Csütörtökön előadást tartott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Aula Magna előadójában Koen Lenaerts professzor, az Európai Unió Bíróságának (EUB) elnöke, az EU intézményrendszerének egyik legbefolyásosabb vezetője, és a terem szinte teljesen megtelt a magyar jogászelittel.

Lenaerts előadása az EUB és a tagállami bíróságok közötti párbeszédről szólt, de aki értő füllel hallgatta, az megérthette, hogy a belga főbíró valójában az unió egységességéről és a jognak az ebben játszott felelősségéről beszélt – a professzor szerint ezalól sem a tagállami bíróságok, sem a tagállamok nem húzhatják ki magukat. Mint Lenaerts elmondta, három fontos bírósági döntésen keresztül lehet megérteni az Európai Unió konstrukciójának zsenialitását. Ez egyben intelem is volt a részéről: ezeket az ítéleteket és az ezekből fakadó szerződéses kötelezettségeket be kell tartani.

Lenaerts koncepciója szerint a 27 tagállam több ezer bírósága minden egyes nap azon fáradozik, hogy az uniós jogrendszer, és ezzel együtt maga az Európai Unió minél egységesebb legyen. Ennek a folyamatnak szerinte a legfontosabb eszköze az előzetes döntéshozatali eljárás, amelynek keretében a tagállami bíróságoknak és akár az alkotmánybíróságoknak is az EU Bíróságához kell fordulniuk, ha bizonytalanság merül fel az uniós jog értelmezését illetően. Ez a folyamat teszi lehetővé azt, hogy az uniós jog végül nemzeti joggá válik. Hogy ennek egy-egy ügyben milyen tétje lehet, azt például a transznemű emberek helyzetén keresztül mutattuk be a Qubiten.

Aki ismeri a közelmúlt magyar jogfejlődését, az tudja, hogy Magyarországon mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság kihúzza magát ebből a folyamatból. Nem véletlen, hogy Lenaerts pont a párbeszédet hangsúlyozta a budapesti előadásában.

Van Gend en Loos – a közvetlen hatály elve

A Van Gend en Loos-ügy az akkor még Európai Közösségek Bíróságának nevezett intézmény egyik legjelentősebb, 1963-as ítélete, amely alapvetően megváltoztatta az európai jog természetét és a tagállamok jogrendszereihez való viszonyát.

Az ügy egy holland fuvarozó cég, a Van Gend en Loos keresetéből indult. A cég vegyi anyagokat importált Nyugat-Németországból Hollandiába, és a holland vámhatóság importvámot vetett ki rájuk. A Van Gend en Loos azzal érvelt, hogy ez a vám sérti az Európai Gazdasági Közösség szerződését, amely tiltja a tagállamok közötti vámok növelését. A holland bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az európai bírósághoz, amely történelmi jelentőségű ítéletében kimondta, hogy az EGK szerződésének 12. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az uniós jog bizonyos rendelkezései nem csupán a tagállamokra rónak kötelezettséget, hanem közvetlenül jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek az egyének és a vállalkozások számára is. Így az érintettek közvetlenül hivatkozhatnak ezekre az uniós jogi rendelkezésekre a nemzeti bíróságok előtt a tagállammal vagy más magánszeméllyel szemben is, még akkor is, ha a nemzeti jog nem tartalmaz azonos tartalmú szabályozást. Az integráció innentől kezdve visszafordíthatatlan, és a jog valójában maga is végzi ezt, hiszen a jog, és így az uniós államok működéses végső soron egységesedik.

Lenaerts szerint az unió bírósága valójában egyfajta helpdesk-funkciót tölt be ebben a rendszerben: a tagállami bíróságok megkérdezhetik, hogyan kell értelmezni a közösség egy-egy bonyolult, a tagállamok részvételével meghozott szabályát. Az EUB pedig megadja a választ, ami onnantól kezdve nemcsak abban az ügyben, hanem minden ügyben kötelező értelmezés – úgynevezett res interpretata.

Costa kontra ENEL – az uniós jog elsőbbségének elve

A Costa kontra ENEL-ügy 1964-ben került az európai bíróság elé, amely ebben a döntésében mondta ki az uniós jog elsőbbségének elvét, egy olasz bíróság előzetes döntéshozatali eljárási kérelmére, a tagállami joggal szemben. Az ügyben a bíróság kimondta, hogy az EGK szerződéséből eredő kötelezettségek nem lennének teljes körűen érvényesíthetők, ha a tagállamok későbbi, egyoldalú jogszabályai felülírhatnák azokat. Az európai bíróság érvelése szerint a tagállamok azáltal, hogy létrehozták a Közösséget, korlátozták szuverén jogaikat, és az uniós jog elsőbbsége ennek a korlátozásnak a velejárója.

Ehhez kapcsolódóan Lenaerts a magyar Torubarov-ügyet emelte ki, amely arról szólt, hogy egy orosz menekült ügyét a magyar bíróság többszöri döntése ellenére sem akarta kedvezően megítélni a magyar menekültügyi hatóság. Emiatt egy magyar bíró is az EU Bíróságához fordult, és megkérdezte, hogy ha a magyar jog nem ad neki lehetőséget arra, hogy véglegesen eldöntse az ügyet, akkor megteheti-e ezt az uniós jognak arra a szabályára hivatkozva, hogy menekültügyekben a kérelmezőnek joga van a valódi jogorvoslathoz. Az unió bírósága erre kimondta, hogy igen, az uniós jog elsőbbségéből az következik, hogy a tagállami eljárási szabályok a jogorvoslati jogot, tehát a pártatlan bírósági döntést nem szabotálhatják el. Így lett menekült Magyarországon a kormányzati szervek akarata ellenére is az az orosz ellenzéki, akit a hazájában üldöztek.

Associação Sindical dos Juízes Portugueses kontra Tribunal de Contas – független bíróság nélkül nem megy

A 2018-as Associação Sindical dos Juízes Portugueses (ASJP) kontra Tribunal de Contas-ügy a független bíróság fogalmát fejti ki részletesen. Az ASJP közigazgatási keresetet nyújtott be a portugál számvevőszék bíráinak képviseletében, a közszférában dolgozók – köztük a bírák – illetményeinek átmeneti csökkentéséről szóló közigazgatási aktusok megsemmisítésére. A bírák emellett a 2014 októbere óta visszatartott bérek és a késedelmi kamatok megtérítését, valamint a bércsökkentés nélküli fizetéshez való joguk megállapítását is kérték.

Keresetüket arra alapozzák, hogy a bércsökkentés sérti a bírói függetlenség elvét, amelyet az EU joga is biztosít. A bíróság szerint a portugál államnak az uniós költségvetési politika irányelveinek végrehajtásakor is tiszteletben kell tartania az EU általános jogelveit, köztük a bírói függetlenséget. A legfelsőbb közigazgatási bíróság felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából azt a kérdést terjesztette az Európai Bíróság elé, hogy a túlzott költségvetési hiány megszüntetésére vonatkozó követelményekre és az uniós jog által szabályozott pénzügyi támogatásra tekintettel a bírói függetlenség elve ellentétes-e a portugál bírák bércsökkentésével.

Az Európai Bíróság ítélete szerint a nemzeti bíróságok függetlensége alapvető fontosságú az igazságügyi együttműködés és az előzetes döntéshozatali mechanizmus megfelelő működése szempontjából. A függetlenség pedig azt jelenti, hogy a bíróságok autonóm módon, hierarchikus kapcsolat és utasítások nélkül gyakorolják bírói feladataikat, védve a külső beavatkozástól és nyomástól. A bírák megfelelő szintű illetménye a bírói függetlenség lényegi biztosítéka.

A magyar bíróságok is megtehetik

A professzornak kérdéseket is fel lehetett tenni, és ezzel többen éltek is – így tett például Pohárnok Barbara, a Magyar Helsinki Bizottságnak is dolgozó ügyvéd is, aki elmondta, Lenaerts a válaszában lényegében megerősítette, hogy a bírói függetlenségbe való beavatkozás gyanúját vetheti fel a jogegységi eljárásokkal kapcsolatos jogi szabályozás és az ehhez kapcsolódó kúriai gyakorlat. Ez akár az uniós jog alkalmazásának gátja is lehet, mondta az ügyvéd.

Lenaerts arra is kitért, hogy az uniós joggal ellentétes, kötelező erejű jogértelmezést előíró jogegységi határozatok alkalmazására köteles magyar bíróságnak is lehetősége van arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen. Hiszen ha egy jogegységi határozat bármilyen okból az EUB alkalmazandó ítéletével ellentétes jogértelmezést ír elő, úgy ott a végső szót az uniós jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező EUB-nek kell kimondania, és ezt a Kúria jogegységi döntései sem akadályozhatják meg.

A jogegységi határozatokra vonatkozó kérdést Pohárnok nem véletlenül tette fel: szerinte ez az egyik legaktuálisabb, a bíróságok uniós joggal kapcsolatos ítélkezési autonómiáját veszélyeztető probléma Magyarországon. Pohárnok szerint megnyugtató volt hallani Lenaerts hivatkozásait ezzel a kérdéssel kapcsolatban, a főbíró ugyanis ugyanazokra a korábbi döntésekre hivatkozott a válaszában, amelyekre az aktuális ügyekben a Magyar Helsinki Bizottság.

Az Alktománybíróság és a Kúria függetlenségéről hallgatott

Lenaerts a patikamérlegen kimért előadásában, nem beszélt sem a magyar Alkotmánybíróságról, ahol ma már csak a kormánypártok által kinevezett bírák ülnek, és ahová hamarosan beülhet Polt Péter és Hende Csaba is, illetve a Kúriáról sem, amelynek élére a szabályok radikális megváltoztatásával nevezték ki Varga Zs. Andrást, akinek tevékenységét azóta is folyamatos kritikák érik. Hivatkozott viszont arra, hogy néhány éve egy politikai alapon létrehozott lengyel, fegyelmi ügyekben eljáró bíróságról az EU Bírósága „nagy körültekintéssel eljárva és a kivételességet hangsúlyozva”, de kimondta, hogy nem tekinthető függetlennek.

A portugál ítélethez kapcsolódóan azonban Lenaerts sokat beszélt Vasvári Csaba magyar bíró előzetes döntéshozatali kérdéséről, amely miatt a magyar bírót a legfelsőbb magyar bírói fórumként működő Kúria felülbírálta. Vasvári is azt kérdezte meg egy svéd állampolgárt érintő ügyben, hogy lehet-e még őt, azaz általában a magyar bíróságokat függetlennek minősíteni a kormány által folyamatosan befolyásolni próbált magyar bírósági rendszerben. Abban az ügyben ráadásul a Kúria még azt is megpróbálta megakadályozni, hogy Vasvári egyáltalán „felhívhassa a help desket”, vagyis hogy éljen az unió adta jogával és előzetes döntéshozatalt kérhessen az EU Bíróságától. Lenaerts külön kiemelte ennek a Kúriai lépésnek a dermesztő hatását: a felsőbb bíróság olyan példát mutatott, amely miatt sok bíró gondolja majd át, hogy szeretne-e kritkus kérdésben az EU Bíróságához fordulni – márpedig Lenaerts koncepciójában ez hiba a rendszerben. Pedig Lenaerts szerint az unió bíróságához fordulni nem csak lehetősége, hanem amennyiben a feltételek fennállnak, akkor kötelezettsége is a tagállami bíráknak. Az előadást végighallgató Detre László, a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda alkalmazott ügyvédje is ezt hangsúlyozta a Qubit kérdésére: szerinte Lenaerts előadásának egyik legfontosabb üzenete, hogy a rendszer működéséhez elengedhetetlen a bíróságok függetlensége és pártatlansága, amely nemcsak alkotmányos, hanem uniós jogi követelmény is az uniós jog működéséhez.

Így jöhet létre Lenaerts szerint az a konstrukció, amit ő a maga nemében zseniálisnak tart, mert úgy tűnik, hogy csak így, ebben a bonyolult, párbeszédre építő rendszerben van lehetőség arra, hogy a tagállamok polgárai békében és prosperitásban éljenek együtt, és csak így tudja az Európai Unió Bírósága garantálni a jogállamiságot, a demokráciát és a pluralizmust, aminek lényege Lenaerts szerint nemcsak a többségi döntés, amit a magyar kormány folyamatosan hangsúlyoz a magyar jogalkotásban, hanem a kisebbségben maradók szempontjainak figyelembe vétele is.