„Egy majom iránt érzett szeretet más, mint amit az ember a gyereke iránt érez. […] Ha valaki örökbe fogad egy majmot, a kötődés sokkal mélyebb.”

Ezekkel a szavakkal kezdődik az HBO augusztusban bemutatott, Chimp Crazy (Csimpánzok Hollywoodban) című dokusorozata, amit a nagy sikerű Tiger Kinget (Tigrisvilág) is jegyző Eric Goode készített. Ahogy az sejthető, Goode ismét egy olyan ember életébe enged betekintést, aki szokatlanul bensőséges kapcsolatot ápol vadállatokkal.

Tonia Haddix a korábbi állását feladva évekig önkéntesként dolgozott Connie Casey Missouri állambeli csimpánzfarmján a Missouri Primate Foundationnél, majd később az állatok jóllétéért küzdő szervezettel, a PETA-val folytatott pereskedés miatt a nevére vette az ott tartott állatokat.

A négyrészes sorozat bemutatja a nő különleges kapcsolatát a hollywoodi filmekben is szerepeltetett, Tonka nevű csimpánzzal, közben pedig olyan meghökkentő és ijesztő történeteket is feltár, mint a depresszióssá és emiatt agresszívvá váló Travis esete, ahol a csimpánz gazdája egyik legjobb barátnőjét sebesítette meg horrorisztikusan.

Bár a társként élő ember és csimpánz története – a maga nemében – romantikusnak is hangozhat, tele bájosabbnál bájosabb jelenetekkel arról, ahogy kisebb és nagyobb majmokhoz, valamint főemlősökhöz kapcsolódik a főszereplő Haddix, valójában a negyedik rész végére kirajzolódik a sorozatban szereplő emberek és csimpánzok tragikus sorsa. Az egyenként egyórás részekből megismerhetjük, hogyan látja Haddix, mi történt és történik az állatokkal, Goode pedig lehetőséget biztosít a PETA-nak is, hogy ismertesse az álláspontját.

A kihalás szélére sodródott a legközelebbi rokonunk

A csimpánzok (Pan troglodytes) genetikai állománya több mint 99 százalékában megegyezik a mai emberével, ránézésre mégis nehéz lenne összetéveszteni egy embert egy emberszabású főemlőssel. A Missouri államban élő Tonia Haddix azonban úgy neveli a csimpánzokat (illetve más majmokat, bonobókat és lajhárokat), mintha azok a gyerekei lennének. Ha a 4 epizódban felsorakoztatott képek erről nem lennének elég meggyőzőek, akkor Haddix egy, a bírósági tárgyalást követően rögzített jelenetben a kamerák előtt ki is jelenti, hogy a majmok többet jelentenek neki, mint a házassága vagy a saját gyerekei.

link Forrás

Haddix ráadásul nem az első és nem is az egyetlen, aki csimpánzt és majmokat tart az otthonában úgy, mintha embergyereket nevelne. Ebben a hozzáállásban pedig nem is az öltöztetés, a pelenkázás vagy a nem megfelelő táplálás a legveszélyesebb – legalábbis az emberekre nézve.

Az Egyesült Államokban az egzotikus állatok tartása és kereskedelme meglehetősen lazán szabályozott, ami azt jelenti, hogy a ott a mai napig lehet vadállatokat vásárolni – igaz, Afrikából behozott majmokat már illegális értékesíteni. Tartásukhoz azokban azokban az államokban (Texasban, Idahóban, Alabamában és Kansasben), ahol lehet tartani őket, csupán engedéllyel kell rendelkezni, de a tartási körülményeket ritkán és felületesen ellenőrzik, emiatt könnyen előfordulhat, hogy az emberek tényleg úgy tartanak majmokat, mintha azok embergyerekek lennének, ami nyilvánvalóan nem felel meg az állatok igényeinek. Több száz csimpánz él a mai napig így az Egyesült Államokban, ám a pontos számuk ismeretlen. A Chimpanzee Sanctuary Northwest adatai szerint kb. 1500 csimpánz élhet fogságban az államokban, közülük mintegy 200 laborállatként, de a többségük mára rezervátumokba kerülhetett. Ez a sors vár azokra a majmokra is, amelyeket a Chimp Crazy első epizódjában megismernek a nézők.

Ugyanakkor mostanra a balesetek és az állatjóléti szervezetek lobbitevékenysége miatt egyre gyakrabban kerül napirendre egy minden államban egységesen alkalmazható rendelet szükségessége. Ebben szabályoznák a veszélyeztetett állatok tartását, és a javaslat szerint a csimpánzokat – még akkor is, ha fogságban születtek – tilos lenne háziállatként tartani. Ez a rendelet viszont a sorozat bemutatásáig még nem született meg, bár maga a nyilvánosság, amit az ügy kapott augusztusban, a Chimp Crazy premierje után, komoly bevételt hozott az állatvédő szervezeteknek.

A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) 1980 óta küzd az állatok, köztük a háziállatként tartott főemlősök jobb tartási körülményeiért, végső soron pedig azért, hogy országszerte betiltsák a kereskedelmüket. Minderre azért van szükség, mert az orvvadászat és a szórakoztatóipar mostanra olyannyira megritkította a világ csimpánzállományát, hogy még a rezervátumokban, menedékhelyeken és állatkertekben élő példányokkal együtt is veszélyeztetettnek számít az ember legközelebbi főemlős rokona.

Az emberek rajongását csak fokozta, hogy a kilencvenes években sikeressé váltak az olyan hollywoodi filmek, amelyek csimpánzokat szerepeltettek, köztük a sorozatban kulcsfiguraként megjelenő Tonkát. Tonka Alan Cumminggal szerepelt a Buddy című filmben, és a színész a sorozatban megosztja, hogy különleges kapcsolatot alakított ki az állattal. De nem Tonka volt az egyetlen sztármajom; szintén Casey-nél élt egy társa, amely képeslapokon szerepelt, amiket aztán országszerte értékesítettek. Valószínűleg ennek a történetszálnak köszönheti a sorozat a magyar címét is.

Szeret, nem szeret

Goode munkáját megnehezíti a Haddix szó szerint értelmezhető majomszeretete és a PETA etikusabb tartási körülményekért folytatott küzdelme között húzódó ellentét. A Tiger King emlékezetesen erős jelenetei után a rendező a csimpánzok rajongóinak világát is szerette volna testközelből bemutatni, mielőtt egy ponton meghozza azt a nehéz, ám elkerülhetetlen döntést, hogy bevonja a hatóságokat is a munkába. Előtte egy megbízott rendező segítségével közelít Haddix felé, a 2020-ban debütált Tiger King után ugyanis nehéz dolga akad, ha vadállatokat tartó emberekkel vagy kereskedőkkel próbál szót érteni.

A megbízott rendező azonban nemcsak megközelíti Haddixet, hanem össze is barátkoznak – így találkozik Tonkával és a missouri farm többi lakójával, filmre veszi az állatok elszállítását, és ott van a bíróság épülete előtt is, amikor felelősségre vonják a nőt.

Bájos háziállatból vadállat

Míg a legtöbb kutya olyan szelíd, hogy gyerekek, speciális igényű emberek vagy akár más állatok közelébe is bátran oda lehet őket engedni, addig a csimpánzok háziasítása nem ennyire sikeres. Az első kutyákat több 10 ezer évvel ezelőtt tartották, és az azóta eltelt időben egyre szorosabb kapcsolatot alakítottak ki az emberek az állatokkal.

A legtöbb háziállatként értékesített csimpánz viszont csak néhány generációnyi fogságban nevelkedett felmenővel rendelkezik, ez pedig a viselkedésükön is meglátszik. Az 1970-es években még bőven belefért az USA törvényeibe, hogy Afrikából szállítsanak át élő vadállatokat, amiket aztán azért szaporítottak, hogy cirkuszokban vagy otthon szórakoztassák az embereket.

Tulajdonképpen így jött létre a Chimparty nevű vállalkozás is, amit Connie Casey és a férje vezetett – ez volt az elődje a Missouri Primate Foundationnek. Gyerekzsúrokra és más eseményekre jártak, ahol apró majombébikkel kápráztatták el a közönséget, egyfajta látványosságként mutogatva az állatokat. Aki akarta, cumisüvegből etethette a parányi csimpánzokat, a nagyobb állatokat pedig csinos ruhákba öltöztették. Ebbe az abszurd világba is beleshetünk a Chimp Crazyben, amikor Goode egy olyan családdal találkozik, akik több ruhát tartanak a csimpánzgyereküknek, mint saját maguknak.

A Chimparty viszont több állatvédő szervezet figyelmét is felkeltette, ráadásul elő-előfordult az is, hogy a tartási körülményeikkel elégedetlen, mutogatott majmok időnként agresszíven viselkedtek. Az ilyen esetek megmutatták, hogy a csimpánzok, főleg amint elérik az ivarérett kort (ez nagyjából 10-12 éves kort jelent), nagyon nehezen tarthatók kordában. Ezek az állatok a vadonban klánokba szerveződve, egy hierarchikus társadalomban élnek, így hasonló körülményeket igyekeznek teremteni nekik a rezervátumokban is, köztük azokban, amelyeket a Chimp Crazyben is bemutatnak a készítők. A különbség tehát óriási a gyerekként dajkált majmok és a vadon élő fajtársaik életkörülményei között.

Tragédiák sora vezetett oda, hogy ma újra a tiltáson gondolkodnak

A Chimp Crazy csak néhány legendás, ám annál szörnyűbb történeteket mutat be olyan csimpánzokról, amelyek pár napos koruktól kezdve fogságban nevelkedtek, emberekkel éltek, gyorséttermi ételeket fogyasztottak, vagy akár a gazdáikkal ágyban aludtak. És ugyan megmosolyogtató, hogy tükör előtt rágóznak, Powerade-et isznak vagy ki tudják bontani a mekis majonézt, valójában a sorozat egésze alatt kellemetlen érzést kelthetnek a nézőben a látott abszurd jelenetek.

Ahogy az az előzetesben is hallható, a 4 epizód feldolgozza egy majdnem halálos kimenetelű csimpánztámadás történetét több másik, ugyancsak súlyos sérüléseket okozó eset mellett. Anélkül, hogy elárulnánk a sorozat végkifejletét, elmondhatjuk, hogy az első mondat kínos meglepetésénél csak az utolsó pár szó üt nagyobbat. Az pedig igaz, hogy a csimpánzok felnőttként is a mama kedvencei maradnak, de a vadonban ez egészen mást jelent, mint egy ember otthonában tengetni a mindennapokat.