Hiába voltak szinte az egész Földön elterjedtek legalább 130 millió éven keresztül, a sauropoda dinoszauruszok étrendjére mindeddig csak következtetni lehetett: 2017-ig egyetlen árva, a kládhoz köthető kololitot (megkövesedett béltartalmat) sem találtak. Ekkor viszont a paleontológusokra rámosolygott a szerencse, a queenslandi Winton-formációnál, egy Diamantinasaurus matildae feltárásánál megkövesedett belekre bukkantak, amelynek az elemzésével az ausztrál Curtin Egyetem paleontológusai mostanra végeztek. A dinoszauruszt egyébként a feltárásakor Matildának becézték, innen kapta a faj is a nevet.

A korai jurában megjelenő sauropoda dinoszauruszok közé tartoztak a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok, néhány fajuk a 30 tonnás tömeget is meghaladta. Ehhez Steve Brusatte paleontológus szerint több fontos adaptációra is szükségük volt, ilyen például a kládhoz tartozó fajok jellegzetes hosszú nyaka is, ami Brusatte szerint arra szolgált, hogy elérjék a fák magasabban lévő ágait is, így több táplálékhoz juthassanak, arról mindeddig viszont csak feltételezések voltak, hogy pontosan milyen fákról is van szó.

Mindent felzabált, amit látott

A most elemzett kololit több jól azonosítható növényi fosszíliát is tartalmaz, amelyekből nemcsak az derül ki, hogy az állat milyen növényeket legelt, hanem az is, hogy a letépett leveleket szinte rágás nélkül nyelte le, az emésztést teljes egészében a bél mikrobiomjára bízták. Ami a legelt fajokat illeti, úgy tűnik, hogy a Diamantinasaurus nem volt válogatós, nagy valószínűséggel mindent lelegelt, amit elért és meg tudott emészteni.

A megkövesedett belekben így toboztermők, zárvatermők és páfrányok nyomait is megtalálták, ami arra utal, hogy az állat nemcsak a fák lombozatával táplálkozott, hanem a földön élő növényekből is, ami még valószínűbbé teszi, hogy a Diamantinasaurus (és feltehetőleg a többi sauropoda) hatalmas szerepet játszott a korabeli ökoszisztémákban.

Stephen Poropat, a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány vezető szerzője szerint a felfedezések közül a zárvatermők jelenléte az igazán érdekes: ez arra utal, hogy a sauropodák viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a virágzó növények fogyasztásához, talán ez a 130 millió éven tartó sikertörténetük egyik titka. Bár Poropat szerint fontos felfedezésről van szó, nem árt óvatosnak lenni: miután az egész világon csak egyetlen sauropodához tartozó kololit került elő, nem lehet tudni, hogy a béltartalom mennyire jellemző az egész kládra, vagy akár csak a Diamantinasaurusokra.