtésre vagy hasznosításra előirányzott mennyiség 90 százaléka sem valósul meg, míg a papír, a fém vagy a műanyagok visszagyűjtése eszerint kielégítő.
Ehhez az is hozzájárulhat, hogy a szelektív hulladékszigetek, különösen maguk az üveggyűjtők is elég szelektíven helyezkednek el a fővárosban, és Vásárhelyi mérései szerint megközelítésükhöz a legszélsőségesebb esetben akár 59 percet is gyalogolhat az egyszeri városlakó, sőt az FKF adatai szerint a X. és a XIX. kerületben egyetlen szelektív hulladékgyűjtő sincsen. Na, de nézzük részletesen az adattudós módszertanát és a számokat.
Szelektíven elhelyezett szelektívek
Vásárhelyi számításaihoz az FKF honlapján található, a fővárosban üzemelő szelektív gyűjtőszigeteket szemléltető térképet vette alapul, majd ezt vizualizálta egy Budapest-térképen, ahová már felrajzolta az egyes kerületek határait is. Módszerének egyik fontos korlátja, hogy az adatbázis csupán a közterületeken elhelyezett hulladékgyűjtőket tartalmazza, míg például az olyan élelmiszer-láncok, mint az ALDI, a Spar vagy a Lidl üvegvisszaváltóit nem. A szelektív hulladékgyűjtés rendszerének kialakítása és megfelelő működtetése azonban Vásárhelyi szerint elsősorban közfeladat, így a magáncégek gyűjtőitől függetlenül is érdemes ránézni a jelenlegi helyzetre.
A szelektív hulladékgyűjtők és üveggyűjtők kerületek közötti megoszlása jelentős egyenlőtlenségeket mutat. Azon túl, hogy a X. és a XIX. kerületben ezekből egyetlen egy sem található, a VI. és a VII. kerületben is mindössze egy, az V., a XVII. és a XXI. kerületben pedig kettő. Legjobban a XX. kerület (29), a XIV. kerület (25) és a II. kerület (22) van ellátva közterületekre kihelyezett hulladékszigetekkel, amelyek létesítéséről és visszavonásáról az egyes kerületi önkormányzatok döntenek.
A képet minimális szinten árnyalhatja az FKF által létrehozott 17 hulladékgyűjtő udvar, ahol a budapestiek leadhatják a szelektíven gyűjtött hulladékukat – ezek azonban nem mindennapi használatra, hanem inkább egyszeri esetekre vannak kitalálva, például ha valaki lakásfelújítás után elhelyezné valahol az építési törmeléket, vagy nem várná meg az éves lomtalanítással a lakásban felhalmozódott szemét leadását. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy ezek a hulladékgyűjtő udvarok nem jelennek meg az FKF térképén.
A mágikus időfaktor
Ezek után Vásárhelyi arra volt kíváncsi, milyen távolságra vannak gyalog a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtők. Ehhez Voronoj-cellákra osztotta Budapestet, melyeknek középpontjai maguk a szelektív hulladékgyűjtők. Ezek a cellák úgy osztják fel a teret, hogy a cellán belül lévő összes ponthoz közelebb van a középpontot jelentő hulladéksziget, mint bármelyik azon kívüli. A cellákat azután rávetítette Budapest lakosság szerinti eloszlására. Ez az adat a BCE NETI Lab egyik kutatásából származik, és a 2011-es népszámlálási adatokkal operál.
Ezen a térképen az látszik, hogy a szelektív hulladékgyűjtők elhelyezkedése korrelál a lakósűrűséggel, csak nagyon kevés helyen találhatóak olyan pontok, ahol elvileg senki sem lakik. Vásárhelyi elmondása szerint ez adódhat abból, hogy a populációs adat 2011-es és azóta számos új lakónegyed épült a város szélén. Ennek ellenére a térképen jól látszik, hogy a Voronoj-cellák mérete nagyon egyenlőtlen, tehát ha azt feltételezzük, hogy valaki gyalog szeretne szemetet kidobni Budapest külső kerületeiben, ez egészen lehetetlen vállalkozásnak tűnik – tette hozzá az adattudós.
Ezután úgy döntött, a város minden kereszteződésére kiszámolja, hány percet kell sétálni a Voronoj-cellák alapján hozzárendelt, legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőhöz. Ehhez egyrészt az Open Street Map alapján letöltött utcahálózat, másrészt a Google Directions API adott segítséget. Ezekkel Vásárhelyi majdnem az összes csomóponton ki tudta számolni a legrövidebb útvonalat a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőhöz.
Az ábrán látható, hogy minél sötétebb színnel jelölt területről van szó, annál többet kell gyalogolni egy hulladékszigetig. Az egyes kerületeknél pedig óriási különbségek mutatkoznak. Míg például az első kerületben átlagosan hét percet kell gyalogolni, mire az ember kidobhatja egyszer használatos kólásüvegét, a tizedik kerületben már 29 percet. Oda-vissza egy órát pedig talán csak a legelszántabb ökoharcosok tudnak az üvegek megfelelő kidobására fordítani, de az biztos, hogy egy-egy ilyen akció rengeteg logisztikát és energiabefektetést igényel az egyszeri budapestitől.
Vásárhelyi XI. kerületi lokálpatriótaként számításait elvégezte külön erre a budai kerületre is. Az alábbi ábrán pedig látható, hogy az adattudós szerint „a sűrűn lakott, belső kerület gyakorlatilag szelektív hulladékgyűjtő sivatag.” Hozzátette, hogy attól a kereszteződéstől, ahol laknak, a Google szerint 23 percet kell sétálni a legközelebbi szelektív kukáig, vagyis oda-vissza háromnegyed órás kitérőt jelent a környezettudatosság – miközben ideális esetben már 15 percen belül, sőt egyesek szerint 5 percen belül kellene találni hulladékszigetet.
Az adattudós azt tervezi, hogy a következő hetekben finomít számításain, és például csak lakott területekre vetítve újrakalkulálja a Voronoj-cellákat, majd optimalizálja a szigetek eloszlását úgy, hogy bárhonnan indulva maximum 10 percet kelljen sétálni egy-egy hulladékszigetig. Ezután a legnagyobb közösségi hatás elérése érdekében megpróbálja a hulladékgyűjtők elosztását úgy optimalizálni, hogy a sűrűbben lakott területekre több jusson, és ezzel a szemlélettel nézve kiszámítja, hol kellene elhelyezni további hulladékszigeteket, hogy a lehető legjobban működhessen a rendszer. További adalékként feltérképezné a magáncégek szelektív hulladékgyűjtő-hálózatát is – ezen a térképen bárki bejelölheti az általa ismert üveg- és egyéb szelektív gyűjtőpontokat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: