Több milliárd éven át bombázta a kozmikus sugárzás a 3I/ATLAS csillagközi üstököst, teljesen átalakítva felszínét – állítják kutatók, akik szerint ez paradigmaváltást jelent abban, ahogy a csillagközi térből érkező égitestekre gondolunk.

A 3I/ATLAS október 29-én ért legközelebb a Naphoz, a Föld és Mars pályája közötti távolságra, 202 millió kilométerre megközelítve a csillagot. A Naprendszerünkön nagy sebességgel áthaladó csillagközi üstökös jövő márciusban érinti a Jupiter pályáját, aminek során több tízmillió kilométer távolságban halad el a gázóriástól.

Romain Maggiolo, a Belga Királyi Bolygólégkör-kutató Intézet szakembere és kollégái a James Webb űrtávcső meglepő méréseit kívánták megmagyarázni, amik szerint az üstökös a vártnál sokkal gazdagabb szén-dioxid-jégben. A kutatók modelljeik segítségével azt találták, hogy ez az égitest által hosszú utazása során elszenvedett kozmikus sugárzás eredménye lehet. Egyes becslések szerint a 3I/ATLAS már 10 milliárd éve utazik a Tejútrendszerben, miután elhagyta saját bolygórendszerét.

A Live Science pénteki cikke szerint a galaktikus kozmikus sugárzás ellen a helioszféra, vagyis a Nap töltött részecske buboréka nagyrészt védelmet nyújt, ugyanakkor a 3I/ATLAS utazásának nagy részét a csillagközi térben töltötte. Így felszínét nagy mértékű galaktikus kozmikus sugárzás érte, ami átalakította az égitest külső rétegét alkotó szén-monoxid-jeget szén-dioxid-jéggé.

A kutatók október 31-én, az arXiv-on közzétett preprintjükben azt írták, hogy az üstökösből a napsugárzás hatására távozó gázok, amiket a teleszkópok megfigyelnek, ebből az átalakított, a felszíntől 15-20 méter mélységig terjedő külső régióból származnak. „Ez egy nagyon lassú [folyamat], de több milliárd év alatt nagyon erős hatást gyakorol” – mondta a portálnak Maggiolo.

Ez arra utal, hogy a 3I/ATLAS-ról és más csillagközi térből érkező objektumokról távozó anyagok nem az égitestek eredeti bolygórendszereinek körülményeibe engednek bepillantást, hanem a csillagközi utazásuk történetébe.