A Baseli Egyetem kutatói arról számoltak be, hogy a kutyák látványa, érintése és simogatása egyre növekvő mértékben növeli az emberi agy prefrontális kérgének aktivitását – ez a homloklebenyben található régió felel többek között a személyiség kialakulásáért, a társas viselkedésért vagy az érzelmek irányításáért.

A PLOS One folyóiratban közölt eredmények szerint a kutyasimogatás felvillanyozó hatása azután is fennmarad egy ideig, ha a kutyák már nincsenek az ember közelében. Mivel a kutyákkal való interakcióról már kiderítették, hogy segít megbirkózni a stresszel vagy a depresszióval, a kutatók szerint a hozzájuk kapcsolódó agyi aktivitás jobb megértése révén még hatékonyabb állatasszisztált terápiákat tudnak kidolgozni a szakemberek.

A kísérletben húsz ember vett részt, akiknek öt helyzetben mérték a prefrontális kérgük aktivitását: először semleges állapotban, másodjára nézniük kellett egy kutyát, harmadjára a kutya nekidőlt a lábuknak, negyedjére simogatniuk kellett a kutyát, majd végül a kutya kiment a szobából, és még egy darabig folytatták az agyi aktivitás mérését. Ezt a cselekvéssorozatot a kutya után egy-egy plüssoroszlán részvételével is elvégeztették az alanyokkal – a plüsst meleg vízzel töltött palackokkal tömték ki, hogy súlyban és hőmérsékletben is jobban hasonlítson egy kutyához.

Az eredmények szerint a prefrontális kéreg aktivitása jelentősen nagyobb volt a kutyával való interakciók során, és ahogy nőtt az egyes feladatok interaktivitása, úgy nőtt egyre jobban az agyi aktivitás is. Ez a plüssoroszlán esetében nem volt megfigyelhető, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy a hatás a társas vagy érzelmi kötődéssel függhet össze.

A kutatás tehát újabb bizonyítéka annak, hogy az állatokkal, de főként kutyákkal való terápiás célú interakciók fokozhatják az a kognitív és érzelmi aktivitást az agyban. Rahel Marti, a kutatás vezetője a CNN-nek elmondta: „Ha a motiváció, a figyelem és a szocioemocionális működés terén hiányosságokkal küzdő betegek nagyobb érzelmi bevonódást mutatnak a kutyával való tevékenységek során, akkor azok növelhetik a tanulás és a terápiás célok elérésének esélyét.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: