Diplomás könyvtárosból árufeltöltő: Ausztriában sincs kolbászból a kerítés

Arról, hogy Ausztriában rengeteg – mostanra közel százezer – magyar él és dolgozik, gyakran lehet hallani. Arról viszont, hogy pontosan kik hagyják el Magyarországot és hogyan jönnek be a számításaik, egészen idáig nem sokat lehetett tudni. Így aztán hiánypótló az a kutatás, amit az Osztrák Tudományos Akadémia és a Budapesti Corvinus Egyetem közösen valósított meg, és három év után idén nyáron fejeződik majd be. A MIGWELL projekt két koncepciót, a migrációt és a jóllétet kapcsolja össze úgy, hogy ezek kétirányú hatását vizsgálja: egyrészt azt, hogy miként hat a jóllét a migrációs szándékra, másrészt azt, hogy miként változik a jóllét megítélése a migráció hatására.
A kutatás magyar oldalról azt vizsgálta, hogy mi jellemző azokra, akik azon gondolkodnak, hogy elhagyják az országot, osztrák oldalról pedig azt elemezte, hogy mi történt azokkal a magyarokkal, akik Ausztriába költöztek, és már több mint egy éve ott élnek. „A kutatásnak lett volna egy harmadik lába is, a visszavándorló magyarok, de zárójelben hozzáteszem, hogy belőlük annyira keveset találtunk, hogy végül az elemzésben csak a margón vannak megemlítve” – mondta a Qubitnek Németh Ádám, az Osztrák Tudományos Akadémia Urbanisztikai és Regionális Kutatások Intézetének posztdoktori kutatója, a MIGWELL projekt vezetője.
Az alábbi ábrán az látható, hogy mennyire elégedettek úgy általában az életükkel a magyarok és az osztrákok, és hogyan változik ez az elégedettség, miután a magyarok Ausztriába költöznek. Három területen figyelhető meg jelentős pozitív irányú eltérés: ezek közül kettő a kint élők anyagi helyzetét, az egyén és a háztartás jövedelmét érinti, a harmadik a közszolgáltatások színvonalára és elérhetőségére vonatkozik.

Az élettel való elégedettségnek különböző dimenziói lehetnek – mondta Németh a kutatás központi fogalmáról, a szubjektív jóllét jelentéséről.
- Az egyik az elégedettség a munkával, a jövedelemmel, a munka-magánélet egyensúlyával és a szociális kapcsolatokkal.
- A másik az affektív jóllét, ami az érzelmi-hangulati állapotra utal. Ezzel leggyakrabban a boldogságot szokták mérni, amit a kutatók kiegészítettek olyan kérdésekkel, hogy a megkérdezett mennyire érezte magát az elmúlt négy hétben magányosnak, stresszesnek, levertnek, vagy épp ellenkezőleg, nyugodtnak.
- A harmadik dimenzió az úgynevezett eudaimonikus jóllét, ami azt próbálja kvantitatív formában megragadni, hogy mennyire érzik az emberek úgy, hogy amit csinálnak, annak van értelme.
Ha ennek alapján meg kellene rajzolnunk azok profilját, akik a kivándorlást tervezik, ők valamivel jobb anyagi körülmények között élnek, mint azok, akik nem akarnak elköltözni Magyarországról, valamivel magasabban képzettek, fiatalabbak és nagyobb arányban élnek városokban. „Viszont amikor arról kérdeztük őket, hogy szubjektíve hogyan érzékelik az anyagi helyzetüket, akkor egyértelműen alacsonyabb értékeket kaptunk, tehát úgy tűnik, hogy a reményeik és az elvárásaik kevésbé egyeznek a valósággal” – mondta Németh.
Egészségesebb környezet, jobb iskola, boldogabb élet
„Nem voltunk elégedettek a magyarországi politikai helyzettel, és mindvégig kerestük a változás lehetőségét, és azt gondoltuk, hogy egészségesebb környezetbe szeretnénk menni, ahol jobbak az iskolák és jobban is tudunk majd élni” – mesélte Kati, aki közel 50 évesen, egy óvodás gyerekkel költözött ki a férje után Bécsbe, akinek már volt ott állása. Kati diplomás, beszél angolul és 20 éves nemzetközi menedzseri tapasztalattal rendelkezik, de, mint mondta, német nyelvtudás nélkül nagyon kevés az esélye, hogy olyan szintű munkát találjon, amit otthon is végzett.
A 48 éves, szintén diplomás Eszternek, aki öt éve költözött ki három gyerekkel, szintén fontos volt, hogy a gyerekek egy másik nyelvet is megtanuljanak, és „kapjanak egy kicsit a világ interkulturalitásából. Én azt mondom, hogy elsősorban nem magam miatt, hanem a gyerekek miatt jöttem, de azért annyiban ez rólam is szólt, hogy nekem nagyon traumatizáló volt a közbeszéd Magyarországon, és nem láttam otthon a perspektívát”.
Ausztriában sincs kolbászból a kerítés
A kutatás eredményei szerint a kiköltöző magyarok többségének nőtt az átlagos elégedettsége ahhoz képest, ahogy otthon érezték magukat: a kivándorlók valahol félúton vannak a magyar és az osztrák átlag között. „A megkérdezettek közel 75 százalékának nőtt, míg a 25 százalékuknak csökkent vagy nem változott az élettel kapcsolatos elégedettsége. Ez a kivándorlók negyede, ami azt mutatja, hogy azért Ausztriában sincs kolbászból a kerítés. Ha ezt lebontjuk különböző dimenziókra, még árnyaltabb a kép, hiszen a társas kapcsolatokkal való elégedettségnél már nem látunk ilyen pozitív adatokat, ezen a területen 32 százalékkal csökkent az elégedettség” – mondta Németh.

Erre rácáfol a 27 éves Bodza, aki már bölcsődés korában elkezdett németül tanulni, gimnázium alatt is töltött Ausztriában egy évet, a bécsi egyetemen diplomázott, illetve most szerzi a mesterdiplomáját, és a magyar barátjával együtt él Bécsben. Bár elismeri, hogy társas kapcsolatainak száma csökkent, de, mint mondja, ő a nyugalmat is szereti, azt meg különösen, hogy „Bécs a világ legélhetőbb városa. És ezt nagyon érezzük. Jobb a fizetés, olcsóbbak és jobb minőségűek a boltok. Én itt aktívan tudok spórolni. A Londonban élő barátnőm semmit nem tud félretenni”.
A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető. Csatlakozz, és olvass tovább!
Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!