Megégetted magad? Segít a coupeur de feu!

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Javasasszonyok, füvesemberek, vajákosok, gyógyító táltosok: a tudományos tényeken alapuló nyugati orvoslás mára szinte teljesen kivetette magából a népi gyógymódokat, és legfeljebb az egészségügyi intézmények falain kívül, kiegészítő terápiaként használva ismeri el hatásaikat. 

Ehhez képest kifejezetten meglepő, hogy Svájc francia nyelvterületein a kórházak és más egészségügyi intézmények bizonyos esetekben, különösen égési sérüléseknél a mai napig igénybe veszik a népi gyógyítók, a coupeur de feu-k segítségét. A coupeur de feu (tükörfordításban: tűzvágó) a generációkon keresztül ráhagyott gyógyító szavak segítségével enyhíti az égési sérülések fájdalmát és gyorsítja a gyógyulást: néha személyesen, néha telefonon, néha pedig egyenesen anélkül, hogy bármilyen kapcsolatba kerülne a pácienssel. 

Aki hisz az ilyen módszerekben, azt a modern orvostudomány hívei sokszor egész egyszerűen kinevetik. És bár Magali Jenny, a népi gyógyászat szakértője, a svájci Fribourgi Egyetem antropológus óraadója szerint a gyakorlatot nem lehet tudományos módszerekkel megvizsgálni, született már kutatás a felmérésére, és néhány kórház ma, 2022-ben is aktívan igénybe veszi a barreur de feu-ként (szó szerint: tűzgátló) és guérisseurként (gyógyító) is ismert coupeur de feu-k segítségét. Sőt, a módszert nemcsak égési sérülések, hanem különböző  fizikai és pszichológiai nyavalyák esetén is bevetik, az egyes betegségtípusokra más-más gyógyítóval, akiket összefoglaló néven faiseurs de secret-nek, vagyis titkok művelőinek neveznek. 

A magyar nő, aki kórházba került Svájcban, és egy coupeur de feu segített rajta – a távolból

2022 januárjának egy borús délutánján Emma, a genfi Graduate Institute egyetemen kutató, harmincas évei elején járó magyar nő (nevét kérésére megváltoztattuk) menstruációs görcsök miatt forró vizes gumipalackot tett az ölébe. A palack elöregedett gumija azonban nem bírta a hőt, így a forró víz Emma ölébe ömlött, és megégette combját és csípőjét. Emma gyorsan beugrott a zuhany alá, és hosszan folyatta az érintett területre a hideg vizet, de bőre több helyen is a komolyabb égési sérülések jeleit mutatta. Barátjával ezért bementek az egyik genfi kórház, az Hôpitaux universitaires de Genève baleseti ügyeletére. 

A kórházban megkérdezték Emmától, hogy egy tízes skálán milyen erősnek ítéli a fájdalmat, és ő ötösre tette a fájdalom erősségét. Felvették az adatait, majd a nővér közölte vele, hogy ha akarja, kérheti coupeur de feu segítségét. Emma, aki kitűnően beszél franciául, korábban még soha nem hallotta a kifejezést, így nem értette, miről lehet szó, mint ahogy francia anyanyelvű barátja is értetlenül állt a kérdés előtt. Miután elmagyarázták neki, hogy a coupeur de feu segítsége enyhíti a fájdalmat és gyorsítja a gyógyulást, Emma beleegyezett a titokzatos segítő igénybe vételébe.

Este 8 óra körül járt az idő, amikor a nővér választott egyet a listáján lévő telefonszámok közül, és nekiállt telefonálni. Emma szerint, aki foszlányokban ugyan, de végighallgatta ezeket a beszélgetéseket, az első illető, akit felhívott, nem ért rá, a második viszont igen: tőle a nővér megkérdezte, közben tudna-e járni egy fiatal hölgy égési sérüléseinél. A felhívott nő igennel felelt, és azt mondta, örömmel segít. Emma combján egy jeges pakkal állt a kórház folyosóján, és várta, hogy személyesen is találkozhasson a titokzatos coupeur de feu-vel. Hiába várt.

Az osztályos nővér, fülén a telefonnal, odafordult Emmához, megkérdezte a nevét, a születési dátumát, a sérülés természetét és azt, hogy pontosan hol van az égés testén, és mekkora területen. Ezeket az információkat a nővér továbbította a vonal másik végén lévő titokzatos nőnek, majd letette a telefont. Emma tehát nemhogy nem látta, de még csak beszélni sem beszélt a coupeur de feu-vel. Ennek ellenére a hívás után olyan 10-15 perc múlva fokozatosan enyhülni kezdett a fájdalma, ami azután teljesen elmúlt. Fájdalomcsillapítót, injekciót egyáltalán nem kapott: minden jel arra utal, hogy egyfajta távolból, testi és verbális érintkezés nélkül végrehajtott „gyógyításról” lehetett szó.

Bár Emma sérülései szerencsére nem bizonyultak nagyon komolynak,  háromszor is vissza kellett mennie kötözésre, és 2-3 húszforintos nagyságú területen és csíkokban több rétegben is levált a bőr a combján. „Az is nagyon tud fájni, ha a forró olaj ráfröccsen az ember kezére, így ezeknek a sebeknek minden ésszerű számítás szerint még napokig nagyon kellett volna fájniuk, ennek ellenére semmilyen fájdalmam nem volt, se éjjel, se másnap” – mondta a Qubitnek. 

Több évszázados népi gyógyítás öröksége

A rendszerint ingyen tevékenykedő coupeur de feu-k máig népszerűek: egy tavalyi tévériport szerint Svájcban mintegy háromszázan vannak ennek az állítólagos képességnek a birtokában, és elárasztják őket a gyógyítási kérések, amelyeknek a jelek szerint telefonon, SMS-ben vagy e-mailen keresztül is képesek eleget tenni. Olyannyira, hogy egyikük, George Delaloye már mobiltelefonos alkalmazást is fejlesztett a könnyebb elérhetőség kedvéért. Őt elmondása szerint naponta körülbelül 150-szer hívják fel, hogy segítséget kérjenek tőle.

Bárhogyan is működik, a népi gyógymód olyannyira a svájci társadalom szerves és értékes része, hogy 2012-ben két kanton, Fribourg és Valais is az UNESCO szellemi kulturális öröksége élő hagyományainak részévé emelte. Érdekesség viszont, hogy az UNESCO nemzetközi listáján nem található meg, sőt angolul sem nagyon találni róla információt, szinte csak franciául vagy németül lehet olvasni a németül Gesundbetenként ismert, évszázadok óta ismert gyakorlatról, ami természetesen a Svájcnál jóval népesebb Franciaországban is létezik: a France Info televíziós hírcsatorna 2015-ös riportja szerint régen szinte minden francia faluban gyógyított coupeur de feu, jelenleg olyan hatezren lehetnek az országban, és néhány éve a kórházakban is megjelentek. 

De hogy kerül a kórházakba?

Ezeknek a gyógyítóknak az etnológus szerint az általuk használt imák, a „secret” (titok) elkántálásával keletkezik a gyógyító erejük. A technika a népi gyógyításból ered, amelyet saját magával ellentétesnek keretez a tudományos kutatási eredményeken alapuló, nyugati orvoslás, azonban Jenny szerint ez nem más, mint az évszázadokon keresztül összegyűjtött empirikus tudás esszenciája, amelyet gyakran lehetetlen tudományos keretekbe önteni.

A népi gyógyítás kutatója szerint hasonló praktikák Európa más részén is léteznek, Svájc francia részén azonban az a különbség, hogy a hagyományosnak tekinthető, intézményesített orvoslás nem utasítja el visszakézből ezt a gyakorlatot, hanem kiegészítésként beemelte az egészségügyi szolgáltatások közé. (Megkerestük a Hôpitaux universitaires de Genève sajtóosztályát, hogy megtudjuk, hogyan dolgoznak együtt coupeur de feu-kel, de azon túl, hogy elküldték az alábbi videót, nem nyilatkoztak  érdemben a témáról.)

A forrásokból úgy tűnik, hogy a térség kórházainak a coupeur de feu gyógyítókról és más faiseur de secret gyógyítókról is van egy telefonszámukat tartalmazó listájuk, és aszerint ajánlják fel önkéntes szolgálataikat a betegeknek, hogy milyen betegségeket gyógyítanak. Leginkább égési sérülések, vérzések, hegek, ficamok, bőrön tapasztalt rendellenességek esetén tudnak segíteni. 

Állatokon is működik 

Jenny kutatásai szerint maga a gyógyítás az égés esetén úgy zajlik, hogy a coupeur de feu elkántálja az adott, általában vallásos természetű szöveget, a secret-t, miközben a sérültre gondol, és a saját testén keresztet vet ott, ahol a sérült megégette magát. Ezeket a rövid imákat általában egy szenthez intézik (a protestánsok a Szentháromsághoz vagy Jézushoz), és ha elsőre nem működik az „energiaátadás”, akkor annyiszor próbálják meg, ahányszor szükséges. Általában a sérült maga lép kapcsolatba a gyógyítóval, de állatok, gyerekek vagy olyan páciensek esetén, akik nem tudnak kommunikálni, a család vagy kórházi környezetben a nővérek hívják fel a betegséget leginkább gyógyítani képes faiseur de secret-t.

Az etnológus szerint a gyakorlatot a vallásos szokásokhoz is szokták kapcsolni, de alapvetően a természetes gyógymódok egy formájaként osztályozza a tudomány, és a kezelésben részesülőnek egyáltalán nem kell hívőnek lennie. Jennynek egy faiseur de secret azt mondta: a kezeléshez a bizalom jobban számít, mint a hit. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy nem csupán placeboeffektusról vagy a lélek öngyógyító mechanizmusairól lehet szó, mivel állatokon is alkalmazzák ezt a gyógyítási formát, és úgy tűnik, náluk is működik. 

Az orvosok szerint ártani nem árt, de tudományosan nem bizonyítható, hogy használ

A franciaországi Lucien Neuwirth rákkutató központban 2017-ben készítettek egy felmérést arról, lehet-e terápiás haszna a coupeur de feu-vel folytatott konzultációknak. Ötszáz beteget vontak be a kutatásba, akik 51,2 százaléka (256 páciens) sugárterápiája során kapcsolatban állt efféle népi gyógyítóval. A daganatos betegeknek amiatt lehet szükségük az ilyen segítségre, mert a radioaktív sugárzás a kezelt betegek mintegy 95 százalékánál különféle súlyosságú égési sérüléseket okozhat. A francia kutatásban a népi gyógyítókkal hetente (209 beteg) vagy naponta (84 beteg) konzultáló résztvevők több mint 80 százaléka jótékony hatásúnak ítélte meg az általuk végzett gyógyítást, és úgy vélték, hogy a couper de feu-knek hála jelentősen csökkent a rákos betegeknél fellépő tartós fáradtság is.

Nicholas Magné onkológus, a tanulmány egyik társszerzője a kutatásról szeptember elején azt mondta, hogy ezeknek a gyakorlatoknak a használata ártani nem árt, de szigorúan tudományos szemszögből nézve a 2017-ben lefolytatott kutatás alapján a sugárterápia mellékhatásaként fellépő tünetek aránya a kontrollcsoportot és a gyógyítókat használókat összevetve azonos volt. A szubjektíven értékelt pozitív hatásnak szerinte köze lehet a hithez, emiatt ő a pácienseinek azt tanácsolja, ha úgy gondolják, hogy ez segíthet nekik, akkor lépjenek kapcsolatba efféle gyógyítókkal. Hozzátette: az emberek igénylik a személyre szabott orvoslást, és mivel az egészségügyi rendszerek leterhelt, időhiányban szenvedő orvosaitól nem kapják meg a gyógyító figyelmet, olyanokhoz fognak fordulni, akik tudnak segíteni.

A stressz csökkentése lehet a kulcs 

Sophie Kasser, a Lausanne-i Egyetemi Kórház (CHUV) regeneratív terápiás egységének orvosa és kutatócsoportja a kórház égési sérülésekkel foglalkozó osztályán dolgozó egészségügyi szakemberek és páciensek segítségével egy öt hónapig tartó megfigyeléses vizsgálatban mérték fel a népi gyógymód kórházi fogadtatását, és eredményeiket 2019-ben publikálták. A megkérdezett 36 egészségügyi dolgozó közül 33 úgy vélte, a gyakorlat hasznos és csökkenti a fájdalmat. Az észlelt jótékony hatások mértéke nagyban függött a személyes tapasztalatoktól és attól, milyen egészségügyi szakemberről van szó. Miközben a válaszadó 11 orvos közül csak 4, a 25 egészségügyi szakemberből – ápoló, kisegítő ápoló és fizioterapeuta – 22 vélekedett pozitívan a gyógymódról.

Mindössze három orvos és egy nővér vélte úgy, hogy a faiseur de secret-k nincsenek hatással a betegségre, és egyetlen orvos tartotta veszélyesnek a gyakorlatot. Néhány ápoló és segédápoló egyenesen úgy vélte, hogy szélesebb körben kellene alkalmazni az égési sérüléseknél a coupeur de feu-ket, és a legtöbben közülük a kisebb területet érintő égési sérüléseknél tartották hatékonynak. A megkérdezett 12 páciens szerint a coupeur de feu egyértelműen kiegészítő ellátási forma, és nem helyettesítheti az egészségügyi ellátást.

A kutatók szerint a coupeur de feu azért fejthet ki pozitív gyógyító hatást, mert az égési sérüléseket elszenvedő páciensek és családjaik a sérüléseik nyomán súlyos distressz-állapotba kerülnek, a gyógyító pedig mint alternatív reményforrás jelenik meg. A páciensek és családtagjaik népi gyógyításba vetett hite emeli a gyógyulásba vetett bizalmukat is, ez pedig drasztikusan csökkenti a stressz-szintet. Ezen kívül a páciens figyelmének elterelése szintén bizonyítottan stresszcsökkentő és ezáltal fájdalomcsökkentő hatással jár, korábbi kutatások pedig pozitív kapcsolatot mutattak ki a stressz és a szövetek helyreállása között, különösen a fekélyek és krónikus sebek esetén. 

A kutatás limitációjaként érdemes hozzátenni, hogy az égési sérüléseket ellátó központban 47 olyan egészségügyi munkatárs is volt, akit felkértek, hogy vegyen részt a kutatásban, de valamilyen okból nem válaszolt, vagyis a népi gyógymód hatását az arra alapvetően nyitottabb egészségügyi dolgozók észlelték, és magáról a gyógyítás folyamatáról csak feltételezésekkel éltek. Ahhoz további orvosi szociológiai, antropológiai kutatásokra lenne szükség, hogy ennél bizonyosabbat ki lehessen jelenteni. 

Azon dolgoznak, hogy a népi gyógyítás tovább élhessen

A tudomány szkepticizmusa ellenére a coupeur de feu intézménye tovább él, bár számuk Svájcban is fogyatkozik. Jenny szerint a gyógyítók védik a tudásukat, és ennek a kutató szerint elsősorban az az oka, hogy szeretnék maguk megválasztani az utódjaikat, és elkerüljék, hogy esetleg „ártó erőket” hívjanak életre. Korábban a secret átadásának szabályai nagyon szigorúak voltak, de mára az az egyetlen valódi kötelezettség maradt meg, hogy fiatalabbaknak adják át a tudást.

„Ebben a korban, amikor a tudomány már nem hagy teret a titokzatosnak és a megmagyarázhatatlannak, a tudományos bizonyítékok hiánya azt mondathatja a kutatókkal, hogy a népi gyógyászat semmi más, mint sarlatánság és babonás hit. Rengeteg azonban a gyógyítási forma hatékonyságáról szóló beszámoló, és néhány nyitottabb orvos időnként beleegyezik a »faiseurs de secret« gyógyítókkal való közös munkába. Néhány onkológus például akár tanácsolja is betegeinek, hogy hívjanak »coupeur de feu«-t a sugárterápia okozta égési sebeik enyhítésére” – írta az etnológus, aki szerint ugyanakkor gyakoribb, hogy a betegek az orvos tudomása nélkül lépnek kapcsolatba a gyógyítókkal. Jenny szerint nemtől, kortól, iskolázottságtól és társadalmi státusztól függetlenül fordulnak hozzájuk, hogy kiegészítsék konvencionális egészségügyi kezeléseiket, és elsősorban olyan módszert keresnek, ami kemikáliák nélkül javít állapotukon. „Általában az sem érdekli őket, hogy megértsék, hogyan működik; a lényeg, hogy működik.”

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: