„A bizottság rendkívül aggasztónak tartja azokat a visszafejlődést eredményező tendenciákat, amelyek a szerződő félnek a társadalmi nemi szerepekről (vagyis a genderről) való érdemi megnyilvánulásait mind a politikai, mind az oktatási mind a társadalmi színtérről kizárni igyekszik és a nemek egyenlőségét kizárólag olyan, a család koncepcióján alapuló keretezésben tárgyalja, amelyben a nők szerepét elsősorban feleségként és anyaként értelmezi. A bizottság aggódva figyeli a nők és férfiak szerepkörének és felelősségi területeinek egyre növekvő mértékben sztereotipikus megítélését mind a családban, mind a magyar társadalomban. Az is aggodalomra ad ilyen körülmények között okot, hogy az állami egyetemeken nem hozzáférhetők a gendertudományok kurzusai. A bizottság felhívja a figyelmet, hogy a nemek közötti jogegyenlőség megvalósulása és a nők megerősítése az élet minden területén messze túlmutat a család keretein. A bizottság aggodalommal figyeli a nők jogainak megnyirbálását a politikai és a társadalmi életben egyaránt, ami aláássa a jogérvényesítést, a hatalmi ágak szétválasztását, az abortuszhoz való jogot, a kisebbségekhez tartozó nők diszkriminációval szembeni védelmét, a migrációs elveket, a menedékhez való jogot, ami a nemcsak a nők emberi jogainak érvényesülését veszélyezteti, hanem a jogállamiságot és az utóbbi években a nemi jogegyenlőség területén elért eredményeket is.”

Ezekkel a szavakkal bírálja Magyarországot február végi értékelésében az ENSZ CEDAW-bizottsága, miután a Beneda Attila családügyi helyettes államtitkár vezette húsztagú magyar küldöttség mismásolással és semmitmondással igyekezett elkerülni a valódi számadást a nők elleni diszkrimináció felszámolása érdekében 1979-ben elfogadott nemzetközi egyezmény, a CEDAW (Convention on the Elimination of all Forms of Discrimination Against Women) bizottságának február 7-i meghallgatásán. Az egyezményt a világ 189 állama, köztük Magyarország is ratifikálta. Miután az egyezményben foglaltak betartását felügyelő bizottság egy nappal a magyarországi nőjogi civil szervezetek, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, valamint a Patent és a NANE képviselői után a magyar kormány hivatalos küldöttségét is meghallgatta, február 24-én hozott hivatalos határozatot, és a meghallgatások alapján leszűrt következtetéseit február 28-án hozta nyilvánosságra.

Mismásolt a magyar küldöttség

A meghallgatáson – mint azt a Qubiten megírtuk – a bizottság elnöke, Ana Peláez Narváez többször is felszólította a magyar kormány képviseletében megjelent küldötteket és az őket vezető Benedát, hogy mellébeszélés helyett arról adjanak számot, hogyan tartja be Magyarország a mintegy 40 éve elfogadott vállalásait. Az egyezményben rögzített vállalásokról az azokat elfogadó országoknak rendszeres időközönként be kell számolniuk az ENSZ erre a célra működtetett önálló bizottsága előtt.

Magyarországnak idén február 7-én volt sorban a kilencedik számadása, aminek keretében Beneda, aki nem mellesleg férfi, Genfben többször is elmondta, hogy „a magyar kormány a női egyenjogúság kérdését nem tekinti önálló problémakörnek, hanem a család kontextusában szemléli azt”. Beneda szerint „a magyar kormány és a magyar társadalom értelmezésében” a női jogok elválaszthatatlanok a családtól és a nők családban elfoglalt szerepétől, és ha érik is hátrányok a nőket, azok abból a természetes körülményből fakadnak, hogy a nők a férfiakkal ellentétben képesek gyereket szülni.

A magyar küldöttség beszámolójából kiderült, hogy a magyar kormány azt tekinti a női egyenjogúság biztosítása terén a legfontosabb feladatának, hogy a nők ne szüljenek kevesebbet, mint amennyi gyereket terveztek, csak azért, mert dolgoznak. A nemi alapú és a családon belüli erőszak kérdéséről Beneda azt mondta, hogy „Magyarországon nem fordulhat többé elő, hogy azért nem kap segítséget a családon belüli erőszak áldozata, mert nincs elegendő férőhely”. Ezzel szemben a bizottság előtt ugyancsak megjelent nőjogi szervezetek képviselői a Qubitnek elmondták, hogy a hazai krízisambulanciákon biztosított 300 férőhely még viccnek is rossz, miután becslések szerint nagyjából 200 ezerre tehető azoknak a nőknek a száma, akik olyan családokban élnek, amelyekben szisztematikus erőszaknak vannak kitéve.

A magyar kormány képviseletében megjelentek szerint az Isztambuli Egyezmény ratifikálása azért elképzelhetetlen, mert az egyezmény szövegezésében szerepel a gender kifejezés, valamint a magyar kormány diszkriminatívnak tartja, hogy törvénybe iktassa a nők erőszakkal szembeni védelmét. A magyar kormány szemében – mint kiderült – nemétől függetlenül mindenki egyformán jogosult a védelemre, és „a magyar kormánynak a nők a fontosak, nem a genderhez kapcsolódó filozófiai kérdések”.

Az ENSZ-ben mást értenek a nők elleni diszkrimináció felszámolásán

Úgy tűnik, hogy a magyar kormány szemlélete nem győzhette meg a bizottságot, mert egy rendkívül hosszú ajánláslistában egyebek mellett arra szólította fel a magyar kormányt, hogy:

• biztosítsa a nők és a lányok emberi jogait a diverzitás, és ne a családi eszme jegyében,
• biztosítsa a jogállamiságot és a bíróságok függetlenségét,
• lépjen fel a genderről, vagyis a társadalmi nemi szerepekről szóló párbeszédet ellehetetlenítő közhangulat ellen,
• bővítse a nemek közti egyenlőséget mind a kormányban, mind az országgyűlésben, a politikai pártok vezetőinek körében, a vallási életben, a közszolgálati és a független média képviselőinek a körében,
• tegye elérhetővé a gendertudományi kurzusokat az állami egyetemeken,
• vonja be a rendeletalkotásba és a közéleti programok szervezésébe a civil szervezeteket, különös tekintettel a nőjogi szervezetekre,
• változtasson a kormány az Isztambuli Egyezmény ratifikálására irányuló ellenállásán,
• alkosson és tartasson be olyan törvényeket, amelyek garantálják a nők és lányok biztonságát,
• hozzon olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy a nemi alapú és a családon belüli erőszak megjelenjen a hivatalos szervek (rendőrség, bíróság, családvédelmi intézmények) előtt,
• helyezze hatályon kívül a kötelező mediációs eljárást a gyermekelhelyezési és láthatási eljárásokban,
• alkosson jogszabályt, amely biztosítja, hogy a gyermekelhelyezési és láthatási bírósági eljárásokban vizsgálják a családon belüli erőszak történetét,
• a nemi alapú erőszak bármilyen esetét tárgyaló bírósági eljárásban részesítse előnyben a büntetőjogi pereket a mediációs eljárásokkal szemben,
• állítson fel egy – a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól és minden más meglévő kormányzati intézménytől – független kormányzati szervet, amely kizárólag a nők jogegyenlőségének megteremtéséért felel,
• emelje a közoktatási tantervekbe a nemi alapú egyenlőségről, a nemi alapú erőszak természetéről szóló tájékoztatást, valamint az életkornak megfelelő szexuális felvilágosítást,
• fogadjon el olyan akcióterveket, amelyek hozzásegítik a lányokat és a nőket a hagyományostól eltérő életutak, karrierek és tudományos pályák választásához,
• és fogadjon el olyan jogszabályt, amely biztosítja, hogy azonos munkáért azonos bérben részesülnek a nők és a férfiak.

A CEDAW-Bizottság Magyarországnak tett teljes, angol nyelvű javaslatlistája és értékelése innen tölthető le.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás