„Hacsak valami nem változik, nagyon valószínűtlen, hogy az Egyesült Államok beelőzze a kínai holdra szállás tervezett menetrendjét” – mondta az amerikai űrügynökség korábbi vezetője, Jim Bridenstine egy múlt szerdai amerikai kongresszusi meghallgatáson, amely az amerikai és kínai űrverseny állásával foglalkozott.

„Hamarabb érünk a Holdra, mint a kínaiak – reagálta egy nappal később a meghallgatáson elhangzottakra Sean Duffy, a NASA ideiglenes vezetője és a Trump-adminisztráció közlekedési minisztere az űrhivatal munkatársainak tartott beszédében. – Ez sértő volt az egész NASA-ra nézve. Lehet, hogy kompetitív típus vagyok, de amikor meghallottam ezt, feldühített. Nem hagyom, hogy így alakuljon.”

Kína 2030-ig kíván űrhajósokat a Holdra juttatni, és jó úton halad, hogy ezt meg is valósítsa. Az ázsiai ország, amely űrszondákkal az elmúlt években kétszer is sikeresen hozott vissza mintákat az égitestről, tavaly bemutatta azt az űrruhát, amit tajkonautái a Holdon viselnek majd, és idén nyáron a holdra szálláshoz szükséges mindhárom rendszer fejlesztésében fontos mérföldkövet ért el.

Júniusban letesztelték a Mengzhou holdűrhajó vészhelyzeti leválasztó rendszerét, amely a rakéta meghibásodása esetén lehetővé teszi az űrhajósok túlélését. Augusztus elején már földi repülési teszteket folytattak az Apollo-holdkompra emlékeztető, két űrhajós szállítására képes Lanyue holdkomppal. Néhány nappal később pedig magának a nagy teherbírású, Hosszú Menetelés–10 nevű rakétának az első fokozatát gyújtották be.

És hogy áll ehhez képest az USA, ami több mint fél évszázaddal ezelőtt már járt a Holdon? Elvben jobban. A jelenlegi tervek szerint néhány hónap múlva, 2026 elején három amerikai és egy kanadai asztronauta az Artemis–2 küldetés keretében megkerüli majd a Holdat, 1972 óta először elhagyva a Föld körüli pálya fogságát. A Space Launch System (SLS) rakéta által elindítandó Orion űrhajón Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch amerikai űrhajósok és Jeremy Hansen kanadai űrhajós 10 napot tölt majd a világűrben, aminek során 7400 kilométerre közelítik majd meg a Földtől 384 ezer kilométerre keringő égitestet.

Az Artemis–2 legénysége a NASA szerint a küldetés során megörökíti majd a Hold túlsó oldalának geológiai jellegzetességeit, köztük becsapódási krátereket és ősi lávafolyásokat. Ha az Orion űrhajó a tervezett pályát írja le, Wiseman, Glover, Koch és Hansen lehetnek az első űrhajósok, akik megpillanthatják az űrszondás felvételek szerint céltábla alakú, 965 kilométer átmérőjű Orientale Basin krátert (az Apollo űrhajósai csak egyes, a Hold túlsó oldalának küldetéseik során megvilágított részeit láthatták). Emellett, ha szerencséjük van, meteoritbecsapódások által keltett felvillanásokat is megfigyelhetnek majd. Az űrügynökség már javában dolgozik az Orion űrhajó repülésre történő felkészítésén, amit valószínűleg az év végéig rászerelnek az SLS rakétára, hogy megkezdődhessenek a kilövés végső előkészületei.

„Ez egy monumentális pillanat [lesz] az Egyesült Államoknak” – mondta az előző Trump-adminisztráció alatt az Artemis-holdprogram elindításában kulcsszerepet játszó Bridenstine. Ha a NASA jövőre 54 év után vissza is tér a Holdhoz, a nagyjából 4 milliárd dolláros (1340 milliárd forint) költségű Artemis–2-vel csak az Apollo–8 repülést ismétli meg, és nem a holdra szállásokat. Ahhoz ugyanis, hogy amerikai űrhajósok újra a Holdra léphessenek, kell egy holdkomp is, ami őket Hold körüli pályáról a felszínre juttatja – és pont ebben áll a legrosszabbul az Artemis-program. „Bár az Egyesült Államoknak meg kell ünnepelnie a Hold 2026-ban történő megkerülését, az USA-nak nincs holdkompja” – mondta Bridenstine, amiből szerinte az következhet, hogy Kína nyeri majd meg a második holdversenyt.

De mi vezetett idáig?