Sikeres évet zártak a délnyugat-floridai környezetvédő szervezet pitonvadászai, de a gazdag zsákmányból még jobban látszik, hogy mekkora gondot okoznak az invazív hüllők a térségben. A Conservancy of Southwest Florida kígyóelhárítói egy 517 négyzetkilométeres (200 négyzetmérföldes) területet felügyelnek, innen az idei párzási időszak alatt 2850 kilogrammnyi burmai pitont (más néven szalagos tigrispitont, Python bivittatust) távolítottak el.

Az 1400 most elpusztított óriáskígyó csak csepp a tengerben, ahogy a vizsgált terület is csak az Everglades egy töredékét teszi ki, ahol valószínűleg több tízezernyi burmai piton él – és ez még csak a legszerényebb becslés, a valódi szám ugyanis egyesek szerint akár 300 ezer is lehet.

Ian Bartoszek, a szervezet pitonprogramjának vezetője szerint az igazi kérdés az, hogy hány őshonos állatból telik ki húszezer tonnányi kígyó: ennyit gyűjtöttek be 1993 óta az általuk felügyelt területen. Bartoszek szerint Délnyugat-Floridában a burmai pitonok nagyobbra is nőnek, mint északon, többek között azért is, mert itt még maradtak közepes testű emlősök, amiket elejthetnek – északon viszont már mindent felzabáltak, ami csak él és mozog.

Hihetetlen pusztítást végeznek

Michael Dorcas biológus szerint az oposszumok, a nyulak és a fehérfarkú szarvasok egyre kevesebben vannak a pitonokkal fertőzött területeken, sőt, ami azt illeti, a kígyóknak tíz év sem kellett hozzá, hogy az oposszumok 89,9, a vadmacskák 87,5, a mosómedvék 99,3 és a fehérfarkú szarvasok 94,1 százalékát elfogyasszák ott, ahol elterjedtek.

A szakemberek 85 olyan fajt soroltak fel, amelyet a piton képes elejteni a madaraktól az aligátorig, természetes ellensége nincs, Floridában pedig ideális körülmények között tud szaporodni, az egyedüli remény a visszaszorítására pedig az évente megrendezett pitonvadászat, de valószínű, hogy ez nem sok kárt okoz az állományban. Bartoszek szerint azért nem hiábavaló munkáról van szó: ő és kollégái az elmúlt húsz évben húsznál is több tanulmányt tettek közzé a pitonok elterjedéséről és viselkedéséről, az elsők között dokumentálták, ahogy egy példány elejt egy kifejlett fehérfarkú szarvast, az általuk gyűjtött adatok pedig hozzájárulhatnak a hatékonyabb védekezéshez is.

A burmai pitonok a hetvenes évek óta okoznak problémát Floridában, amikor néhány, feltehetőleg háziállatként tartott példányt szabadon engedtek.