Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2019-ben felmérette a magyarországi vizek glifozát-szennyezettségét: az eredmények szerint a vizsgált talajvíz-minták 14 százalékában volt jelen a gyomirtó vegyület és bomlásterméke (amino-metil-foszforsav, AMPA) – írja az Átlátszó.

Az oknyomozó portál közérdekű adatigénylés keretében kérte ki és kapta meg az országos felmérés eredményeit tartalmazó vizsgálati anyagot. Az eddig nem nyilvános vízügyi jelentés szerint az OVF által megbízott kutatók 1700 felszíni és 1200 felszín alatti vízmintát vizsgáltak az ország teljes területén. Kiderült, hogy a minták „2,5 százaléka határérték feletti koncentrációban tartalmazta a gyomirtó szert”.

A felszín alatt

A jelentés szerint a pozitív minták jellemzően az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területekről származtak, és az ország minden tájegységén előfordultak. A Balaton-felvidéken a mezőgazdasági területeken kívül eső forrásvizekben is mértek a határérték kétszeresénél nagyobb koncentrációt.

A kutatók megfogalmazása szerint „megdöbbentő tény”, hogy a határérték többszörösét mérték a vízművek által üzemeltetett, 130-160 méter mély kutakban is.

A talaj és a felszín alatti vizek vonatkozásában egyelőre nem létezik speciálisan a glifozátra előírt határérték sem Magyarországon, sem az EU-ban; jelenleg előkészület alatt áll az uniós javaslat. Ezért a kutatók az általánosan a növényvédő-szerekre vonatkozó szennyezettségi határértéket vették alapul. Ez nem egészségügyi határértéket jelent, hanem azt a szennyezőanyag-koncentrációt, amelynél az adott felszín alatti víz szennyezettnek tekinthető, figyelembe véve a vízi ökoszisztémák igényeit és a megfelelő minőségű ivóvíz-előállításra való alkalmasságát is.

A felszínen

A folyókból és tavakból vett minták háromnegyede volt glifozát-pozitív, közel felükben pedig határérték feletti koncentrációkat mértek.

Az Átlátszó szerint „a szakértők azt is megállapították, hogy – a szakirodalmi adatokkal ellentétben – a glifozát nem bomlott le teljes mértékben egy év alatt a talajban az intenzív mezőgazdasági területeken”. A portál kérdésére az Országos Vízügyi Főigazgatóság azt válaszolta, hogy a „vizsgálat óta megkezdődött a következő országos felmérés tervezése, melynek programjába a glifozát és az AMPA is bekerült”.

Kockázatok és mellékhatások

Korábban megírtuk, hogy az Oregoni Egyetem átfogó, a z Egyesült Államok legjelentősebb növénytermesztő régióiban végzett – a PNAS folyóiratban január közepén publikált – kutatása szerint az 1990 utáni évtizedekben az USA agrárállamaiban az átlagosnál korábban és alacsonyabb születési súllyal jöttek a világra a csecsemők, akiknél ezért később is magas maradt a fertőző betegségek, illetve a megkésett fejlődést kísérő tanulási zavarok kialakulásának kockázata.

Az Oregoni Egyetem kutatói azokban az agrárrégiókban vizsgálták az amerikai Monsanto vegyszergyár St. Louis-i laboratóriumában 1970-ben előállított, 1974-től világszerte forgalmazott „gyenge szerves sav” ökotoxikológiai hatásait, ahol az elmúlt évtizedekben a legtöbb ilyen hatóanyagú készítmény fogyott, vagyis ahol az 1990-es évek eleje óta termesztik a cég GMO-növényeit, a transzgenikus eljárással glifozátrezisztensé módosított kukorica-, gyapot- és szójafajtákat.

A világszerte szántóföldi és kertészeti kultúrákban használt, különböző márkaneveken és összetételben forgalmazott vegyületet 2015-ben az ENSZ rákkutatási ügynöksége, az IARC ugyan a „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében” kategóriába sorolta, ennek ellenére az Environmental Sciences Europe folyóiratban közölt átfogó tanulmány szerint a laboratóriumokban a legutóbbi évekig javarészt csak a hatóanyagnak való közvetlen kitettség következményeit vizsgálták.

A 2017 óta permanens glifozátháború által sújtott Európában azt is kimutatták, hogy a gyomirtó jelentősen károsítja a méhek bélflóráját, és hatással van az immunrendszerükre, így szerepet játszhat a tömeges méhpusztulásokban. Egy magyar vizsgálat azt is igazolta, hogy a glifozát erősíti az egyik legveszélyesebb szuperbaktérium antibiotikumrezisztenciáját. Eközben az Európai Unió által megrendelt átfogó agrár-környezetvédelmi kutatás feltárta , hogy a kontinens termőtalajainak 45 százaléka glifozáttal vagy annak bomlástermékeivel szennyezett.

A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy a glifozáttartalmú szerek nem szándékolt mellékhatásai a talajlakó mikroorganizmusoktól a gyűrűsférgeken, rovarokon és puhatestűeken át a kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket is magában foglaló gerincesekig a teljes faunát érintik. Az élettani hatások egyik kiváltó mechanizmusa az oxidatív stressz, ami negatív hatással van a biokémiai paraméterekre.

A DNS-károsodások mellett a glifozát és bomlástermékei hosszabb távú fiziológiai, viselkedési és ökológiai zavarokat indukálnak. A kutatások ritkán veszik figyelembe azt a mezőgazdasági gyakorlatot, hogy a gyomirtókat egy tenyészidőszak alatt két-három alkalommal is alkalmazzák, márpedig az ugyanazon a területen használt más növényvédő- és agrokémiai szerekkel kölcsönhatásban a glifozátok fokozottan befolyásolják az adott ökoszisztémák egészséges működését. A gyomirtókban kimutatott szennyeződések (például az olyan nehézfémek, mint az arzén, a króm vagy a kobalt) további környezeti és élelmiszerbiztonsági kockázatokat jelentenek. Ezek a hatások még kritikusabbak, mivel a glifozátok világszerte széles körben elterjedtek, és kölcsönhatásban vannak más szennyező anyagokkal és környezeti stresszorokkal.