Az EU által támogatott vízvisszatartással inkább megállítható az ország kiszáradása, mint a Homokhátság elárasztásával

Még az idén 1700 milliárd forintos vízpótlási programot indíthat az Orbán-kabinet a Duna-Tisza közi Homokhátságon. A tájegységbe, amit az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már több mint egy évtizede a félsivatagos övezetek közé sorolt, a magyar kormány grandiózus tervei szerint úgy lehetne életet lehelni, hogy az ottani földeket a Dunából és a Tiszából szivattyúkkal átemelt vízzel, úgynevezett magasponti tározókból öntöznék. A terv megvalósítását az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) vezényelné le.

A hivatalosan eddig még nem meghirdetett tájátalakító programról tavaly október végén Gacsályi József, az OVF főigazgató-helyettese számolt be a Válasz Online-nak, ám azóta sem tudni többet a gigászi beruházásról, aminek során több ezer hektárnyi területen alakítanának ki víztározókat, és sok száz kilométernyi csatornát építenének. Jelenleg a program „Duna–Tisza-közi Homokhátság – Keleti vízpótlás és vízvisszatartás” címen az Európai Unió (EU) Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programjának (KEHOP) forrásairól rendelkező tavaly márciusi kormányhatározat fontossági sorrendet mutató listájának végén szerepel – másfél milliárdos összköltségvetéssel.

A január 9-én rendezett második Vízválasztó Konferencián elhangzott szakértői vélemények szerint ugyanakkor a vízvisszatartás nagyságrendekkel olcsóbb és hatékonyabb megoldás, mint a szivattyúzás, és nem csak a Homokhátságon. A szinte valamennyi szakterület és tudományág eredményeit integráló, a konferenciát összehívó szervezetek koordinálásával kidolgozott Vízválasztó koncepció alapjait ráadásul az Európai Unió (EU) jelenlegi agrártámogatásaiból is le lehetne rakni.

Öntözőrendszerek helyett tájképi elemek

Az éves GDP mintegy 3 százalékát felperzselő 2022-es rekordaszály egyértelműen jelezte, hogy a jelentősen átalakuló csapadékeloszlást figyelmen kívül hagyó vízgazdálkodás ahelyett, hogy megállítaná vagy lassítaná, egyértelműen gyorsítja Magyarország kiszáradását. Mára egy sor kutatási eredmény bizonyítja azt is, hogy az általunk is bemutatott előrejelzések szerint Európa egyik legszárazabb régiójává váló Kárpát-medencében az öntözés nem megoldás. A természetes álló- és folyóvizekből a parcellákig vezető csatornák, tározók és jellemzően a talajvizet megcsapoló sekély kutak kapacitása csak az összterület töredékére elég. Ennek ellenére az ivóvízellátásban komoly fennakadásokat okozó három évvel ezelőtti szárazságra reagálva a kormányzat mégis csak az öntözést kezdte közpénzmilliárdokkal ösztönözni.