Egy jobb gyermekvédelmi rendszer nemcsak életeket mentene, hanem milliárdokat is megspórolna

A születések csökkenő száma ellenére egyre többen kiskorú van gyermekvédelmi ellátásban Magyarországon. 2005-ben még csak 17 500 gyerek volt az állam gondozásában, míg 2023 végén már majdnem 21 500. Közben a kiskorúak száma ugyanebben az időszakban legalább százezerrel csökkent, tehát a növekedés az arányokat tekintve még a számok által jelzettnél is radikálisabb mértékű. Történik mindez úgy, hogy maga a szakellátás, a nevelőszülői hálózat és a gyermekotthonok is katasztrofális állapotban vannak.

A leterhelt és elhanyagolt gyermekvédelmi rendszer nagyban hozzájárul a hajléktalanság újratermeléséhez, hiszen a biztonság nélkül felnövő és életet kezdő gyerekek gyakran az utcára kerülnek, ami együtt jár egészségi állapotuk romlásával és természetesen a munkavállalási nehézségekkel is.

Balogh Karolina, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpontjának (TK) kutatója doktori értekezésében egy másik szempontból vizsgálta a gyermekvédelmi rendszert: azt vizsgálta. hogy a jól működő ellátás segítheti-e a bűnmegelőzést. Az általunk is ismertetett okok miatt Balogh arra jut, hogy elméletileg igen, de a gyermekvédelmi rendszer prevenciós működése jelenleg rendszerszintű hiányosságokat mutat. Mint írja, „a problémák mindegyik esetben elsősorban az anyagi és ezzel összefüggésben a humánerőforrás deficitjét jelzik. Mindegyik kutatás megerősítette, hogy a szakmai és anyagi megbecsültség hiánya miatt a szakemberek gyorsan kiégnek, ezért óriási fluktuáció jellemzi a gyermekvédelem területét. Összességében az látható, hogy a gyermekvédelmi intézményrendszer jelenlegi működésében a bűnmegelőzési potenciál csak korlátok között, véletlenszerűen tud érvényesülni.”

A rosszul működő gyermekvédelmi rendszerrel tehát nemcsak az a baj, hogy embertelenül bánik a benne lévő gyerekekkel, hanem az is, hogy hajléktalanságot, munkanélküliséget és bűnözést termel. Balogh a TK Véleményeken túl című podcastjában arról is beszélt, hogy a számok alapján valószínűleg nagy hangsúlyt kellene fektetni a bűnmegelőzésre, hiszen ezekből az intézményekből több gyerek válik bűnelkövetővé, mint a nevelőszülőknél nevelkedők közül.

A gyerekek életébe történő segítő beavatkozás akkor tud igazán eredményes lenni, ha minél korábban megtörténik – mondta kérdésünkre Balogh, aki szerint a mindenkinek járó, univerzális szolgáltatások és támogatások, mint például a jól működő bölcsődei vagy gyermekjóléti szolgáltatások nagyon fontosak, de az olyan felzárkóztató, jellegű támogató programok vezethetnek valódi eredményre, mint a példaként említett Biztos Kezdet gyerekházak. Szerinte a legfontosabb, hogy az állami beavatkozást ne bűnmegelőzésként keretezzék, mert az megbélyegzi a családokat és a gyerekeket, márpedig az ő sorsuk szempontjából nagyon fontos ennek a bélyegnek az elkerülése.

Arra a kérdésre, hogy mennyivel nagyobb arányban válnak bűnelkövetővé a gyermekvédelmi ellátásban lévő gyerekek, Balogh azt mondja, hogy nagyon nehéz egységes statisztikai elemzést készíteni, de a javítóintézeti adatok arra utalnak, hogy az oda kerülők nagyjából fele gyermekotthonból érkezik, miközben az azonos korú népességen belül csak 1,2% az arányuk. Azaz, ha valaki gyermekotthonban van, akkor majdnem ötvenszeres esélye van a bűnelkövetésre ahhoz képest, mintha családban nevelkedne.

Százmilliárdokat spórolhatnánk?

Az tehát világos, hogy a rosszul vagy egyáltalán nem működő gyermekvédelem óriási károkat okoz a gyerekeknek és a társadalomnak is. Arra azonban kevesebbet szoktunk gondolni, hogy a rendszer elképesztően költséges, miközben a gyermekvédelembe történő befektetés már középtávon is bőven megtérülne az állami költségvetésnek. Balogh PhD értekezésében hoz is egy amerikai példát a számításra: az ottani gyermekvédelmi programokat vizsgáló amerikai elemzők arra jutottak, hogy „a programokban részt vevők később magasabb iskolai végzettséget tudnak szerezni, amellyel jobb munkahelyekhez és magasabb keresethez jutnak. Ebből következik, hogy magasabb adót is fognak később fizetni, ami jelentős megtérülést jelent a társadalom számára. 2002-es adatok felhasználásával kiszámolták, hogy ha az USA egészében és folytonosan alkalmaznák a Perry Pre-School Projectet, akkor megelőzhető lenne az emberölések egy harmada, ami 4200 életet, kb.80 000 potenciális életévet jelentene. Ez továbbá 225 000 bebörtönzésnyi évet és 5 milliárd dollárnyi fogvatartási költség megspórolását jelentené."