Tudományosan igazolt, hogy a természettel való közvetlen kapcsolat és tapasztalás enyhít a mentális betegségeken – mondta Mihók Barbara ökológus és mentálhigiénés szakember, az Environmental Social Science Research Group (ESSRG) és a Szegedi Tudományegyetem kutatója és a Természet és lelki egészség című tanulmány első szerzője szerdán, a Másfélfok szervezésében megvalósult online beszélgetésen, és felidézte, hogy ezt a tudást már külföldön és hazánkban is elkezdték beépíteni az orvosi gyakorlatba, bár a magyar egészségügyi ellátórendszerbe nem egyszerű bevinni újításként.

Magyarországon a Hegyvidéki Zöld Recept program keretében a budapesti 12. kerület orvosai receptre írhatják fel a különféle mozgásformákat, köztük a természetjárást, a túrázást vagy például az egészségmegőrző erdőjárást nyugdíjasoknak. Szintén hasonló célokat szolgál a Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület és az Érdi Önkormányzat együttműködésével létrejött, Sétálj az orvossal nevű informális program. A külföldi példákat tekintve, korábban mi is megírtuk, hogy Kanadában az orvosok évente egyszer ingyenes beutalót adhatnak betegeiknek az ország nemzeti parkjaiba, az Egyesült Államokban pedig már több mint tíz éve működik hasonló program.

Szinte minden magyar családban van depressziós

Szükség is van az efféle kezdeményezésekre Magyarországon, hiszen becslések szerint a magyar lakosság 15,4 százaléka küzd valamilyen mentális zavarral, 6-700 ezren pedig súlyos depresszióban szenvednek. Ezek a mentális egészségügyi problémák erőteljesen érzékelhető gazdasági terheket is rónak az országra: becslések szerint a mentális betegségekhez köthető közvetlen és közvetett költségek, például az egészségügyi ellátás és gyógyszeres terápiák, valamint a kieső munkanapok, táppénz és más szociális terhek akár a GDP 3,12 százalékát is elérhetik.

Mihók az előadásában hangsúlyozta, hogy ezeket az adatokat még a koronavírus-járványt megelőzően vették fel, és azóta látványosan megugrott a mentális betegségekkel küzdők száma, az ellátórendszer pedig szinte roskadozik a kihívások alatt. A szakember szerint a mentális betegeknek nagyon nehéz tb-támogatott formában segítséghez jutniuk, miközben a kereslet óriási.

Emiatt Mihók szerint érdemes megnézni, milyen eszközökhöz tudunk nyúlni az ellátórendszeren kívül, hogyan tudjuk másképp támogatni ennek a népegészségügyi problémának a megoldását, és hogyan kapcsolódhat mindehhez a természet.

Több természet, kevesebb gyógyszer

A szakértő elmondta, 2007 óta egyre több tudományos kutatás született arról, hogyan javítja az ember mentális egészségét, kognitív funkcióit, stressz utáni regenerációját és általában véve jóllétét a természettel való kapcsolat. Mihók szerint egyre több tudományos muníciója van azoknak, akik amellett igyekeznek érvelni, hogy azok emberek, akik jobban kötődnek a természethez, nagyobb eséllyel fejlődnek és működnek jól pszichológiai értelemben. Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy egy brit tanulmány szerint már a madarak látványa és éneke is javítja az emberek mentális egészségét, és a természet közelében felnövő gyerekeknek az immunrendszere is erősebb.

Mihók felidézte azt a Qubiten korábban szintén feldolgozott finn tanulmányt, amelyben egy nagymintás, 16 ezer ember bevonásával elvégzett kutatásban azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a természet a gyógyszerfogyasztást mentális zavarok és betegségek esetén. Az derült ki, hogy azok, akik heti 3-4 alkalommal látogattak zöldterületeket, 33 százalékkal kevesebb szorongáscsökkentőt vagy depresszió elleni szert váltottak ki, és 36 százalékkal alacsonyabb volt az általuk szedett vérnyomáscsökkentő pirulák száma is, mint azoknál, akik egyszer sem mentek ki a szabadba. A lakás elhagyása az asztma tüneteire is pozitívan hatott: a kimozdulók 26 százalékkal kevesebb asztmagyógyszert használtak.

Egy amerikai kutatás pedig arra jutott, miután Észak-Kalifornia több mint ötmillió lakosának egészségügyi költségeit összehasonlította az általuk elérhető zöld területek és erdei lombkoronák számával (sétánnyal vagy anélkül), hogy azoknál, akik közelebb laknak a zöldhöz, az egészségügyre fordítandó magánkiadások összege évente átlagosan kicsit több mint 120 ezer forinttal kevesebb, mint azok esetében, akik messzebb élnek ilyen zöld területektől.

Planetáris egészség, környezeti igazságosság

Azonban az, hogy a természet jó hatással van az emberi egészségre, csupán az érem egyik oldala. Mihók szerint azt is érdemes látni, hogy a természeti környezet elvesztése, az értékek rombolása mennyire negatívan hat a mentális egészségünkre. A biodiverzitás-krízis, az ökogyász és a klímaszorongás hozzájárul ahhoz, hogy mentálhigiénés állapotunk a környezettel párhuzamosan rosszabbodjon.

A szakember szerint ezt a fajta érzelmi súlyt jelzi az is, mekkora felzúdulás történt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nemrég kilőtt farkas esete miatt. Az empátia és a veszteségélmény ugyanis nem csupán embertársainkhoz, hanem a természethez is köthető, és ahogy ez egyre hangsúlyosabban jelen van az életünkben, úgy egyre többször hangot is adunk ennek.

Mihók hangsúlyozta, hogy a humán egészség és a természeti környezet állapota összetartozik: az ember akkor tud jól lenni, ha a természet jól van, és ha a természet jól van, az visszahat az ember egészségére is. Ezt jelöli a planetáris egészség fogalma, vagyis az, hogy az emberi egészségügyet nem lehet külön kezelni a bolygóétól. Mihók szerint talán triviálisnak hangozhat, hogy nem tudjuk magunkat függetleníteni a környezettől, ez mégis fontos lépés, mert a gyakorlatban azzal jár, hogy elkezdjük összekapcsolni az eddig külön kezelt természetvédelem és emberi egészség ágazatait.

Emiatt szerinte el kellene kezdeni újraértelmezni az egészség fogalmát, és sokkal nagyobb mértékben be lehetne emelni a természettel való kapcsolatot a klinikai gyakorlatba. Azt is kiemelte, hogy a társadalmi egyenlőtlenségi szempontokat is meg kell itt vizsgálni, mert a kutatások azt mutatják, hogy az alacsonyabb jövedelműek esetében sokkal pozitívabb hatása van a környezettel való kapcsolatnak. Ezen túl pedig azt is érdemes észben tartani, hogy ha felismertük a természet jótékony hatásait, mennyiben terhelhetjük mi emberek a környezetet, és mennyire tudunk ellenállni a kísértésnek például annak, hogy vidámparkot csináljunk a Normafából.

A természetvédelmi ágazatot nem kezeljük úgy, ahogy kellene

Vígh Péter, a Másfélfok szerkesztőjének a magyar természetvédelem mai állására vonatkozó kérdésére Mihók elmondta, a rendszerváltás után volt annak egy aranykornak is nevezhető szakasza, ez azonban 2005-2010 után leáldozott. Jelenleg folyamatosan visszaszorulnak a nemzeti parkok hatáskörei és jogai, a természetvédelmi ágazatban folyamatosak a leépítések, és a téma nincs politikailag képviselve, például nincs külön minisztériuma.

A szakember szerint tehát a természetvédelmi ágazatot nem kezeljük úgy, ahogy kellene, ráadásul általános trend, hogy a természetvédelemről egy kis csoport érdekeként beszélünk, pedig ezek mindannyiunk értékei, és megőrzésük mindannyiunk egészségére hatással van. „Az lenne a cél, hogy ez világossá váljon: konkrét egészségügyi hatása van, ha a természettel rosszul bánunk. Akkor végülis miért is nem használjuk fel inkább a természethez való kötődést a rossz állapotban lévő mentális egészségünk javítására?” – tette fel a nem is annyira költői kérdést Mihók.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: