A valaha mért második legmelegebb áprilison vagyunk túl
Az idei volt a második legmelegebb április a mérések kezdete óta – közölte csütörtökön az Európai Unió klímaváltozás-figyelő szervezete, a Copernicus Climate Change Service (C3S). A globális havi középhőmérséklet így a tavalyi rekorddöntő év után még mindig több mint 1,5 Celsius-fokkal lépi át az iparosodást megelőző átlagot, és a közeljövőben nem érdemes enyhülésre számítani.
A Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja (ECMWF) által működtetett éghajlatváltozási szolgáltatás szerint 2025 áprilisában a globális felszíni középhőmérséklet 14,96 fok volt. Ez mindössze 0,07 fokkal marad el a 2024. áprilisi rekordtól, amikor még a 2023–2024 közötti El Niño esemény fűtötte bolygónkat – de elég ahhoz, hogy 1,51 fokkal legyen melegebb az idei április az iparosodást megelőző időszak azonos időszakához képest. Az európai havi középhőmérséklet eközben a valaha ekkor mért hatodik legmelegebb volt, 1,01 fokkal meghaladva a közelmúltbeli, 1991–2020 közötti időszak átlagát.
„Globálisan 2025 áprilisa volt a második legmelegebb április a mérések kezdete óta, folytatva az iparosodás előttihez képest több mint másfél fokkal melegebb hónapok hosszú sorozatát” – mondta Samantha Burgess, a Copernicus helyettes vezetője. 2024 volt az első év, amikor a globális felmelegedés mértéke átlépte a másfél fokos küszöböt az iparosodás előtti állapothoz képest. Ezt a klímakutatók és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) az 1850–1900 közötti időszak hőmérsékletének átlagával definiálják, amikor még a mostanihoz képest az emberiség elenyésző mennyiségű üvegházhatású gázt juttatott a Föld légkörébe.
A nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó, 2500 milliárd gigatonnányi légkörbe juttatott szén-dioxiddal később tavaly a Föld éves középhőmérséklete olyan szintet ért el, amilyet 125 ezer éve, az utolsó eljegesedést megelőző Eemian interglaciális óta nem látott a bolygó. Bár a legrosszabb éghajlatváltozási forgatókönyveket vélhetően elkerüljük, az évszázad végéig a mostani trendek mellett 2,5 fokos felmelegedésre lehet számítani – ami az összeomlás küszöbére sodorná a nyugat-antarktiszi és grönlandi jégtakarókat, hosszú távon több méteres tengerszint-emelkedést garantálva.
Mit mutatnak az áprilisi klímaadatok?
A Copernicus elemzése az ERA5 reanalízis adataira támaszkodik, amelyek leképezik bolygónk időjárásának és éghajlatának 1940 óta történő alakulását. Az ECMWF által készített reanalízis-modelladatokat és több milliárd műholdas, légköri, felszíni és tengeri időjárási megfigyelést integrál egy globális lefedettségű adatbázisba. Az ECMWF-hez fűződik a világ vezető globális numerikus időjárás-előrejelző modellje (IFS) is, amely fizikai egyenletekkel írja le a légköri folyamatokat, miközben a szervezet a februárban debütált, mesterséges intelligencia alapú előrejelző rendszerével (AIFS) élen jár az innovatív AI-modellek alkalmazásában.
Az ERA5 reanalízis adatai alapján Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató néhány nappal ezelőtt saját elemzésében a Copernicusszal megegyezően a múlt hónapot a valaha mért második legmelegebb áprilisként határozta meg. A szakember hétfőn azt írta az X-en, hogy az év első négy hónapja alapján azt becsüli, 2025 a mérések kezdete óta 2024 után a második legmelegebb év lesz, és 1,52 fokkal lépi majd túl az iparosodást megelőző átlagot. Ez még nem jelenti azt, hogy a globális felmelegedés túllépte volna a párizsi klímaegyezményben lefektetett másfél fokos klímacélt, az ugyanis egy több évet felölelő, hosszú távú átlagot jelöl.
Az áprilisi középhőmérséklet Európa-szerte nagyrészt az átlag fölött alakult. A legmelegebb Norvégiában, Kelet-Európában és Oroszország nyugati részén volt, miközben Skandinávia északi régióiban, valamint Bulgária és Románia keleti országrészeiben a szokottnál hűvösebb hőmérséklet volt jellemző. A regionális különbségek még kirívóbbak voltak a csapadékmennyiség tekintetében: Közép-Európa, Nagy Britannia, valamint Skandinávia déli része az átlagnál szárazabb volt, míg Dél-Európa csapadékosabb. Az Alpokban különösen heves csapadékhullás volt jellemző, ami áradásokhoz, földcsuszamlásokhoz, valamint a hegyekben lavinákhoz vezetett.
Bár tavaly év végén az El Niñót felváltotta a hűvösebb körülményeket hozó La Niña, az óceánok tengerfelszíni hőmérséklete még idén év elején is magas maradt. „Egyértelműen aggasztó, hogy az éghajlat az El Niño lezárulta után is nagyon meleg maradt, ami valamilyen külső tényező jelenlétére utal az emberi szén-dioxid és más üvegházhatású gáz kibocsátáson kívül” – nyilatkozta február elején a Qubitnek Hausfather. A Copernicus szerint a trend áprilisban is folytatódott: 20,89 fokos értékkel a globális tengerfelszíni középhőmérséklet a valaha ebben az időszakban mért második legmagasabb volt.
Az európai szakemberek elemzése szerint a tengerfelszíni hőmérséklet szokatlanul magas volt több óceáni medencében is, köztük az Észak-Atlanti-óceán északkeleti részén, ahol korábbi áprilisi rekordok is megdőltek. Emellett a Földközi-tenger is sokkal melegebb volt az ilyenkor szokásosnál, de nem olyan rekordszinten, mint márciusban.
De mi a helyzet a Föld északi és déli pólusánál található tengeri jégtakarókkal? Áprilisban az északi sarki tengeri jég kiterjedése három százalékkal alakult az átlag alatt, amivel mérete az eddigi hatodik legkisebb volt az ilyenkor szokásoshoz képest. Míg a Grönlandtól keletre található Grönlandi-tengeren a szokásosnál több volt áprilisban a tengeri jég, addig a Barents-tengeren kevesebb.
Eközben a Déli-óceánon lebegő antarktiszi tengeri jég területe az átlagostól 10 százalékkal maradt el és a tizedik legkisebb volt a mérések kezdete óta az év azonos szakaszában. Míg az északi sarki tengeri jég méretének utóbbi évtizedekben megfigyelt csökkenése egyértelműen a globális felmelegedés számlájára írható, az antarktiszi tengeri jég esetén – ami a műholdas mérések kezdete óta maximális kiterjedését 2014-ben, minimumát pedig 2023-ban érte el – a kép komplikáltabb és aktív kutatások tárgyát képezi.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
