Veszélyesen sokat kell várniuk a diagnózisra és a kezelésre a mielómás betegeknek Magyarországon

Magyarországon a mielóma multiplexes betegek 21 százaléka több mint egy évet vár a diagnózisra, míg 15 százalékuk legkevesebb fél év után kap megerősítést – írja az Euroactiv. Pedig a betegutak optimalizálása, a korai diagnózis és a hatékony kezelésekhez való hozzáférés kulcsfontosságú a mielómában - a plazmasejtek egyfajta rákos megbetegedésében – szenvedő betegek esélyeinek javításához.

„A mielómás betegek száma az elmúlt évtizedekben nőtt, és ez a tendencia folytatódik. A késedelmes diagnózis pedig komoly hátrány, mert kulcsszerepet játszik a szövődmények, a halálozás szempontjából, valamint az egészségügyi költségek növekedésében is” – idézi a cikk Rozványi Balázst, a Magyar Rákellenes Liga elnökét.

A mielóma multiplex (vagy plazmasejtes mielóma) a csontvelőben található, az antitestek termeléséért felelős fehérvérsejtek daganatos megbetegedése, amely az összes rákos megbetegedés egy-két százalékát teszi ki. Világszerte évente több mint 170 ezer embernél diagnosztizálják, az előfordulás a 60 és 65 év közötti férfiak körében a leggyakoribb. Előfordulása az elmúlt 25 évben világszerte több mint kétszeresére nőtt.

A rendelkezésre álló adatok alapján a betegség előfordulása Magyarországon 2050-ig mintegy 21 százalékkal nőhet és a betegség egyre fiatalabb korban jelentkezhet. Az újabb terápiák azonban javítják a túlélési esélyeket, a korai diagnózis és a hatékony terápiák alkalmazása épp ezért kulcsfontosságú. Bár a mielóma multiplex jelenleg gyógyíthatatlan, az új gyógyszerek ígéretes fejlődésével bízhatunk abban, hogy krónikus, élethosszig tartó betegséggé minősülhet át.

Az Economist Impact jelentése szerint, amely tíz közép- és kelet-európai országban elemzi a helyzetet, a kezeléshez való hozzáférés továbbra is probléma. A nyugat-európai és a kelet-közép-európai országok között éles különbség áll fenn – az utóbbiakban alacsonyabbak az egészségügyi kiadások, gyengébb a megelőzés és a fejlesztések is lassabbak.

A hatékonyabb terápiás lehetőségeknek köszönhetően a hazai betegek átlagos túlélési ideje jelentősen megnőtt: a korábbi 4-5 évhez képest 6-8 évre, a jobb prognózisú betegeknél pedig akár a 10 évet is elérheti. Ám míg egy német beteg átlagosan 128 napot vár az újonnan engedélyezett kezelésekre, addig a kontinens keleti részén átlagosan 587 napot kell várni.