A Vírusvadászat, a SARS-CoV-2 regénye jó könyv, amit nem jó olvasni

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Ha valaki az elmúlt két évet egy kő alatt töltötte volna, és szeretné nagyjából megtudni, hogy mi történt vírusfronton, akár el is olvashatja Kemenesi Gábor virológus és Barát József újságíró közös könyvét, a Vírusvadászatot. Alcímével ellentétben (a SARS-CoV-2 regénye) szerencsére (vagy sajnos) nem regényről van szó, hanem a valóságról: a könyvben egymást váltogatják a Kemenesivel készült interjúk és Barát talán regényesnek is mondható fejezetei a járvány történetéről, innen-onnan ellesett személyes történetekkel a gyógymód és a vakcina utáni kutatásról. Ezeket a fejezeteket a szerző a kézirat leadásakor, idén ősszel aktuális fertőzési és halálozási adatokkal zárja – már csak ezért sem vidám olvasmány a Vírusvadászat. 

A könyv hónapról hónapra követi a vírus történetét: mostanra már látszik, hogy mi mindent hittünk rosszul a járvány elején, amikor jóformán azt sem tudta senki, hogy miféle kór ez, hogyan terjed, és mennyire veszélyes. Maga Kemenesi, aki a Pécsi Tudományegyetem adjunktusaként az egyik legismertebb koronavírus-szakértővé vált Magyarországon, 2020 januárjában még szintén úgy gondolta, hogy a covid nem okoz majd világméretű problémát: akkor úgy tűnt, hogy a szigorú kínai intézkedésekkel sikerült megállítani a vírust, aztán persze kiderült, hogy nem. A virológus persze elismeri, hogy tévedett: akkori ismereteink alapján nem tűnt olyan súlyosnak a helyzet, ez persze azóta változott, de a tudomány már csak így működik.

Mérföldkövek 

A kronologikusan haladó vírustörténet és a Kemenesivel készült interjúk nem kötődnek szorosan egymáshoz, ami nem is baj: nyilván még a tízmillió fotelvirológus országában sem követte mindenki egyformán naprakészen a járványhelyzet alakulását, de a főbb pontok azért a legtöbb érdeklődőnek megvannak. Ilyen helyszínek a vuhani piac vagy az olaszországi Bergamo, illetve az olyan elhíresült magvas gondolatok, mint hogy „a teszt nem gyógyít”. 

Ezekről Barát kérdez, Kemenesi pedig válaszol, igaz, a kutató többször is felhívja rá a figyelmet, hogy a járványkezelést ő kizárólag tudósként közelíti meg, az epidemiológiában a védekezés megtervezéséhez elengedhetetlen a széles körben végzett tesztelés. Ugyanilyen problémásnak tartja azt is, hogy sokan politikai kérdést próbálnak faragni a vakcinakérdésből, így például nem adatok, hanem puszta szimpátia alapján döntenek a keleti és a nyugati vakcinák között, amelyekről egyébként azt is (ismét) leszögezi, hogy mind jó, legalábbis jobb, mint a semmi, és nincs rá semmi ok, hogy az emberek tartsanak az oltástól.

A hülyeség nem alapvető emberi jog

A könyv legérdekesebb része meglepő módon nem is a covidról szól, hanem a vírusokról általában: nagyon valószínű, hogy a koronavírustól sem szabadulhat meg az emberiség (addig legalábbis biztosan nem, amíg nincs mindenki beoltva, erre viszont nincs valami nagy esély), de Kemenesi is ugyanarra figyelmeztetett, mint amit évek óta hangsúlyoznak a virológusok: nem ez volt az utolsó zoonózis. A kutató szerint elképzelhető, hogy a következő hasonló fertőzést szúnyogok fogják terjeszteni, és ebből a szempontból Magyarország épp ugyanolyan veszélyben van, mint bármely más ország, ahol ezek a lények képesek fennmaradni – mégpedig a jég hátán is megélnek, az irtásuk pedig nálunk „kőkorszaki eszközökkel” folyik, ami a szúnyogpopulációt alig gyéríti, de annál nagyobb károkat okoz a rovarvilág egészének.

Persze a legjobban mindenki arra kíváncsi, hogy mi lesz ezzel az egész járványhelyzettel, Kemenesi pedig erre nem ad egyértelmű választ, hiszen jósolnia kellene, azt meg nem akar. Az viszont egyértelmű, hogy hiába ér véget a könyv kronologikus története 2021 őszén, a járványnak itt még nagyon nincs vége. 

Nagyon valószínű, hogy a könyv célközönségét már nem kell nagyon győzködni az oltásokról: nehéz elképzelni, hogy egy megrögzött oltásellenes direkt azért venné meg a kötetet, hogy jól felidegesítse magát rajta, pláne, hogy Kemenesi nem is rejti véka alá, hogy mekkora hülyeségnek tartja ezeket a konteókat (Hülyének lenni nem alapvető emberi jog, szól az egyik fejezet címe).

Váltani kell

Azt sem tudjuk még, hogy a vírus fejlődésével párhuzamosan milyen oltásokra lesz majd szükség, és milyen gyakran kell majd őket beadni. Ezt ugyan egyelőre senki sem tudja megmondani, Kemenesi szerint viszont nem ártana felkészülni: a járványt egyfajta figyelmeztetésként is fel lehet fogni. „Fel kell készülnünk az esetleges következő járványokra. Például úgy, hogy elkezdünk olyan politikai vezetőket választani, akiknek nem csupán saját újraválasztásuk a fontos, nem csak rövid távra készítenek terveket, és nem csak politikai szövegként használják, hogy a fiainknak meg az unokáinknak legyen meg minden, ami nekünk is van”. Ehhez a felkészüléshez és szemléletváltozáshoz tartozik a szakemberekbe vetett bizalom fejlesztése, a diagnosztikai kapacitás bővítése és a klinikák felkészítése is arra az esetre, ha a járvány valamilyen eddig nem várt fordulatot venne.

A történet ősszel zárul; most, amikor a könyvet olvastam, napról napra emelkedett a fertőzöttek és a halálos áldozatok száma. Kemenesi szerint sok mindenen múlhat, hogy hogy néz ki a negyedik hullám, de a legnagyobb kockázatot az oltatlanok magas aránya jelenti, az emberek viszont már belefáradtak a járvány elleni védekezésbe, nehezebb is visszafogni a terjedését. 

Ezt a könyvet nem jó olvasni. Egyfelől a vírustörténeti fejezeteket azok, akik olvastak újságot, már ismerik, így tálalva viszont úgy hangzik a történet, mint egy rossz katasztrófafilm forgatókönyve – csak sajnos ezek a dolgok megtörténtek. Kemenesi, bár nem nagyon szeret jósolni, az interjúkban gyakran foglalkozik a jövő, és leginkább a jelen kérdéseivel, és ezek bizony elég sötét jövőt sugallnak, nem is azt, hogy baj lesz, hanem azt, hogy már most elég nagy baj van, de akkora, hogy azzal már nem lehet helyreütni a dolgot, ha csak szelektíven gyűjtjük a szemetet. A virológus szerint hatalmas mázli volt, hogy egy koronavírus okozta a világjárványt, mert ezeket a kutatók már ismerik egy ideje, egy teljesen új vírus még ennél is nagyobb károkat okozott volna – és nem lehetetlen, hogy még fog is, a mostani fiatalok ugyanis valószínűleg nem utoljára találkoztak a covidhoz hasonló járvánnyal.

(Barát József – Kemenesi Gábor: Vírusvadászat – A Sars-CoV-2 regénye. Cser Kiadó, Budapest, 2021).

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: