Túlvilági tolmácsoknak használták a gyerekeket tízezer évvel ezelőtt
A kőkorszaki rajzokkal és festményekkel díszített európai barlangok sok titkot rejtenek, de ezek közül az egyik eddig nem kapott túl sok figyelmet: a gyerekektől származó nyomok rejtélye. A Tel Avivi Egyetem kutatói szerint a jelenlétük egyáltalán nem magától értetődő: a barlangok szűkek, sötétek, könnyű bennük eltévedni, a balesetekről nem is beszélve, a késő kőkorszaki emberek mégis vállalták a kockázatot, és már kétéves gyerekeket is magukkal vittek a föld mélyébe. Úgy tűnik, hogy nem azért, mert nem volt, aki vigyázzon rájuk, és nem is csak kísérték a felnőtteket: az, hogy maguk is nyomot hagyhattak a sziklafalon, a régészek szerint arra utal, hogy az itt zajló rituálék aktív részesei is voltak.
A spanyol és francia minták alapján úgy tűnik, hogy nem elszigetelt esetekről volt szó, és az sem valószínű, hogy a gyerekek csak játszottak volna a barlangokban. A spanyol és francia barlangokban talált tenyérlenyomatok elemzése alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált minták közül 199-et 12 év alatti gyerekek hagytak hátra, további 199-et 11 és 19 év közötti kamaszok, 119-et pedig felnőttek. Ez még az elmosódott nyomok miatt bizonytalanságot figyelembe véve is jelentős aránynak számít.
Kapcsolat a kozmosszal
Yafit Kedar régész szerint a gyerekeknek nélkülözhetetlen szerepük volt a barlangokban játszódó rituálékban: ők segítettek a felnőtteknek, valamint az egész közösségnek felvenni a kapcsolatot a kozmosszal. Míg sok elmélet csak a barlangrajzok gyakorlati hasznára koncentrál, Kedar és társai szerint a késő kőkorszaki ember nem csak vadászati sikereket várt el a barlangban végzett szertartásoktól, hanem így kommunikált a világmindenséggel, a gyerekek pedig azért számítottak jó közvetítőnek, mert a hitük szerint ők még közelebb állhattak a kozmoszhoz, ahol a születésük előtt tartózkodtak.
Ella Assaf, a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány vezető szerzője szerint a még létező törzsi közösségekben még mindig megfigyelhető ez a fajta gondolkodás, méghozzá a világ minden táján. A gyerekek mentális és kognitív szempontból is különböznek a felnőttektől, ezért sok kultúrában úgy gondolják, hogy könnyebben kapcsolatba tudnak lépni a túlvilággal, a természeti erők isteneivel és a világot irányító erőkkel.
Assaf szerint bár a különböző kultúrákban eltér, ahogy a gyerekekre tekintenek, ez az elképzelés széles körben elterjedt, ezért úgy gondolja, hogy a késő kőkorban nem attól féltették a gyereket, hogy baja esik a barlangban, hanem attól féltették az egész közösséget, hogy nem sikerül a kapcsolatfelvétel: ehhez viszont a gyerekek barlanglátogatása is kellett, akik így felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek az egész törzsnek.