Az állati viselkedést vizsgáló szaktudományok világtérképére az idén 90 éves Csányi Vilmos rajzolta fel „az ember leghűségesebb barátja” titulusa ellenére korábban nem kutatott kutyát.

Tanítványai és követői a Biologia Futura folyóirat különszámában köszöntik a világhírű etológus professzort.

Gödtől a világhírig

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Csányi vezetésével 1990-ben alapított, az elmúlt két évtizedben a nemzetközi kutatói elit trenddiktáló intézményeként számon tartott Etológia Tanszékének története a pesti agglomerációban, egész pontosan Göd külterületén kezdődött.

Az UNESCO-díjas kutató Kubinyi Enikő és az etorobotika irányzatát megteremtő Miklósi Ádám bevezetőjéből is kiderül, hogy az 1958-ban eredetileg vegyészként diplomázó professzoruk az agresszió, a társas viselkedés és a ragadozófelismerés genetikai és környezeti alapjainak vizsgálatával kezdte etológusi karrierjét, amit az ELTE 1973-ban alapított gödi Viselkedésgenetikai Laboratóriumában alapozott meg különféle viselkedési kutatásaival. (Csányinak nem mellesleg az állati magatartás vizsgálata mellett a fehérjeszintézisről írt értekezése kandidátusi, molekuláris biológiai kutatásai pedig akadémiai doktori címet hoztak.)

A különszám egy másik esszéjében Székely Tamás, a Bathi Egyetem nemzetközileg ismert és elismert evolúcióbiológia-professzora saját élményei alapján idézi fel az 1970-es éveket. A neves tudós ugyanis megőrizte azt a válaszlevelet, amit még középiskolás korában kapott az akkor már országosan ismert Csányitól, és amely végül őt is pályára állította.

A rendszerváltáskor tanszékké előléptetett laboratóriumban megkezdett kutatások megágyaztak annak az 1994-ben indított tudományos forradalomnak, amely során a Csányi vezette etológus-brigád a háziasított kutyákkal (Canis familiaris) kezdett foglalkozni. „Abban az időben, amikor az állati kognícióval kapcsolatos vizsgálatok szinte kizárólag az emberszabású majmokra összpontosultak, Csányi professzor egy új hipotézist állított fel – miszerint a kutyák, az emberrel való evolúciós történetüknek köszönhetően, értékes modellt kínálhatnak az emberi társas kogníció evolúciójának megértéséhez. Ezt az új megközelítést kezdetben szkepticizmussal fogadták, és a korai cikkek nehezen találtak elfogadásra a mainstream folyóiratokban. A tapasztalati bizonyítékok azonban hamarosan magukért beszéltek” – olvasható az életpályát ismertető esszében.

Elévülhetetlen hatás

A professzor nagyon ráérzett a trendre, sőt, az általa alapított csoport valójában nem csak elindította a folyamatot, hanem azóta is főszerepet játszik a nemzetközi kutyás kutatásokban. A tanszéki kísérleti vizsgálatok kimutatták, hogy a kutyák figyelemre méltóan érzékenyek az emberi kommunikációs jelzésekre, képesek a kisgyermekekéhez hasonló kötődési kötelékek kialakítására, a problémamegoldásra, és rendkívül fogékonyak a társas kontextusban való tanulásra. Kiderült az is, hogy a fiatal, szocializált farkasokhoz képest a kutyakölykök nagyobb képességet mutattak az emberi gesztusok követésére, nagyobb hajlandóságot mutattak az emberekkel való együttműködésre, és könnyebben alkalmazkodtak az emberi társas környezethez. Ezek az úttörő meglátások lerakták az alapjait annak, ami később a kutyaetológia globálisan elismert területévé vált.

Csányi ugyan 2010-ben nyugdíjba vonult, tartva a fiatalkorában tett fogadalmát tett, miszerint amint lehetséges, átadja a vezetést a fiatalabbaknak, és hagyja, hogy boldoguljanak, de szellemi hatása máig érvényesül nemcsak a magyar, de a teljes nemzetközi kutatói világban. A Biologia Futura különszámában megjelent tucatnyi esszé azt bizonyítja, hogy az általa képviselt interdiszciplináris kreativitás nem csak a kutyakutatásokat nagykorúsította, de az egész viselkedéskutatást megtermékenyítette.