Játék az adatokkal: Kádár után Orbán is tabusítani próbálja a szegénységet

„A szegénység mérése nemcsak szakmai, hanem mélyen politikai természetű is” – ezt az a Havasi Éva szociológus, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nyugalmazott statisztikai főtanácsadója mondta egy 2017-es előadásában, akinek több évtizeden keresztül meghatározó szerepe volt a magyarországi szegénység- és létminimum-kutatásokban. És valóban, a 20. század során a különböző politikai rendszerek többször is megpróbálták eltüntetni a szegénységet, és ennek érdekében több mindennel is próbálkoztak: a szegénységi küszöb mozgatásával, a létminimum eltüntetésével, az adatok módosításával vagy csak egyszerűen a feltárt tények eltitkolásával.

A legutóbbi botrány április 2-án robbant, amikor a Válasz Online nyilvánosságra hozta azt a kutatást, amely szerint felvetődik a gyanúja annak, hogy a KSH 2017 óta manipulálhatta a magyarok jövedelmi helyzetéről és életkörülményeiről szóló adatokat, így a statisztikákban rengeteg magyar éppen csak a szegénységi küszöb felett él. De korábban már más szakembereknek is feltűnt, hogy ugyanezen adatállomány alapján az az abszurd dolog látszik, hogy nálunk nemhogy adót fizetnének, de sok embernek még adót is fizet az állam (ezt hívják egyébként negatív jövedelemadónak, ami Magyarországon nem létezik), hogy ne tűnjenek olyan szegénynek.

Hogy mennyire egyedülálló Magyarország a szegénységi számok manipulálásában, azt nehéz felmérni, hiszen manipulálni sokféleképpen lehet, de kutakodásunk során európai példára alig leltünk, annál inkább találtunk hasonló eseteket Indiában, Brazíliában, Iránban, Mexikóban, Malajziában és a Fülöp-szigeteken – csupa olyan országban, amelyről elsőre nem az eminens demokráciák jutnak az ember eszébe.

De vajon mekkora szerepe lehet a politikának a KSH-botrányban és milyen történelmi előzményei vannak Magyarországon annak, hogy a különböző politikai rezsimek megszépítsék a valóságot és elrejtsék a szegénységet?

A nyílt manipulációtól a jogszabály módosításáig számtalan lehetőség van az adathamisításra

A politikai okokból történő adatmanipulációt több féle módon lehet kivitelezni, Roberto Aragão és Lukas Linsi politológusok A helytelen árnyalatai: Mit tesznek a kormányok, amikor manipulálják a statisztikákat? című 2022-es tanulmányukban például az adatmanipuláció négy típusát különböztették meg.

• A nyílt manipuláció (outright manipulation) a legismertebb és legegyértelműbb típus, amikor a kormányok arra kényszerítik a statisztikai hivatalokat, hogy politikailag kedvezőbb adatokat tegyenek közzé, még akkor is, ha tudják, hogy az adat hamis, vagy nem jó módszertannal készült. De hiába ez a legegyértelműbb típus, mivel komoly politikai kockázata van, a szerzők szerint ezt a kormányok meglepően ritkán alkalmazzák. A tanulmányban Argentína és Törökország szerepel példaként, az előbbi 2007 és 15 között, az utóbbi 2018 után hamisította meg szándékosan az infláció mértékét, hogy félrevezessék a nyilvánosságot és a nemzetközi megfigyelőket.
• A politikai szándékoknak megfelelő becslésnél (politically motivated guesstimating) ha egy kormánynak nincs adata például arról, hogy hány ember él szegénységben, viszont azt szeretné kommunikálni, hogy „drámaian csökkent a szegénység”, akkor minden alap nélkül bemond egy becsült számot.
• A módszertani rugalmasság kihasználásánál (the opportunistic use of methodology space) a kormányok a statisztikai protokolloknál (az adatok gyűjtésének, számításának és közlésének hivatalos szabályrendszere) kihasználják a benne rejlő rugalmasságot és az alkalmazott módszertant manipulálják. Ha mondjuk egy országban a szegénységet úgy mérik, hogy figyelembe veszik a háztartások jövedelmét és lakhatási költségeit is, de a kormány úgy módosítja a módszertant, hogy a lakhatási kiadásokat már nem számolják bele, akkor a statisztika szerint hirtelen kevesebb ember lesz szegény.
• A legkifinomultabb típus az indikátorok közvetett manipulációja (indicators-management through indirect means), ilyenkor a kormányok nem közvetlenül a statisztikai adatokat manipulálják, hanem a háttérfeltételeken változtatnak.

Az utolsó típus különösen kedves a magyar kormánynak, ide sorolhatók például olyan esetek, mint amikor a foglalkoztatottak számításba vételénél 2021-től a munkájuktól a gyermekgondozási ellátás igénybevétele miatt tartósan távol lévőket is a foglalkoztatottak közé sorolta be a KSH, és ezzel a módszertani változással a 20-24 éves nők foglalkoztatási mutatói jelentős mértékben megnőttek, de hasonló a helyzet a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyerekek arányának drasztikus csökkenésével, ami annak volt köszönhető, hogy 2014-től megszigorították a hátrányos helyzetű kategóriába kerülés feltélteleit, és ennek megfelelően a szegény gyerekek egy része el is tűnt a közoktatásból.

„Azt akarták, hogy kevesebb szegény legyen”

Arra az általunk megkérdezett szakemberek sem tudták a választ, hogy vajon melyik típusba tartozik a friss hazai KSH-botrány, szerintük ugyanis nem lehet tudni, hogy mi történt pontosan az EU-SILC adatokkal (European Union Statistics on Income and Living Conditions), ami a jövedelmekre, szegénységre, társadalmi kirekesztettségre és az életszínvonalra vonatkozó összehasonlítható statisztikai adatokat gyűjti az EU tagállamaiban. Ahogy abban is egyetértettek a szakemberek, hogy a KSH szinte biztosan nem fog önkritikát gyakorolni azzal, hogy elárulja az igazságot és bocsánatot kér a történtekért.

„Amennyiben etikai eljárás indulna, releváns lehet a kérdés, hogy tudatos beavatkozás történt-e vagy csupán hibák sorozata vezetett a kialakult helyzethez, de kutatási szempontból mindez másodlagos jelentőségű. A számunkra lényeges kérdés az, hogy a rendelkezésre álló adatok alkalmasak-e a magyarországi szegénység valóságának feltárására.” – mondta a Qubitnek az ügyet kirobbantó és nyilvánosságra hozó Tátrai Annamária survey statisztikus, az ELTE TáTK Statisztika Tanszékének egyetemi adjunktusa. „Az, hogy szakmai hiba vagy szándékos beavatkozás történt-e, a kimenet szempontjából mindegy is, hiszen a végeredmény számít, hogy így ezek az adatok használhatatlanok” – tette hozzá Gábos András szociológus, a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet vezető kutatója, aki Tátraival közösen jegyzi a Válasz Online-on megjelent cikket.

Huszár Ákos szociológus, aki tíz éve még maga is a KSH-nak azon az osztályán dolgozott, ahonnan most az irreális jövedelmi adatok kikerültek, és aki többek között azért hagyta ott a KSH-t, mert nem értett egyet azokkal a döntésekkel, amelyek 10 évvel ezelőtt a létminimum számításának megszüntetéséhez vezettek, szintén súlyosnak és aggasztónak látja az EU-SILC adatbázisokban feltárt problémákat, ugyanakkor a szándékos adatmanipuláció vádját, ahogy ő fogalmazott, „szerencsétlennek” tartja. „A szándékos csalással kapcsolatos vádak személyesen engem is sértenek, ahogy a KSH minden munkatársát is kellemetlenül érinti egy olyan osztályon, ahol annak idején a szegénységkutatás legnagyobb nevű szakemberei, Ferge Zsuzsa és Havasi Éva is dolgoztak, és ma is tisztességes és kiváló szakemberek dolgoznak, akiktől nagyon sokat lehet tanulni.” Ugyanakkor azt Huszár is elismeri, hogy „nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy mi történt, de a KSH felelőssége, hogy tisztázza ezt. Szomorúnak tartom, hogy az ügyben kiadott közlemény hangvétele alapján úgy tűnik, hogy a KSH vezetősége nem fogta fel a probléma súlyát, és nem érti, hogy mekkora károkat okoz, ha megrendül a bizalom a hivatalos statisztika iránt.”

Egy neve elhallgatását kérő szakember ennél keményebben fogalmazott. Bár a politikai manipulációt ő sem merné határozottan állítani, szerinte „egészen biztos, hogy egy nagyon durva szakmai inkompetencia van a KSH-ban, és mindegy, hogy milyen okból, de rosszul csinálták ezt az egészet, és azt akarták, hogy kevesebb szegény legyen” – summázta a lényeget. És bár szerinte sem fog kiderülni, hogy mi történt pontosan, „nem is ez a fontos, hanem az, hogy erre hogyan reagál a KSH, hiszen ez azért most egy elég durva hitelességi válság. Mert itt a kulcs nem is az, hogy elrontottak egy évet, és van egy ilyen furcsa eloszlás egy évben, hanem hogy sokat. És a probléma nagyságát tényleg ez jelzi, hogy nem látunk olyan folyamatot, ami indokolná, hogy a jövedelmi görbe jelentősen megváltozzon. Ha hibáztál, azt fel kell ismerni. Most ugye egyetlen választásuk lenne, hogy azt mondják, hogy bocsánat, és visszamennek 2017-ig, és újra csinálják az egészet. De ezt nekik kellett volna felismerni, visszahívni az adatokat és azt mondani, hogy »bocsánat, itt valaki elrontott valamit, a mi hibánk volt, és újra csináljuk«. És ha máskor nem, ezt már a következő évben észre kellett volna venni”.

A botrány súlyát talán jól érzékelteti, hogy ha mondjuk huszonöt évvel ezelőtt történt volna az az EU-SILC adatokkal, ami történt, akkor egész egyszerűen nem vennének fel minket az Európai Unióba, hiszen a csatlakozás egyik legfontosabb feltétele, hogy a tagjelölt országok független, megbízható statisztikai rendszert építsenek ki, ami képes pontos, átlátható és összehasonlítható adatokat gyűjteni és szolgáltatni az Eurostat felé. Ezek az adatok az EU működésének, forráselosztásának és szociálpolitikájának alapját adják, már pedig ha manipulált számok érkeznek Brüsszelbe, az nemcsak az adott ország hitelességét ássa alá, hanem az egész közös rendszer működését is veszélyezteti. Épp ezért a statisztikai függetlenség és adatminőség nem mellékes kérdés, hanem az európai tagság egyik alapfeltétele – olvasható az EU-csatlakozási folyamat leírásában.

Csodaországban élünk

Hogy hogyan is néz ki közelebbről a KSH adatmanipulációja, arra jó példa Huszár esete a jövedelmi adatokkal. A kutató alig hitt a szemének, amikor az EU-SILC adatait 3 éve meglátta.

„Abba a problémába ütköztem, hogy nem hittem el az EU-SILC alapján végzett saját számításaimat, mert nem lehetett megmagyarázni a változásokat. A jelenlegi KSH-adatbázisok alapján például tényszerűen, hivatalos adatokkal alátámasztva el lehetne készíteni egy olyan elemzést, ami szerint a kormány társadalompolitikájának egyik fontos eleme a negatív adó. Meg lehetne írni, hogy Magyarországon a 2010-es évek második felében kialakult egy új társadalmi réteg, amelynek egyik fő jövedelemforrása, hogy nem fizeti, hanem kapja a személyi jövedelemadót. Ez nyilvánvalóan abszurd, márpedig az adatok ezt mutatják.”

Ez ráadásul annak fényében különösen hihetetlen, hogy negatív jövedelemadó (ami hasonlít az alapjövedelemhez, csak az adórendszeren keresztül történik: ha valakinek a jövedelme nem ér el egy küszöböt, akkor az adórendszeren keresztül kiegészítik a minimum szintig) nem is létezik Magyarországon, tehát nálunk csak a befizetett adó és járulékok erejéig lehet adókedvezményt vagy adóalap-kedvezményt érvényesíteni.