„Van ez az újfajta kódolás, amit én »vibe coding«-nak nevezek, amikor teljesen átadod magad a flow-nak, elfogadod az exponenciális fejlődést, és szinte el is felejted, hogy a kód egyáltalán létezik” – írta ki az X-re az OpenAI társalapítója, Andrej Karpathy 2025 februárjában. Bő egy év alatt rengeteget változott a világ: a Collins Dictionary a 2025-ös év szavának választotta vibe coding kifejezést, és mára teljesen elfogadott tény, hogy a szoftverfejlesztőknek és programozóknak befellegzett.

Az Anthropic vezére, Dario Amodei idén Davosban fejtette ki, hogy az év végére már feleslegessé válnak a kódolással foglalkozó szakmák, a cég kódoló segédeszközének (Claude Code) vezető fejlesztője, Boris Cherny pedig februárban – számos fejlesztőhöz hasonlóan – arról beszélt egy podcastben, hogy ő már 2025 novembere óta nem írt egyetlen sor kódot sem manuálisan. Az AI Híradó új adásában megnéztük, mi is ez a vibe coding, hogyan rövidíti le a több napos munkákat néhány órássá, és hogyan vezet ez mindez ahhoz, hogy a pályakezdők máris 16 százalékkal kisebb eséllyel találnak munkát, hogy a dolgozók 40 százaléka fél attól, hogy lecseréli őt az AI, és hogy csak az Amazon, csak az elmúlt négy hónapban 30 ezer embertől vált meg a mesterséges intelligenciára hivatkozva.

Az adásban szóba került még továbbá,

• hogy Iránban a jövő AI-háborúiból is ízelítőt kaptunk,
• hogy mi ez a kavarás a Pentagon, az Anthropic és az OpenAI körül,
• és hogy miként fértek hozzá 6700 robotporszívó kamerájához, mikrofonjához és az általuk készített lakásalaprajzokhoz egy AI-eszköz segítségével.

Nézd meg itt:

Az AI Híradó korábbi adásai:

A fáradtság, a stressz vagy a gondokkal, aggodalmakkal teli állapot az egyik legnagyobb akadálya a fogyásnak, állítják pszichológusok. Ezekben az állapotokban ugyanis sokkal nehezebb ellenállni a csábító jutalmaknak, például a magas kalóriatartalmú ételeknek. Egy kutatás azt mutatta, ez a fajta önkontroll nehezebb azok számára, akiknek a memóriája túlterhelt, írja a Psyblog.

Az erről szóló tanulmány a Psychological Science folyóiratban jelent meg. Vezető szerzője, Poppy Watson így magyarázza az eredményt: „Az állandó aggódás vagy stressz egyenértékű a kísérletünkben alkalmazott jelentős memória-terheléses helyzettel. Ez befolyásolja az emberek képességét arra, hogy kontroll-erőforrásaikat úgy használják, hogy az segíthesse őket a környezetükben lévő nem kívánt ingerek kezelésében.” Különösen igaz ez az alkohol vagy a fast food esetében, állítja a kutató.

A vizsgálat során a résztvevőknek olyan tesztet kellett elvégezniük, amely azt mérte, mennyire tudják kontrollálni a figyelmüket, miközben párhuzamosan más dolgokon is gondolkodniuk kellett. Például az egyik kísérletben egy számsort kellett megjegyezniük – ez azt a helyzetet szimulálta, amikor sok gond és aggodalom jár a fejünkben. Az eredmények azt mutatták, hogy amikor számokat is meg kellett jegyezni, a résztvevők sokkal nehezebben tudták elkerülni a csábító jutalmat. Nehéz volt megállniuk, hogy ne nézzenek rá azokra az ingerekre, amelyek a jutalom mértékét jelképezték — ezek színes körök voltak —, még akkor is, amikor pénzt kaptak azért, hogy próbálják figyelmen kívül hagyni ezeket.

Watson így összegez: „Ha nagy kognitív nyomás alatt állsz, stressz vagy fáradtság következtében, akkor érdemes elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben csábító ingerekkel találkozhatsz.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A japán Space One azt közölte, hogy Kairos elnevezésű rakétája csütörtökön, 69 másodperccel indítása után megsemmisítette magát. Így most már harmadik egymást követő alkalommal hiúsult meg Japán első teljes egészében kereskedelmi műholdjának startja. Ez ismét csak hátráltatja Japán törekvéseit, amelyek a hazai indítási lehetőségek kiépítését és az amerikai rakétáktól való függőség csökkentését célozzák, és részben Kína szerepének ellensúlyozását.

A 18 méter magas, szilárd hajtóanyagú rakéta, a Kairos öt kísérleti műholdat szállított, köztük a tokiói székhelyű ArkEdge Space és a Tajvani Űrügynökség műholdjait. A repülést automatikusan megszakították 29 km magasságban, a Csendes-óceán felett. Japánban hiány van hazai fejlesztésű hordozórakétákból, miközben a védelmi igények és a belföldi műholdgyártók üzleti lehetőségei egyre bővülnek. Az ország 2025-ben mindössze három rakétát indított sikeresen, ami jóval elmarad attól a céltól, hogy a 2030-as évek elején évente 30 indítást hajtsanak végre.

Decemberben az állami finanszírozású H3 rocket hatodik repülése is kudarcot vallott, amelyet a Mitsubishi Heavy Industries épített. A műhold vállalatok egyre inkább a megbízhatóbb és olcsóbb amerikai lehetőségeket választják, például a SpaceX szolgáltatásait, vagy a kisrakéta-cég Rocket Lab-et Új-Zélandról.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Ukrajna annak az orosz régész szakembernek a kiadását kéri, akit tavaly év végén tartóztattak le Lengyelországban, írja az Art Newspaper. Alexander Butyagint, a szentpétervári Állami Ermitázs Múzeum Fekete-tengeri ókori régészetért felelős osztályának vezetőjét Ukrajna akarja bíróság elé állítani, mert a vád szerint még 2014-ben illegális ásatásokat végzett a Krím-félszigeten, amelyet Oroszország abban az évben jogellenesen annektált. Butyagint akkor tartóztatták le, amikor átutazóban volt Hollandiából a Balkán felé, olasz vízummal. Letartóztatását most június 1-ig meg is hosszabbították.

Oroszország többek között ókori leletekre is építi kampányát, amellyel egyes területek megszerzését igazolni próbálja – nemcsak a Krímben, hanem másutt, például Zaporizzsjában is. Ukrajna válaszul több orosz régészt, illetve Oroszország számára dolgozó ukránt, akik a megszállt területeken tevékenykednek, felvett a Háború és Szankciók elnevezésű webes nyilvántartásába, kulturális örökségi javak eltulajdonítása miatt. Januárban az orosz külügy nevezte a Butyagin elleni vádakat, és azt állította, hogy munkája „gazdagítja a Krím népeinek kulturális örökségét”.

Az oroszok többek között az ókori örökség „narratív átkeretezését” is végzik, ez történt például az UNESCO Világörökségi Listáján szereplő ókori városállam, Kherszonészosz esetében is. A Szevasztopol melletti ókori romvárosát „az ortodoxia szimbolikus bölcsőjévé” alakítanák, mondta a lapnak Elmira Ablaljimova-Chihoz, a Kijevben működő Krími Stratégiai Tanulmányok Intézetének (CISS) projektvezetője. „A kulturális örökség eszközzé válik a kortárs politikai igények legitimizálásához” – kommentál a CISS szakembere.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Hogyan lehet egy osztály kisiskolásnak elmondani, hogy a telefonozással eltöltött idő káros a mentális és kognitív fejlődésükre, ezért az eszközt 14 éves korukig nem használhatják? A Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus által elindított, Várj a telefonnal mozgalom alternatív megoldást kínálna a gyerekek és a kamaszok képernyőidejének csökkentésére. Az okostelefonok fiatalok önképére és érzelem-szabályozására gyakorolt negatív hatásai már elérték a döntéshozók ingerküszöbét is. Ausztráliában a kormány betiltotta a 14 év alattiak közösségimédia-használatát, Magyarországon pedig a gyerekek nem használhatják a telefonjaikat tanítási idő alatt. Ugyanakkor a pszichológus szerint a gyerekek digitális eszközhasználatával kapcsolatos valódi javulást a kisközösségekben lehet elérni. Jantek Gyöngyvért a tavaly novemberben elindított mozgalom tevékenységéről és eddigi eredményeiről kérdeztük.

Mi a célja a „Várj a Telefonnal!” kezdeményezésnek, honnan indult és mi inspirálta?

Tavaly augusztusban néhány szülő megkeresett, hogy láttak egy ehhez hasonló amerikai mozgalmat, a waituntil8th-et. Szerették volna, ha ez Magyarországon is meghonosul, így én mint szakember néhány pszichológussal és szülővel együtt elkezdtem megszervezni a mozgalmat. A Várj a telefonnal kezdeményezés alapja, hogy hiszünk abban, hogy a mikroközösségekben lehet hatékonyan változást elérni: a kulcs a szülők összefogása, és nem pusztán a felülről jövő tiltás. Az a gyerek, akinek a szülei nem vesznek telefont, könnyen kívülállónak érezheti magát a többi, telefonnal rendelkező gyerekkel szemben. Így abból indultunk ki, hogy ha egy osztályközösségben a szülők meg tudnak állapodni egymással, hogy 12 vagy 14 éves kor előtt a gyereknek nem vesznek saját okostelefont, akkor kialakulhat egy olyan közösségi védelem és mikrokultúra, amiben mindenki otthonosan érzi magát.

Ehhez az oldalunkra teszünk fel érveket, hogy miért érdemes legalább tíz, de ha lehet, akkor inkább 12-14 éves korig várni azzal, hogy a gyereknek saját okos eszköze legyen. Ehhez van egy letölthető megállapodás is, amit minden érdeklődő szülő bevihet a saját iskolájába, óvodájába vagy közösségébe. Bár ez a szerződés szimbolikus dokumentum, amikor bevittem a saját gyerekem osztályába, mindenki aláírta. Emellett a Pisztrángok, szevasztok! című könyvem alapján olyan komplex iskolai prevenciós programon dolgozunk éppen, ami 6 és 12 éves kor közöttiek érettségi szintjének megfelelően játékos feladatokkal foglalkozik a testképpel, a cyberbullyinggal és az okoseszköz-használattal. Ha a szülők és az iskola nem csak tilt, hanem összefog és segít feldolgozni a nehéz témákat, sok probléma megelőzhetővé válhat.

Jó módszernek tartja a képernyőidő csökkentésére, hogy Magyarországon a gyerekek nem használhatnak okostelefont az iskolákban?

Szerintem jó módszer, de a bevezetés drasztikusságával, illetve azzal, hogy ezt nem előzték meg beszélgetések és előkészítések, nem értek egyet. Ugyanakkor egyre több európai országban – Hollandiában, Belgiumban, Görögországban, Olaszországban, illetve egyes finn, dán és svéd régiókban – is elkezdték bevezetni az offline iskolarendszert, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az okoseszközök hiánya segíti a figyelmet és a koncentrációt. Egyre láthatóbbá válik az a trend, hogy a hagyományos offline tanítási módszerekhez térnek vissza azok az országok is, amik korábban élen jártak a modern technológiai eszközök alkalmazásában. Különösen Svédország esetében látványos ez a fordulat: az oktatáspolitika nyíltan kimondta, hogy az alsó tagozatokban csökkenteni kell a képernyőhasználatot, és vissza kell térni a nyomtatott tankönyvekhez, illetve az alapkompetenciák hagyományos fejlesztéséhez. Ezt a szisztémát általános iskolákban jónak tartom, mert egy 7-8 éves gyereknek valóban nincs szüksége az okostelefonjára tanítási órán, de gimnáziumban ebben a formában már nehezebb megbirkózni az okoseszközökkel.

Milyen külföldi példák vannak a kezdeményezés elindítói előtt?

Jonathan Haidt, a Szorongó nemzedék (Anxious Generation) című könyv szerzője több kutatást foglal össze azzal kapcsolatban, hogy az okoseszköz-használat hogyan hat a gyerekek fejlődésére, alvására, figyelmére és kognitív képességeire. Haidt és munkacsoportja azt javasolja, hogy a 14 éves kor legyen a vízválasztó: addig a gyerekek használjanak inkább okosórát, butatelefont, vagy olyan okostelefont, ami nem tud mindent. Haidt az egyik szószólója annak, hogy a közösségi médiahasználat korhatárát vigyék feljebb, és láthatóan ezt egyre több országban próbálják is meghonosítani.

Most már olyan szisztematikus metaanalízisek is vannak, amik valóban az óvatosság irányában mozdítják el a szülőket az okoseszközök kapcsán, de sokáig nem lehetett világosan látni, hogy ez az elővigyázatosság a szülők és a szakemberek által keltett morális pánik, vagy ezek az eszközök valóban negatívan hatnak a gyerekek fejlődésére. Egy nagy elemszámú kutatás 10 500 gyereket vizsgált 21 amerikai államban, és arra a következtetésre jutott, hogy azoknak a gyerekeknek, akik 12 évesen kaptak okostelefont, több mint 60 százalékkal nagyobb eséllyel romlott az alvásminősége, és 40 százalékkal nőtt a túlsúlyra való hajlamuk azokhoz képest, akik csak 13 éves koruk után jutottak saját okoseszközhöz.

Tapasztalati szerint a okoseszköz-használattal és a közösségimédia-függőséggel kapcsolatos kutatások elterjedése miatt több szülő érzi ennek a trendnek a súlyát?

Szerintem egy réteg eddig is nyitott volt ezekre az eredményekre, csak nehezen találtuk meg az eszközöket: hogyan tudom kivonni a gyerekemet ebből a trendből, ha mindenki csinálja? Emiatt elindul egy negatív spirál, hiszen senki nem akarja, hogy a gyereke hátrányba kerüljön akár szociálisan, akár baráti kapcsolatok terén. Amit mi képviselünk, az ennek a helyzetnek az élét venné el. Emellett mi nem azt mondjuk, hogy egy gyerek soha ne játsszon például Minecrafttal, vagy egyáltalán ne legyen digitális élete. Ugyanakkor klinikai szakpszichológusként és négygyerekes anyaként azt látom, hogy a saját okoseszköz nagyon nagy vízválasztó.

Klinikai szakpszichológusként szembesült olyan esetekkel, amikor a túlzott telefon- vagy közösségimédia-használat személyiségfejlődésbeli vagy mentális problémát okozott a gyerekeknél?

Igen, a gyakorlati tapasztalatok is ezt mutatják, de még fontosabbak azok a kutatások, amelyek szerint a függőségbe hajló túlzott képernyőhasználat nagyon komolyan növeli a gyerekek szorongását, rontja a testükkel és az életükkel való elégedettséget, károsan hat a figyelmi funkciókra, az alvásminőségre és a társas kapcsolatokra is. Ha egy gyerek eleve szorong, vagy családi kapcsolati problémája van, és kvázi belemenekül az online jelenlétbe, az tovább súlyosbíthatja a mentális problémáit. Az okoseszköz-használattal és a gyerekek érzelemszabályozási kapacitásával kapcsolatban is érdekes kutatások születtek: azok a kisgyerekek, akiknek a képernyő válik az érzelemszabályozó eszközévé, kevésbé tudják jól kezelni saját impulzusaikat és érzéseiket.

Az egyéni praxisokban is látjuk, hogy egy-egy depressziós kamasznál – nem feltétlenül oki problémaként – megjelenhet súlyosbító faktorként a túlzott képernyőhasználat, a cyberbullying és az ijesztő vagy pornográf tartalmakkal való találkozás is. Magyarországon a gyerekek körülbelül 9-11 éves koruk között kapnak okostelefont, és az NMHH 2023-as, 80 fős elemszámú kutatása szerint az alsó tagozatos korosztály naponta 4 órát tölt képernyő előtt. Ráadásul az EU Kids Survey 2020-as felmérése szerint 19 uniós tagállamban a 9-11 évesek 1 óra 54 percet, a 12-14 évesek 3 óra 12 percet, a 15-16 évesek 3 óra 49 percet töltöttek átlagosan képernyő előtt.

Terveznek civil szervezetként működni később, és pszichológiai szolgáltatást is nyújtani, illetve vannak-e, vagy lesznek-e együttműködéseik oktatási intézményekkel?

Abszolút nyitottak vagyunk erre, de ez mind kapacitás és erőforrás kérdése. Nekünk nagyon fontos volt, hogy ne kapcsolódjunk semmilyen politikai mozgalomhoz, ezért egyelőre önként, saját erőforrásokból, a szabadidőnkben végezzük ezt a munkát. Ettől függetlenül egyáltalán nem zárkózunk el az elől, hogy a kezdeményezésünk kinője magát. Hívnak bennünket iskolákba is, és nyilván szívesen megyünk: az a célunk, hogy egyfajta szubkultúra-teremtés katalizátorai és támogatói legyünk. Több iskolában is előadtam már, de pont a demokratizálás lenne a lényeg, hogy bármelyik szülő, akinek szimpatikus ez a kezdeményezés, elvihesse a saját közösségébe az általunk biztosított anyagokat és érveket.

Mi lenne az elfogadható eredmény?

Már azt is sikernek tartom, ha Magyarországon csak egyetlen olyan osztály lesz a kezdeményezésünk hatására, ahol 25-30 gyerek 14 évet nyer az offline világban, és képes könnyebben kapcsolódni a saját testéhez, érzéseihez és a társaihoz. Örülnénk, ha nem ritkaságnak számítana az a kamasz, aki a buszon olvas vagy bámul ki az ablakon, vagy az a szülő, aki nem ad mobilt az óvodás gyereke kezébe az étteremben, hogy csendben kibírja a várakozást.

Egy új gyógyszer brit klinikai vizsgálatai ígéretes eredményeket hoztak a Dravet-szindróma kezelésében, írja a Guardian. Genetikai rendellenességről van szó, amely a kezelésekre meglehetősen rezisztens epilepsziát okoz, és gyakran beszéd- és fejlődési késéssel jár együtt. A jelenlegi kezelések célja a rohamok számának és súlyosságának csökkentése, de gyakran nem hatékonyak.

Az előzetes vizsgálatok – amelyeket a University College London és a Great Ormond Street Hospital vezetett – azt találták, hogy a gyógyszer biztonságosnak tűnik, és a vizsgálatban részt vevő 81 gyermek jól tolerálta.

A kutatásban résztvevő 2 és 18 éves kor közötti gyerekek, illetve fiatalok a kutatást megelőzően, átlagosan havi 17 rohamot tapasztaltak. Miután azonban 70 mg Zorevunersen adagot kaptak, átlagosan fele annyi rohamuk volt, három adag után pedig körülbelül 80 százalékkal csökkent a rohamok száma.

Az eredményekről a New England Journal of Medicine folyóiratban jelent meg tanulmány, amely szerint javult az életminőségük, többek között a mozgáskészségek, a kommunikáció és a mindennapi megküzdési képességek terén.

Most további klinikai vizsgálatok következnek a Zorevunersen hosszú távú hatásairól, esetleges kockázatairól, és ritka, de potenciálisan súlyos mellékhatásairól, illetve annak érdekében, hogy meghatározzák, mely betegek profitálhatnak a leginkább a kezelésből. A lap az Edinburghi Egyetem Idegtudományi és Kardiovaszkuláris Kutatóintézetének egyik szakértőjét idézi, aki szerint legalább nyolcszáz olyan genetikai epilepszia létezik, amelynél hasonló terápiára lenne szükség, mint a Zorevunersen – azonban a mostani kutatás kijelöli az utat az ilyen súlyos betegségek kezelése felé.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Adatvédelmi, adatkezelési aggályok merültek fel a Metával kapcsolatban, miután egy svéd beszámolók szerint a cég egyik alvállalkozójának alkalmazottai olyan, Ray-Ban Meta okosszemüveggel rögzített felvételeket néztek, amelyeken érzékeny felhasználói tartalmak voltak. Az érzékeny felvételekkel találkozó dolgozók a kenyai Sama cég emberei, és adat annotációt végeznek a Ray-Ban Meta számára, írja az Ars Technica.

Az ügyről februárban számolt be a svéd sajtó egy kenyai újságíró riportja nyomán. Az újságíró harminc, a Sama különböző szintjein dolgozó személlyel készített interjúkat, köztük olyanokkal, akik a Meta AI-rendszerei számára videó-, kép- és beszéd annotációival foglalkoznak, illetve a Meta más projektjeiben is közreműködnek.

Az ügy „adatvédelmi szempontból érzékeny adatok áramlására” utal, amelyek közvetlenül a technológiai óriáscég rendszereibe kerülnek be. Többen is arról számoltak be, hogy láttak olyan, Ray-Ban Meta okos szemüveggel felvett felvételeket, amelyeken intim helyzetekben lévő emberek szerepelnek

„Rájössz, hogy itt valakinek a magánéletébe látsz bele, közben viszont azt várják tőled, hogy végezd a munkádat” – mondja egy neve elhallgatását kérő Sama dolgozó.

A BBC-nek küldött közleményében a Meta azt állítja, hogy „néha” megosztja a felhasználók által a Meta AI generatív MI-chatbottal megosztott tartalmakat szerződéses partnereivel, akik ezeket átnézik „azzal a céllal, hogy javítsák a felhasználói élményt – ahogyan ezt sok más vállalat is teszi”.

„Az adatokat először is szűrjük az emberek magánéletének védelme érdekében” – áll a nyilatkozatban, példaként említve, hogy a képeken elhomályosítják az arcokat. A Meta viselhető eszközökre vonatkozó adatvédelmi szabályzata jelzi, hogy az okosszemüveggel készített fotók és videók elkerülnek a Metához, ha a felhőalapú feldolgozás be van kapcsolva az AI-szemüvegen, de a felhasználók a felhő-beállításaikkal ezen módosíthatnak. Azt is jelzi a szabályzat, hogy a Ray‑Ban Meta Smart Glasses szemüveggel rögzített élő videó- és hanganyag szintén eljut a Metához, ahogyan a Meta chatbotja által készített szöveges átiratok és hangfelvételek is. A szabályzat arra is figyelmezteti a felhasználókat, hogy ne osszanak meg olyan információt, amelyről nem szeretnék, hogy az AI használja, vagy megőrizze. Tavaly augusztusban azonban a Meta alapértelmezett beállításban aktiválta a „Meta AI kamerával” funkciót.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Bill Gates nukleáris energia-startupcége, a TerraPower megkapta az engedélyt az Egyesült Államok illetékes szerveitől egy next-gen, azaz 4. generációs generációs atomreaktor megépítésére Wyoming államban, adja hírül a Verge. Ez az első kereskedelmi léptékű, fejlett nukleáris erőmű, amely megkapta ezt a szövetségi engedélyt, és egyben az első olyan kereskedelmi célú reaktor lesz, amelyet az Egyesült Államokban közel egy évtized után építenek.

A wyomingi erőmű befejezése 2030-ban várható. A TerraPower azon cégek közé tartozik, amelyebb kisebb és hatékonyabb reaktorok fejlesztéséért szállnak versenybe, hogy segítsék az elektromos hálózatokat, amelyekre egyre nagyobb terhelést jelentenek az AI-adatközpontok.

Bill Gates két éve úgy nyilatkozott, hogy szerinte az atomenergia segíthet a klímaválság megoldásában, olyan reaktorokkal, amelyek minimalizálják a problémákat „a biztonság, az üzemanyag-felhasználás vagy a hulladékkezelés szempontjából”.

A hagyományos, vízhűtéses atomerőművekkel szemben a TerraPower 345 megawattos „Natrium” nevű reaktora folyékony nátriumot használ hűtőközegként, ez alacsonyabb nyomáson teszi lehetővé a működést. Az erőmű ezen kívül különleges, olvasztott só alapú energiatároló rendszert is tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a teljesítményt könnyen 500 megawattra növeljék, amikor a villamosenergia-igény megugrik.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Aszteroida-becsapódásokkor keletkezett törmelékben rejlő apró élőlények képesek eljutni más bolygókra, köztük a Földre is eljuthatnak, és ott életben maradhatnak, állítja a Johns Hopkins Egyetem új tanulmánya.

Eszerint egy bizonyos baktérium könnyedén elviseli akár azt a szélsőséges nyomást is, amely a Marsról való kilökődéshez hasonlítható egy aszteroida becsapódását követően. Ezen kívül elviseli azokat a zord körülményeket is, amelyek a bolygóközi utazás során érik. A PNAS Nexus folyóiratban közölt tanulmány arra mutat rá, hogy egyes mikroorganizmusok a vártnál sokkal szélsőségesebb körülmények között is képesek túlélni, és ez érinti az élet keletkezésének kérdését is.

„Egyes létformák valóban túlélhetik, ha kilökődnek egy bolygóról és átkerülnek egy másikra kerül” – mondja a tanulmány vezető szerzője, K.T. Ramesh, aki szerint ez a felfedezés, megváltoztathatja azt, ahogyan az élet kezdetéről és a földi élet eredetéről gondolkodunk.

A Marson akár létezhetett vagy létezhet is élet, és ez egy kráterekkel sűrűn tarkított égitest. Azt is tudjuk, hogy az aszteroida-becsapódások anyagot lökhetnek ki az űrbe - a kérdés az volt, hogy ezzel együtt létformák is kilökődhetnek-e, és létezhet-e, hogy a törmelékbe zárva túlélnek és egy másik bolygó felületén landolnak.

A kutatók a Deinococcus radiodurans baktériumot választották kísérleteik céljára, amely sivatagi baktérium és Chile magas fekvésű sivatagaiban található. Képes túlélni a legmostohább, akár az űrhöz hasonló körülményeket is, az extrém hidegtől és szárazságtól az erős sugárzásig. A nyomást és stresszt egy kísérletben szimulálták. Egy mikrobát fémlemezek közé helyeztek, majd gázágyúból lőttek rá lövedéket. Ez mintegy 480 km/órás sebességgel csapódott a lemezeknek, ami 1–3 gigapascal nyomást hozott létre. A Föld óceánjainak legmélyebb pontján, a Mariana-árok alján a nyomás körülbelül 0,1 gigapascal. A baktériumok rendkívül nehezen pusztultak el, a tesztek szinte mindegyikét túlélték: 1,4 gigapascal nyomásnál, és 2,4 gigapascalnál is a példányok 60 százaléka életben maradt.

A kutatók következő lépésként azt szeretnék vizsgálni, hogy az ismétlődő aszteroida-becsapódások ellenállóbb baktériumpopulációk kialakulásához vezetnek-e, vagy hogy a baktériumok képesek-e alkalmazkodni az ilyen jellegű stresszhez. Azt is szeretnék megnézni, hogy más élőlények — például gombák — túlélhetik-e ezeket a körülményeket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Az Osiris Kiadónál február 16-án megjelent Merre tovább? - Magyarország helyzete és kilátásai című kötet gazdasági tárgyú tanulmányairól ebben a cikkben írtunk. Most három olyan tanulmányt mutatunk be, amelyek a magyar társadalom gazdaságon túli működését segítenek megérteni.

A magyar gazdaság integráló ereje strukturálisan gyenge: a betanított és segédmunkások, valamint a mezőgazdasági munkások aránya a teljes társadalomban közel 40 százalék, az aktív korúak körében pedig 28,5 százalék végez alacsony végzettséget igénylő munkát – írja tanulmányában Kovách Imre szociológus, a kötet egyik szerkesztője. Ez nemcsak a foglalkozási egyenlőtlenségek fennmaradását magyarázza, hanem kijelöli a „tudásalapú társadalom” és a mesterséges intelligencia-alapú fejlesztési stratégiák kemény korlátait is, hiszen az alacsony tudásszintet igénylő munkákból nagyon nehéz fejlődni. A mobilitás esélye kicsi, az oktatási rendszer nem korrigálja az induló hátrányokat, és a származás még a felfelé mobilak jövedelmét is lehúzza. Mindezt súlyosbítja, hogy 2021-ben az aktív keresők mintegy 15 százaléka – 470–500 ezer fő – dolgozó szegény volt, vagyis a munkaerőpiaci integráció önmagában nem jelent kiutat a létminimum alatti helyzetből.

A korábban Kovách és munkatársai által bevezetett integrációs megközelítés radikálisan tágítja az egyenlőtlenség fogalmát: a magyar társadalom alsó egyharmada dezintegrált, ami lényegesen magasabb arány annál, amit pusztán a jövedelmi szegénységet vizsgálva mérnénk. Az alsó harmad egyik fele idős, alacsony végzettségű, politikailag inaktív, de normaszegést elutasító csoport, míg a másik fele aktívabb korú, dolgozó, de erős kirekesztettség-érzéssel és az intézmények iránti gyenge bizalommal jellemezhető. A társadalom több mint kétharmadának integrációja rendkívül egyenlőtlen, miközben az erősen integrált réteg csupán mintegy egyharmadot tesz ki. Az egyenlőtlenség tehát nemcsak anyagi, hanem a kapcsolati, bizalmi és politikai részvételi dimenzióban is újratermelődik, ami azt jelenti, hogy a magyar társadalom gyakorlatilag darabjaira hullott.

Ha egy csimpánz kezébe nyomunk egy csillogó kristályt, ne számítsunk arra, hogy vissza is kapjuk – derítette ki egy friss kutatás, amiről szerdán a New York Times számolt be.

Juan Manuel García-Ruiz, a spanyolországi Donostia Nemzetközi Fizikai Központ krisztallográfusa és kollégái alapvetően arra voltak kíváncsiak, hogy mi teszi az ásványokat annyira vonzóvá a csimpánzok legközelebbi rokonainak, az embereknek.

Ehhez kvarc, kalcit és más kristályokat adtak egy Madridhoz közeli rehabilitációs központban élő csimpánzoknak. Az emberszabású majmok a kristályokat nagy érdeklődéssel fogadták, és a kutatóknak végül a legnagyobb kristály visszaszerzéséhez sok banánt és joghurtot kellett adniuk az állatoknak – de így is maradtak olyan kristályok, amiket nem kaptak vissza.

A Frontiers in Psychology folyóiratban szerdán ismertetett kutatást a kristályok emberi kultúrtörténetre gyakorolt hatása inspirálta, ami régóta érdekli a kristályok fizikai jellemzőit és alkalmazásaikat kutató García-Ruizt. Korábban afrikai régészeti lelőhelyeken folytatott feltárások arra találtak bizonyítékot, hogy a modern ember már 100 ezer évvel ezelőtt is gyűjtött kalcitkristályokat, amikért sokan ma is rajonganak és néha gyógyító, vagy más természetfeletti hatást rendelnek hozzájuk.

„Néhány kollégám szerint el kell magyaráznunk az embereknek, hogy ez teljesen nevetséges – mondta a lapnak García-Ruiz. – Nekem azonban az a fontos, hogy elmagyarázzuk, miért létezik ez a hit”. A csimpánzok megfigyelése alapján a kutatók azt feltételezik, hogy az emberszabású majmokat a kristályok átlátszósága és formája vonza. Úgy tűnt, mondta García-Ruiz, hogy „valami, a puszta kíváncsiságon túlmutató élményt is átéltek”.

A kutatás során megfigyelt csimpánzok osztoznak velünk a fénylő és áttetsző tárgyakhoz történő vonzódásban, mondta Michael Haslam, a Historic Environment Scotland régésze, aki az állati eszközhasználat kutatója. Az azonban, hogy a csimpánzok mentett állatok voltak és a kutatók csak kevés egyedet vizsgáltak, megnehezíti, hogy szélesebb körű következtetéseket lehessen levonni a kutatásból.

Magyarországra 2026. január 27-e óta nem érkezik olaj a Barátság kőolajvezetéken. Újra kézzelfoghatóvá válik, mit jelent a fizikai infrastruktúrától való függés. Eközben az USA és Izrael február 28-án Irán ellen megkezdett katonai akciója ismét ráirányítja a figyelmet a globális kőolajpiac sérülékenységére. Az energia Magyarország számára is egyszerre infrastruktúra és geopolitika: fizikai hálózatok és stratégiai érdekek metszéspontja, ami csak keretszerződések, tranzitdíjak, kockázati prémiumok és adójogszabályok komplex rendszerében értelmezhető. Az igazi kérdés nem is az, hogy lesz-e energia, hanem az, hogy milyen áron és milyen feltételek mellett.

A Dollárpapa legfrissebb adásában Zsoldos István közgazdász-adattudóssal, lapunk állandó szerzőjével beszélgettünk, aki az energiapolitikát következetesen gazdasági és rendszerlogikai kérdésként kezeli. Nem abból indul ki, hogy kinek van igaza, hanem abból, hogy az egyes lehetőségek milyen árak mellett elérhetők. Zsoldos egyszerre mozog magabiztosan a hazai terepen – a Barátság és az Adria-vezeték dilemmáitól a rezsicsökkentés költségvetési következményeiig – és ismeri jól ki magát a globális térképen, ahol a Hormuzi-szorosnak, az LNG-termináloknak és a kínai technológiai dominanciának van jelentősége.

• Mit jelent a gyakorlatban az orosz olajtól és gáztól való leválás? Mennyiben technikai és mennyiben gazdasági kérdés a diverzifikáció?
• Miért olyan a Barátságon jött olaj, mint a csempészett cigi? Tényleg csak annyi az előnye, hogy a szankciók miatt olcsóbb beszerezni? Az olcsó orosz gáz is csak egy mítosz?
• Mennyire meghatározó szereplő Kína az akkumulátorok, a napelemek és a ritka földfémek piacán? Mit tegyen Európa?
• Valóban a geotermikus energiáé lehet a jövő? Megéri-e még atomenergiába fektetni? És a világűrbe napelemeket telepíteni?
• Indokolt-e a technooptimizmus, tényleg a nyakunkon az energiabőség kora?

Hallgasd alább:

Szárazföldi őskrokodilra bukkantak magyar kutatók a Bakonyban – derül ki az ELTE szerdai közleményéből. A dinoszauruszokkal egyidőben, a késő kréta korban élt állat kivételes állapotban fennmaradt koponyájára Iharkúton találtak rá, ami most először lehetővé tette az őshüllő kinézetének rekonstruálását.

A Doratodon carcharidens 80-85 millió évvel ezelőtt élt az európai szigetvilágban. A kis termetű állat apró gerincesekre vadászott élőhelyén, amiket pengeszerű, fűrészelt fogaival ragadott meg. Életmódja így jelentősen eltért a ma élő, vízhez kötött krokodilokétól.

A koponyaleletet Szegszárdi Máté és Ősi Attila, az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének kutatói, valamint Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem Őslénytani Tanszékének paleontológusa tanulmányozták, aminek eredményéről a Scientific Reports folyóiratban januárban megjelent tanulmányukban számoltak be.

A lelet két darabban került elő, négy év különbséggel. Az első egy részleges koponya, a másik pedig a pengeszerű fogakat őrző felső állkapocs volt. „A legnagyobb meglepetésünkre a két darab tökéletesen illeszkedett egymáshoz, kétségtelenül ugyanahhoz az egyedhez tartozott” – mondta Ősi.

A koponyalelet alapján a kutatók fel tudták tárni az állat evolúciós rokonsági kapcsolatait. Ez megcáfolta azt, hogy a Doratodon az Afrikából és Dél-Amerikából ismert szárazföldi, húsevő krokodilokkal mutatna hasonlóságot, és Afrikából vándorolt volna Európába. Az állat ehelyett egy északi eredetű krokodilcsoporthoz tartozott, aminek rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában éltek.

Ha a bakonyi őskrokodil tényleg északi eredetű, akkor a kutatók szerint újra kell gondolni más kihalt európai gerinces fajok, köztük dinoszauruszok vándorlásának történetét is, ami sokszor töredékes leletekre és bizonytalan rokonsági kapcsolatokra támaszkodik.

A Doratodon fosszíliájának vizsgálata arra mutat, hogy ezek az állatok olyan evolúciós ágakhoz tartoztak, amik Laurázsia és Gondwana szétválása előtt jelentek meg Európában és maradtak fenn évmilliókon át. „Így megoldódni látszik az ellentmondás, az őslénytani bizonyítékok mégsem mondanak ellent a korábbi geológiai adatoknak: Európa minden bizonnyal Ázsiával és Észak-Amerikával együtt korán levált a déli Gondwana szuperkontinensről” – mondta Rabi.

Kimutatható a vérünkből a légköri szén-dioxid-szint növekedése – állítják ausztrál kutatók, akik arra figyelmeztetnek, hogy a légkör akár már 50 éven belül toxikussá válhat.

Ezt arra alapozzák, hogy a jelenlegi trendek mellett az emberi vér bikarbonát szintje 2076-ig megközelítheti a jelenleg egészségesnek tartott szint felső határát. Ezzel együtt a kalcium és foszfor szintje elérheti az egészséges szint alsó határát az évszázad második felében.

„Fokozatosan változik a vérkémia a felmelegedést hajtó légköri szén-dioxid-szint növekedésével” – mondta Alexander Larcombe, az ausztrál Curtin Egyetem légzésfiziológusa és az Air Quality, Atmosphere & Health folyóiratban február végén közzétett tanulmány egyik szerzője.

A Homo sapiens megjelenése óta eltelt 300 ezer évben a légköri szén-dioxid-szint 190 és 290 ppm között ingadozott, attól függően, hogy a Földön éppen eljegesedés vagy eljegesedések közti időszak volt-e. 2026 márciusára az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) Mauna Loa Obszervatóriuma szerint az üvegházhatású gáz szintje meghaladta a 429 ppm-et. Hasonlóan magas koncentráció utoljára a pliocénben, 3 millió évvel ezelőtt fordult elő, az első Homo nembe tartozó emberelődök megjelenése előtt.

A kutatók egy amerikai egészségügyi adatbázis (NHANES) alapján vizsgálódtak, ami több mint húsz éven át gyűjtött vérkémiai adatokat tartalmaz. Larcombe és Phil Bierwirth így meg tudták figyelni, hogy miként változik annak a bikarbonát ionnak (HCO3–) a szintje, amivé a szén-dioxid a vérben átalakul.

A bikarbonát normális koncentrációban hasznos a szervezetnek, mivel segít egyensúlyban tartani a vér pH-ját. De a kutatók azt találták, hogy 1999 és 2020 között a bikarbonát szint 23,8-ról 25,3 milliekvivalens/literre nőtt, ami az időszak alatt 7 százalékos növekedés. Eközben a kalciumszint 2 százalékkal, a foszforszint 7 százalékkal csökkent.

Ezek a változások egyelőre kis mértékűek és képes őket a szervezetünk tolerálni. De a kutatók szerint elképzelhető, hogy megfigyelésük annak a jele, hogy szervezetünk nem adaptálódik a növekvő légköri szén-dioxid-szinthez. „Úgy tűnik, hogy a szervezetünk egy adott légköri szén-dioxid-koncentrációhoz alkalmazkodott, amit mostanra valószínűleg már túlléptünk” – mondta Bierwirth.

Kijavították az amerikai űrügynökség (NASA) mérnökei az SLS holdrakétán észlelt héliumdugulást, így a rakéta egy nagy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy áprilisban négy űrhajóst jutasson a Holdhoz.

Az Artemis–2 küldetést, aminek során Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch amerikai és Jeremy Hansen kanadai űrhajósok megkerülik a Holdat, a február 21-én a rakéta második fokozatán tapasztalt héliumdugulás miatt váratlanul márciusról áprilisra kellett halasztani.

A hiba egy nappal a rakéta utolsó tesztje (wet dress reharsal) után jelentkezett, miután az SLS-t sikeresen feltöltötték hajtóanyaggal és elpróbálták a visszaszámlási procedúrát is. A 98 méter magas SLS rakétát, aminek tetején az űrhajósokat szállító Orion űrhajó utazik, a javítások elvégzéséhez a NASA-nak február 25-én vissza kellett szállítania az indítóállásról a floridai Kennedy Űrközpont jármű összeszerelő csarnokába (VAB).

A NASA szakemberei itt hozzáfértek az SLS két fokozatát összekötő adapterhez, ahol átnézték a héliumrendszer komponenseit. Kiderült, hogy a héliumáramlást egy csatlakozó tömítésének elmozdulása gátolta, amit kicseréltek és utána leellenőrizték a rendszer működését. A második fokozat kijavítása mellett új akkumulátorokat kapott az Orion űrhajó tetején elhelyezkedő repülésmegszakító rendszer, ami az SLS meghibásodása esetén biztonságba juttatja az űrhajósokat. Emellett kicserélték a rakétafokozatokon és gyorsítórakétákon található akkumulátorokat is.

Más apróbb javítások mellett az első fokozat folyékony oxigén betápláló vezetékén még egy tömítéscserét elvégeznek, és utána a NASA következő hetekben újra kigurítja a rakétát az indítóállásra. A LiveScience szerint az Artemis–2 küldetés indítási ablakai – amikor a Föld és a Hold megfelelő pozícióban van – április 1-jére, április 3-6 közé és április 30-ára esnek.

Az Artemis–2 repüléssel űrhajósok 1972 óta először hagyják majd el a Föld körüli pályát és térnek vissza a Hold közelébe. A három amerikai és egy kanadai űrhajós 10 napot tölt a világűrben, aminek során 6000 kilométerre közelítik meg a Földtől átlagosan 384 ezer kilométerre keringő Holdat és geológiai megfigyeléseket végeznek az égitest túlsó oldaláról.

Egyedülálló citizen science, vagyis közösségi tudományos projekt indult útjára februárban, amihez csatlakozva mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy magyar kutatók megértsék a légúti megbetegedések terjedését, és Magyarország felkészültebbé váljon a 21. században az emberiségre leselkedő járványokra.

Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium (ENL) szakemberei által, Röst Gergely matematikus vezetésével folytatott MASZK 2.0 járványkutatáshoz a MASZKmonitor weboldalon és androidos, valamint iPhone-os alkalmazásokon keresztül bárki csatlakozhat. A projekt a covidjárvány alatti MASZK 1.0 kutatás folytatása, amely több százezer önkéntes kitöltő részvételével globálisan is egyedülálló adatokat biztosított a magyar kutatóknak.

A MASZK 1.0-val a covidjárvány alatti történő rendszeres adatgyűjtéseknek köszönhetően a magyar járványmodellezők sokkal naprakészebben tudták előre jelezni azt, hogy mi várható a covid terjedésében, mint olyan országokban, ahol nem végeztek ilyen típusú adatfelvételt – mondja Koltai Júlia Anna, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatóprofesszora, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált egyetemi docense, az ENL Társadalomtudományi Kutatócsoportjának vezetője.

A kérdőívek rendszeres kitöltésével nemcsak a tudomány fejlődéséhez járulhatunk hozzá, hanem Magyarország pandémiás felkészüléséhez is, mondja Karsai Márton, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, a CEU Hálózat és Adattudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, aki az ENL Hálózati Epidemiológia Kutatócsoportját is vezeti. A lakosság bevonásával zajló projekt célja, hogy a kutatók minél jobb járványmodelleket készíthessenek, azok minél frissebb adatokon alapuljanak, és segítségükkel a jövőben a lehető legpontosabb előrejelzéseket és ajánlásokat lehessen tenni a népegészségügyi és politikai döntéshozóknak.

„Aki kitölti, azt arra kérjük, hogy töltse végig egy szezonon keresztül” – mondja Koltai, mivel így a kutatók végig tudják követni, hogy az időszak során miként alakultak a résztvevők tünetei és a kapcsolataik száma. A kitöltést akkor is várják, ha a résztvevők éppen nem érzik betegnek magukat és semmilyen tünetük sincs, hiszen ez teszi lehetővé az összehasonlító vizsgálatokat, mondja Számel Kata Viola, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének és az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa.

Egyedülálló adatokat gyűjtöttek a covidjárvány alatt

Az, hogy egy légúti kórokozónak mekkora esélye van a terjedésre, legnagyobb részt attól függ, hogy az emberek fizikailag miként és milyen körülmények között találkoznak. A covidjárvány alatt így Karsai szerint annak a felmérése volt a céljuk, hogy az emberek miként változtatják meg a kapcsolataikat a járványveszély, valamint a járványügyi intézkedések hatására. Epidemiológiai szempontból ehhez az egyik legfontosabb adat, amit fel kellett venniük, a kontaktmátrix. Ez azt mutatja meg, hogy átlagosan egy adott napon egyének egy adott korcsoportból hány kapcsolatot létesítettek másokkal egy másik korcsoportból.

A reprezentatív kérdőívből származó adatokból havonta, a MASZK 1.0 során online beérkező adatok alapján pedig naponta nyomon tudták követni a kutatók, hogy miként változik az egyes korcsoportok viselkedése, valamint a korcsoportok közötti kapcsolatok mintázata. Ennyire teljes körű, ennyire hosszú és ilyen dinamikus adatgyűjtés sehol sem történt a covidjárvány során, mondja Karsai. Ráadásul nemcsak egy általános kontaktmátrixot rögzítettek, hanem a háztartási, munkahelyi, valamint munkahelyen kívüli kontaktusok alakulását is nyomon tudták követni, ami további információt biztosított a különböző korcsoportok és társadalmi csoportok viselkedéséről. Ennek következtében Koltai szerint sok külföldi kutató is intenzíven érdeklődik az egyedinek számító kontaktmátrix-adataik iránt, amiből több nemzetközi kollaboráció is létrejött már.

Ezeknek a megfigyeléseknek köszönhetően a magyar kutatók komoly előrelépéseket tudtak tenni a járványmodellezés terén is. Karsai vezetésével az utóbbi években a Science Advances, a Nature Communications és a PLoS Computational Biology folyóiratokban is közöltek tanulmányokat, amelyek ilyen, pontosabb epidemiológiai modellek kidolgozását lehetővé tevő módszereket mutatnak be a MASZK 1.0 során gyűjtött adatok segítségével. Ezek alapját az adja, hogy a kontaktmátrixok elemzésébe nemcsak az életkort, hanem más társadalmi tényezőket, például az iskolai végzettséget és a jövedelmi helyzetet is bevonták.

A Nature Communicationsben megjelent tanulmányból – amelyet Karsai és Koltai közösen jegyeznek –, más kutatásokkal összhangban az is kiderül, hogy általánosságban a covidjárvány alatt a magasabb társadalmi státuszú csoportokban volt nagyobb a kontaktusok száma, valamint az oltás felvételének aránya. A betegség viszont, mondja Karsai, az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportokba tartozó embereknél koncentrálódott leginkább, ahogy a többlethalálozás nagy része is.

De jobb becsléseket tudtak-e adni az online adatokból a covid terjedésére, mint a hivatalos adatokból? Egy 2023-as tanulmányban, amit a Scientific Reports folyóiratban tettek közzé, Koltai, Karsai és kollégáik a covidot okozó SARS-CoV-2 vírus online gyűjtött és a hivatalos adatokból kiszámolt effektív reprodukciós számát vetették össze. Egy kórokozó effektív reprodukciós száma (Rt) azt adja meg, hogy egy fertőzött hány másik embert fertőzhet meg egy adott időszakban. A kutatásban jelentős különbségeket találtak a két adatforrás között, és kiderült, hogy a hivatalos megfigyelési adatok nagyon érzékenyek az elvégzett tesztek számára és az aktuális tesztelési stratégiára.

Erre Karsai egy 2020. augusztusi példát hoz fel, amikor az egyetemi gólyatáborokban folytatott tesztelés hatására nagyon megugrott a detektált fertőzöttek száma, miközben a MASZK-os adatok sokkal simább járványgörbét mutattak. De ennek a fordítottja is előfordult: amikor nem állt rendelkezésre elég teszt, alacsony volt a detektált esetek száma, miközben a MASZK-os viselkedésváltozási adatokból magas esetszámokra lehetett következtetni. Bár az online adatgyűjtés sokkal olcsóbb, potenciálisan több embertől gyűjthet be információt, és egyfajta „reality check”-ként szolgálhat, Karsai szerint a MASZK célja nem a hivatalos vírusmegfigyelés kiváltása, hanem annak kiegészítése.

A hivatalos adatokból kimaradó légúti megbetegedéseket is rögzíti a MASZK 2.0

A MASZK 2.0 kérdőívekkel a kutatók a jelentkező tünetek alapján az influenzaszerű megbetegedések terjedését kívánják nyomon követni, ahová többek között olyan vírusok tartoznak, mint az influenza, a covidot okozó SARS-CoV-2 és a légúti óriássejtes vírus (RSV). „Nemcsak az érdekel minket, hogy valaki beteg-e, hanem az is, hogy hány emberrel találkozik” – mondja Koltai.

Míg a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) légúti figyelőszolgálata csak azokat a betegeket tudja regisztrálni, akik eljutottak orvoshoz, a kérdőívvel azokat is el tudják érni, akik otthon heverik ki a betegséget. Ez Koltai szerint különösen fontos a felső légúti fertőzések esetén, mert azokkal sokan tipikusan nem keresik fel a háziorvosukat. A MASZK 2.0 kutatás hozzáadott értéke így éppen az, hogy a hivatalos adatokból kimaradt esetekről is tudomást szereznek.

A kezdő kérdőívben a kutatók a résztvevőktől sok személyes adatot is kérnek, amire egyrészt a mintájuk statisztikai módszerekkel történő korrigálásához van szükség, hogy az minél inkább reprezentatív legyen, és a lehető legjobban közelítse a valós országos arányokat. Másrészt ezek az információk kellenek annak megállapításához, hogy olyan rizikótényezők, mint a dohányzás, vagy olyan jellemzők, mint a társadalmi státusz, miként befolyásolják a megbetegedések terjedését, hatását, valamint a viselkedés változását.

Amiatt, hogy a kérdőívben ilyen típusú adatokat is kérnek a résztvevőktől, a szakemberek különösen nagy figyelmet szenteltek az adatvédelemnek. A MASZK 2.0 projektet átvilágította a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága is,. A megosztott adatok és válaszok biztonságát titkosított, védett szerverek, illetve az adatok anonimizált tárolása garantálja. Emiatt, mondja Koltai, hiába szeretné megnézni, hogy anyukája tényleg kitöltötte úgy a kérdőívet, ahogy ígérte, nem fogja tudni.

Azáltal, hogy az európai InfluenzaNet projekt működésével összhangban a kitöltést regisztrációhoz kötik, értesíteni tudják a résztvevőket új kérdőívekről, ami elősegíti a rendszeres kitöltést, és így azt is folyamatosan tudják követni, hogy egy adott résztvevő hányszor és mikor volt beteg egy adott vírusszezonban. A személyes adatok mellett a kezdő kérdőív a covidjárványról és a covidvakcinákról is tesz fel kérdéseket. Ezt Koltai azzal indokolja, hogy a covidjárvány alatti viselkedésből sok mindenre tudnak következtetni abban a tekintetben, hogy az emberek a jelenlegi légútivírus-szezonokban miként viselkednek majd.

Miután a kezdő kérdőívvel végeztünk, a már sokkal rövidebb, néhány perc alatt kitölthető havi és heti kérdőívekkel találkozunk. A havi kérdőívekben a kontaktmátrixokra kíváncsiak, vagyis arra, hogy egy adott korcsoportból valaki hány emberrel és milyen időközönként találkozott különböző szituációkban, például az iskolában vagy munkahelyen. A heti kérdőívben pedig arról kérdezik a résztvevőket, hogy az adott héten az elmúlt hét napban betegnek érezték-e magukat, és ha igen, akkor milyen tüneteik voltak, végeztek-e tesztelést, és jártak-e orvosnál.

Hogyan reagálnánk, ha ismét jönne egy világjárvány?

A virológusok évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleg zajló globális változásokkal a világjárványok kockázata is nő. Koltai kollégáival, Stefkovics Ádámmal és Ligeti Anna Sárával ebből kiindulva nemrég annak járt utána, hogy egy hipotetikus, jövőbeli járvány esetén ki adatná be a vakcinát, és mi befolyásolja az oltási hajlandóságot.

A Vaccine folyóiratban idén februárban közölt tanulmányukban arra jutnak, hogy a jövőbeli oltási hajlandóság egyik legerősebb prediktora az, hogy valaki a covidjárvány alatt beoltatta-e magát. A covidjárvány alatt látott mintázatok, amelyek erős összefüggést mutattak egyes társadalmi csoportok és az oltási hajlandóság között, a hipotetikus járványra rákérdezve is megjelentek, például a fővárosban élők és a magasabb végzettségűek hajlandóbbak lennének beoltatni magukat.

Abban, hogy a lakosság mennyire hajlandó alávetni magát járványügyi intézkedéseknek, és csökkenteni a kontaktusainak számát, vagy beadatni a védőoltást, meghatározó az intézményekkel szembeni bizalom is. Koltai szerint Magyarországon és általában Közép-Kelet-Európában ez jellemzően nagyon alacsony, így nem meglepő, hogy nálunk is megjelent a covidjárvány alatt egy markáns csoport, ami nem kívánt megfelelni a járványkorlátozásoknak, és egy olyan is, ami elutasította a vakcinákat.

„A covid előtt sem volt annyira jó” – mondja Karsai a vakcinákkal szembeni bizalomról. Bár Magyarországon társadalmilag jobban elfogadott volt, hogy az emberek a kötelező oltásokat a gyermekeiknek beadatják, mint Nyugat-Európában, a covidjárvány ezen a képen nem javított. Koltai ugyanakkor a Social Science & Medicine folyóiratban 2024-ben közölt kutatásuk alapján árnyalta ezt a képet: azoknál, akik a vírussal vagy az oltással kapcsolatos összeesküvés-elméletekben hittek, a hamis információk már nem hatottak annyira negatívan, amikor közvetlenül rossz tapasztalatot szereztek a betegség következményeiről.

Azok a különbségek viszont, amik a covidjárvány alatt még jellemzőek voltak az oltási technológiák elfogadottságában, mára látszólag eltűntek: a korábban említett Vaccine folyóiratban megjelent tanulmány alapján az mRNS-technológiának se pro, se kontra nincs jelentősége az oltási hajlandóság terén. Ami viszont még mindig erősen befolyásolja a vakcinálási kedvet, az a járvány súlyossága, vagyis az előnyök és potenciális kockázatok mérlegelése még mindig fontos szerepet játszik az emberek döntésében.

A jövőbeli járványok hatékonyabb kezeléséhez a jobb járványmodellek is elengedhetetlenek, amelyek pontosabban képesek előre jelezni a kórokozó várható terjedését. Karsai kutatócsoportja úgynevezett hálózati járványmodellek fejlesztésével foglalkozik, amelyek az egyéni és a populációs szintek közötti hálózatalapú modellezési megközelítésre épülnek. Ezekben egy hálózat írja le, hogy miként mozognak a térben az emberek, és milyen kapcsolatokat létesítenek egymással.

„A korábbi járványmodellek teljesen elhanyagolták azt, hogy az emberek adaptív módon megváltoztatják a viselkedésüket” attól függően, hogy körülöttük vagy országosan milyen a járványhelyzet – mondja Karsai. Így a viselkedésbeli változás magának a járványnak a kimenetelére is hatással van, ami aztán újra tükröződik az emberek viselkedésében.

Karsai egy tavaly márciusban közölt tanulmányban arra a paradox következtetésre jutott kollégáival, hogy a szintetikus modellek alapján egyes esetekben hatékonyabb lehet, ha nem mindenki, csak a fertőzött egyének csökkentik a kapcsolataik számát. Ebből arra lehet következtetni, hogy a modellezett szituációkban kevesebb egyén adaptív viselkedésének akár nagyobb hatása lehet a járvány alakulására, mint ha mindenki megváltoztatná a viselkedését. A hasonló adaptív járványmodellezéshez nagyon fontosak lesznek a MASZK 2.0-val összegyűjtött adatok – ehhez már csak az kell, hogy minél többen és minél rendszeresebben kitöltsék a kutatók által kiküldött kérdőíveket.

„Úgy gondolom, amit most a kezünkben tartunk, az egy univerzális vakcina különféle légúti fenyegetésekkel szemben” – idézi a Science Alert Bali Pulendrant, a Stanford Egyetem mikrobiológusát és a tanulmány vezető szerzőjét. A covid, az influenza, a légúti óriássejtes vírus (RSV), a nátha, valamint a bakteriális tüdőgyulladás és a kora tavaszi allergének kezelésére is alkalmas szer azért egyedülálló, mert az eddig ismert univerzális vakcinákat általában egyetlen víruscsalád ellen lehetett alkalmazni.

A legtöbb vakcina működési elve az, hogy a hatóanyag a kórokozó egy ártalmatlan részletét „bemutatja” az immunrendszernek, ami ezután képes lesz felismerni azt, és célzott immunválaszt adhat rá: ez az úgynevezett adaptív immunitás működési elv. Ezzel szemben az újonnan felfedezett vakcina a szervezet válaszreakcióját változtatja meg ahelyett, hogy adott kórokozókat célozna. A kutatók egyelőre egereken végeztek sikeres kísérleteket: a vakcina a SARS-CoV-2 (a covidvírus kórokozójának) jelenlétekor felgyorsította az állatok immunválaszát. Ez azért jelentős eredmény, mert míg a tüdő adaptív immunrendszere általában két hét alatt reagál a vírusra, az új GLA-3M-052-LS+OVA vakcinával beoltott egerek szervezete már három nap után ellenanyagot termelt.

Ráadásul a vakcina az olyan antibiotikum rezisztens baktériumokkal szemben is hatékony, mint a Staphylococcus aureus (a bőr- és lágyrész-fertőzések kórokozója) és az Acinetobacter baumannii (a húgyúti fertőzések, agyhártyagyulladás és tüdőgyulladás kórokozója), illetve az asztmás tüneteket is képes hónapokig megszüntetni. Ugyanakkor Jonathan Ball, a Liverpool-i Trópusi Orvostudományi Iskola molekuláris virológusa elmondta, hogy a hatóanyag emberi alkalmazása még várat magára. A tesztelések következő lépése az emberi klinikai vizsgálatok megkezdése lesz, miután ez sikeresen befejeződik a vakcina öt-hét éven belül széles körben is elérhetővé válhat.

A Marsot ért ősi aszteroidabecsapódások után érkezhettek baktériumok a Földre, mielőtt a kék bolygón kialakult volna az élet – írják az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia NEXUS folyóiratában publikált tanulmányukban a Johns Hopkins Egyetem kutatói. Az elmélet bizonyításához a kutatók laboratóriumi körülmények között teszteltek a Földről származó, ellenálló mikrobákat: a kedden megjelent tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a mikrobák nemcsak a világegyetem heves folyamatait képesek átvészelni, hanem bolygók közötti távolságokat is képesek megtenni .

A kutatók a chilei Atacama-sivatagban is előforduló Deinococcus radiodurans nevű baktériumot választották a teszteléshez, amely képes az önjavításra, ellenáll a kiszáradásnak, az erős vegyi anyagoknak és az intenzív sugárzásnak is. A kutatócsapat két acéllemez közé helyezte a mikroba mintákat, majd egy harmadik fémlemezt lőtt rájuk 480 kilométer/órás sebességgel. A mesterségesen létrehozott ütközések olyan erősségű nyomást generáltak, ami a Mariana-árok legmélyén mérhető nyomás 10-30-szorosának felel meg, azaz 1-3 gigapascalnak. A baktériumok meglehetősen ellenállónak bizonyultak: 1,4 gigapascalnál a mikrobák átlagosan 95 százaléka túlélte az ütközést, ez 2,4 gigapascalnál 60 százalékra, 2,9 gigapascalnál pedig 10 százalék alá csökkent – írják a kutatók a tanulmányban.

A kísérleteket vezető Lily Zhao, a Johns Hopkins Egyetem doktorandusza szerint a kísérlethez használt berendezések fém részei előbb kezdetek el szétesni, mint a tesztelt mikrobák. A kísérlet eredményei szerint „a D. radiodurans rendkívül magas túlélési arányt mutatott a nagy sebességű becsapódások után, olyan ütközési nyomásviszonyok között, amelyek relevánsak a Marsot ért becsapódások során keletkező kivetett anyagok kialakulásához”.

Kapcsolódó cikk:

Sok mindentől elszoktunk az elmúlt tizenhat év alatt. Persze, nem csupán tizenhat év politikai lobotómiával felérő terápiájának eredménye, hanem jóval korábban kezdődött folyamatoké, hogy ma, Magyarországon nem lehetséges értelmes politikai vita. Eltűnt az a fajta közbeszéd, amely a bennünket érintő ügyekről, problémákról és megoldásokról szólna – arról, amit valaha politikának neveztünk –, a szakértelem és a praxis felől közelítve, az állampolgár számára is nyitott módon, az ő hangját is megszólaltatva. A 90-es években a köztévé stúdiójában még előfordult, hogy mindenoldali szakpolitikusok, szakértelmiségiek vitatkoztak valamely aktuális kérdésről, és eldönthettük, melyik javaslat a szimpatikusabb. Ez ma elképzelhetetlen. A hatalmat birtoklók jobbára sötét rémmesékkel etetnek bennünket, most éppen azzal, hogy egy nagy, szomszédos ország meg akarja támadni az energiarendszerünket, ezért minden cső, szelep és tekertyű mellé sürgősen fegyvereseket kell állítani. A mindenkori ellenzéknek meg jobbára az maradt, hogy a nyilvánosság végletesen leszűkített tereiben az idiotisztikus agyzsibbasztást próbálja meg ellensúlyozni valamivel, miközben gondosan ügyel arra, hogy a tömegekbe plántált előítéletek, félelmek és babonák rendszerét nehogy a kelleténél jobban kikezdje, mert akkor nem lesz esélye hatalomra kerülni. Az életben maradásért küzdő szabad média eközben rendületlenül igyekszik értelmesen beszélni, de a hangja úgyis csak azokig hallatszódik el, akik megúszták a lobotómiát.

Na, itt legyél okos!

A Felforgatókönyv című szakpolitikai javaslatgyűjtemény ebben a helyzetben vállalkozott arra, hogy okosakat mondjon. A kötetet Lányi András író, filozófus, filmrendező, az egykori zöldpolitikai civil szervezet, a Védegylet alapítója szerkesztette.

A kötet anyaga egy tematikus beszélgetéssorozat nyomán kristályosodott ki: tavaly ősztől rendszeresen ültek le a Kossuth Klubban különféle szakterületek emberei, hogy a magyar jövőről beszéljenek. Ennek megfelelően több mint tucatnyi kutató, szakértő és szerző gondolatai összegződnek a könyvben, amely ezzel együtt is barátságosan karcsú, 196 oldal. Négy nagyobb tematikai egységben és több mint húsz alfejezetben tárgyalja egy lehetséges új külpolitika, emberierőforrás-politika, gazdaságpolitika, valamint jogrendszer kialakítását, érintve ezek számos területét. Beszél oktatási reformról, gazdasági- és ökopolitikai fordulatról, de vidékfejlesztésről is, ez utóbbiról nagyobb terjedelemben, konkrét térségek esettanulmányaiba bújtatva népesedéspolitikától szociálpolitikáig több mindent. Betű szerint: értelmes válaszokat akar adni a csődtömegre, amit tizenhat év után esetleg megöröklünk.

Egyelőre nem biztos, hogy kormány-, pláne rendszerváltásról beszélhetünk-e majd április 13-án, de maga a könyv is ebben a szellemben született: lesz váltás, lesz újjászületés. A Felforgatókönyvben valójában nincs semmi szubverzív, a rebellió csupán abban áll, hogy valóságos problémákról igyekszik beszélni, értelmes megoldási javaslatokat adni és ezáltal utat mutatni egy (úgy bizony!) nyugati típusú, jóléti, liberális demokrácia, illetve nem jövőfelélő, hanem fenntartható, egyben pedig szociális piacgazdaság felé. És valljuk be, a lukasenkai értelemben vett demokráciát és az erdogani fejlesztőállamot putyini know-how-val építő Nemzeti Együttműködés Rendszerének alternatívájaként akár már egy józan Szlovéniát vagy Csehországot is gondolkodás nélkül elfogadnánk. Eközben a Lányi András szerkesztette Felforgatókönyvből inkább rajzolódik ki egy harminc évvel ezelőtti skandináv jövőkép.

A jövő mintha ott, a múltbéli, észak-európai koncepciókban rejlene: egy méltányos, racionális és széles tömegeknek jólétet garantáló, polgári társadalom építésében. Olyan fogalmakkal találkozunk a kötet oldalain, mint nyugati orientáció, decentralizáció, önkormányzatiság, szubszidiaritás, választható közoktatási programok, részvételiség és autonóm közösségi terek, gondoskodó szociális ellátórendszer, gyermekjólét, természet-helyreállítás, biogazdálkodás, szociális farmok, vízvisszatartás; abba pedig egyenesen beleborzong az olvasó, hogy euró-bevezetés, elszámoltatható állam és pártatlan ügyészség. Szinte forradalommal ér fel, hogy ezt az elképzelt országot nem akkugyárakkal szórják tele, hanem helyi ipart fejlesztenek, rezsicsökkentés helyett a lakások korszerűsítését ajánlják, klientúraépítés helyett meritokráciát, a pályázatok elnyeréséért lihegők helyett a pályázókért versengő pénzosztókat. Olyan államot látunk itt, amely a polgáraiért van, és nem a hatalmon lévők hatalomban tartásáért. A lehetőségeit józanul felmérő, lokális léptékben és globális felelősséggel gondolkodó ország képe áll előttünk. El tudjuk ezt képzelni?

Az értelmiség gondolkodik és ír

Öt-tíz évenként felmerül értelmiségiek egy csoportjában, hogy miután többé-kevésbé pontosan látták és jelezték, hogy az aktuális hatalom falnak vezeti az országot, elmondják azt is, mit és hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy Magyarországon mégiscsak normálisan lehessen élni. A lehetséges magyar jövőképeket átfogóan, illetve egy-egy részterületen vázoló és elemző Fehér könyv 2015-ben, a Szárny és teher 2010-ben, a Zöld könyv az oktatás megújításáért 2008-ban a maga módján ugyanezt célozta: értelmes diskurzusból leszűrt tanulságok alapján policy-javaslatokat adni a magyaroknak, a magyar politikának. 2010-ben a Szárny és teher összeállítását kezdeményező Sólyom László köztársasági elnök úgy indokolta a kötet szükségességét, hogy az alacsony színvonalú oktatás és a társadalom erkölcsi állapotát tönkretevő korrupció elégeti a jövőt. Az Oktatói Hálózat kétrészes országjelentése (Háttal Európának) 2020-ban és 22-ben, vagy ma az Egyensúly Intézet szakpolitikai elemzései és javaslatcsomagjai szinte ugyanebből indulnak ki. De visszamehetünk az SZDSZ 1989-es kék könyvéig is, amely egyszerre volt röpirat, intellektuális analízis, jövővízió, amellett, hogy műfaját tekintve pártprogram volt. A Felforgatókönyv másképp van megírva, mint a fentiek. Nem röpirat, annál elemzőbb és részletezőbb. Nem mélyelemzés, de tökéletesen azonosítja a problémákat. Nincs benne nagy mennyiségű adat- és hivatkozás, mégis precízen alá van támasztva. És persze nem pártprogram, mert nem közvetlen cselekvési terv, de közben mégiscsak határozott mondatokkal akar irányt szabni.

Túl azon, hogy vannak-e nálunk olyan társadalmi tradíciók, amelyekhez kötni lehetne egy efféle skandináv típusú társadalomfejlesztő programot, kérdés az is, hogy a rendszerváltás idejéhez képest mit mutat a helyzet. Egyesek szerint vannak hasonló mintázatok. Megtört az apátia és a hallgatás, országszerte kis körök alakulnak (ezek volnának a Tisza-szigetek), stagnál a gazdaság, romlik az életszínvonal, a környezeti problémák is katalizálják az elégedetlenséget (akkor a Vízlépcső-ügy, most az akkugyárak), szinte a semmiből állnak elénk új arcok és kérnek bizalmat, meggyengült az állampárt, de gőzerővel folyik a vagyonátmentés. „Ha nem tudod megmondani, hogy mit akarsz, ne csodálkozz, ha nem az történik, amit szeretnél” – szól a kötet egyik frappáns, mottónak is beillő mondata. Lányi András a rendszerváltás idejének is aktív értelmiségi szereplője sőt, szervezője volt, a bős-nagymarosi vízlépcső beruházás ellen küzdő Duna-kör a nevével forrt össze. Dicséretes és fontos, hogy ő és szerzőtársai még mindig és most is hajlandók komolyan venni azt a szerepfelfogást, hogy az értelmiségnek társadalmi válságok idején gondolkodnia, beszélnie és írnia kell, valamint oda is kell állnia a szavai mellé.

A politikai képzelet felszabadítása

„Azt tudom, hogy mi lesz, de addig mi lesz?” – szól a régi vicc poénja, azaz a hosszú távú célt látjuk, csak rövid távon, az oda vezető utat nem. Ami váltás esetén biztosan hasonlítani fog az 1989-es állapotokra, az az, hogy az új kormányzatnak nehéz lesz kezelnie a várakozásokat. Ha más nem, a 2023-as lengyel váltást, a PiS bukását követő helyzet is erre figyelmeztet: a társadalom változásokat és eredményeket akar, méghozzá gyorsan, miközben a korábbi rezsim emberei még mindig kulcspozíciókat tartanak a kezükben. A Felforgatókönyv éppen arra nem tud, de nem is igen akar választ adni, hogy miként lehet eltakarítani az orbánista intézmény- és kliensrendszert anélkül, hogy egy új kormányzat ugyanolyan jogtiprásokat kövessen el, mint az előző. Ugyanakkor a lengyel helyzet arra is példát szolgáltathat, hogy egymást követő négyéves ciklusokon keresztül mégiscsak megvalósíthatók bizonyos reformok. Így sikerült oktatási reformot és szegénység-felszámoló programot végigvinniük, meg persze gazdaságfejlesztést, amiben a különböző színezetű kormányok is jobbára kontinuitást képviseltek. Tehát nagyot dobni is csak sok kis dobással lehet?

Kulcskérdés a politikai képzelet felszabadítása: legalább elgondolni legyünk képesek valamit, ami nem hasonlít arra, mint amiben most élünk. A Felforgatókönyv annyit biztosan tud, hogy ezt a képzeletet felszabadítja. És leírja azt a tételmondatot is, amely legalább olyan erős, mint 1987-ben a szamizdat Beszélő híres mondata volt, a „Kádárnak mennie kell", és ha lesznek kapuk, amelyek az új időkre nyílnak, odaírhatjuk föléjük: „Történelmünk egyik legszégyenletesebb korszaka áll mögöttünk.” Ez nem kérdés. Hogy előttünk mi áll, az van ma még teljes homályban.

Az amerikai hadsereg drága, csúcstechnológiás fegyverei mellett olyan drónokat is bevet az Irán ellen indított fegyveres támadásaiban, amiket motorkerékpár-motor hajt – írja a New Scientist. A Shahed 136 csapásmérő drónt az iráni Forradalmi Gárda ipari-kutatási hálózatához kapcsolódó Shahed Aviation Industries fejlesztette és gyártotta, amiket az USA lemásolt. A drón 2,6 méter hosszú, és egy 15 kilogrammos robbanófejet képes mintegy 2500 kilométeres távolságra eljuttatni. Sebessége viszonylag alacsony, körülbelül 185 kilométer per óra, ami jóval lassabb a cirkálórakétáknál vagy bombázó repülőgépeknél, ugyanakkor gyártása rendkívül költséghatékony: darabonként akár 50 000 dollárba is kerülhet.

Irán – más haditechnikai eszközök mellett – a Shahedeket is bevetette a Perzsa-öböl térségében az amerikai és izraeli támadásokra válaszul, majd az Egyesült Államok az iráni drónok másolatát, a Spektreworks arizonai vállalat által gyártott, Low-cost Uncrewed Combat Attack System (LUCAS) nevű rendszerrel hajtott végre válaszcsapásokat. A LUCAS felderítő vagy kommunikációs eszközökkel, illetve földi célpontok elleni robbanófejjel is felszerelhető, és az elnevezése is az eredeti iráni változatra utal: Spektreworks FLM 136-nak nevezte el a hadieszközt. Amerika állítólag Irakban és Szíriában szerezte meg a Shahed 136 drónokat iráni támogatású milíciáktól, majd azokat tavaly sikeresen lemásolta és tesztelte.

Anthony King, a brit Exeteri Egyetem kutatója szerint feltételezhető, hogy már az iráni Shahed modellek is másolatok voltak: egy 1980-as évekbeli német–amerikai projekt szovjet radarállomások megtámadására fejlesztett volna egy úgynevezett „radarellenes drónt”, aminek a technológiája nagyon hasonlít a Shahedekéhez. Ian Muirhead, a Manchesteri Egyetem kutatója szerint ezeknek a drónoknak azért van nagy jelentősége a szombaton kitört háborúban, mert „sok modern fegyver rendkívül összetett és drága, és ha ilyen léptékű konfliktusokról beszélünk, akkor a nagy mennyiségű, olcsó, eldobható fegyver – különösen, ha már nincsenek hatalmas hadseregek – hatékonyabb lehet”.

Miután tavaly másodpercenként 12 hirosimai atombomba energiájának megfelelő hőt nyeltek el az óceánok, három rekordmeleg év után, 2026 elején kiderült, hogy elkerülhetetlen a 1,5 fokos klímacél túllépése.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legfrissebb, március 3-án kiadott jelentése szerint a közelmúltbeli gyenge La Niña jelenség várhatóan „El Niño-Déli Oszcilláció (ENSO)-semlegessé” válik, ami az év későbbi szakaszában egy melegedő El Niño epizóddá alakulhat át. „A legutóbbi, 2023-24-es El Niño az öt legerősebb feljegyzett jelenség közé tartozott, és szerepet játszott a 2024-ben tapasztalt rekord globális hőmérsékletekben” – idézi a a világszervezet keddi sajtóközleménye Celeste Saulót, a WMO főtitkárát.

Mindez a Csendes-óceán középső és keleti egyenlítői részén a felszíni hőmérséklet időszakos, nagymértékű növekedését veti előre, amihez a trópusi légkör cirkuláció, valamint a szél-, a légnyomás- és a csapadékminták változásai társulnak.

Esélylatolgatás

A WMO előrejelzései szerint 2026 márciusa és májusa között 60 százalék az esélye az ENSO-semleges állapotnak.

Az előrejelzés bizonytalansága azonban idővel növekszik. A WMO szerint az évnek ebben a szakaszában kiadott előrejelzések jellemzően kevésbé megbízhatók az úgynevezett boreális tavaszi előrejelezhetőségi korlát miatt.

„Az El Niño és a La Niña szezonális előrejelzései segítenek elkerülni a több millió dolláros gazdasági veszteségeket, és alapvető tervezési eszközök az olyan éghajlatérzékeny ágazatokban, mint amilyen a mezőgazdaság, az egészségügy, az energia- és a vízgazdálkodás. Emellett kulcsfontosságú részét képezik a WMO által nyújtott éghajlati információknak, amelyek támogatják a humanitárius műveleteket és a katasztrófakockázat-kezelést, és ezáltal életeket mentenek” – fogalmaz a közleményben a WMO főtitkára.

Az olyan nagyléptékű éghajlati események, mint az El Niño és a La Niña, az ember okozta éghajlatváltozás tágabb kontextusában zajlanak, amely hosszú távon növeli a globális hőmérsékletet, súlyosbítja a szélsőséges időjárási és éghajlati eseményeket, és hatással van az évszakos csapadék- és hőmérsékleti mintázatokra.

Az átfogóbb éghajlati kilátások biztosítása érdekében a WMO rendszeresen kiad Globális Szezonális Éghajlati Frissítéseket (GSCU) is. A frissítések a felszíni hőmérséklet és a csapadék globális és regionális anomáliáit, valamint azok alakulását a következő évszakban is figyelemmel kísérik. A legfrissebb frissítés szerint 2026 márciusától májusáig széles körben elterjedt globális esélye van az átlag feletti szárazföldi felszíni hőmérsékleteknek. Az egyenlítői Csendes-óceán térségében a csapadék-előrejelzések tartós La Niña-szerű mintázatot mutatnak, de a világ más részein vegyesebb a kép.

Az Associated Press (AP) szerkesztőségében heves vita folyik az ember alkotta szellemi termékek mesterséges intelligenciával történő kiegészítéséről és leváltásáról – írja a Semafor. Aimee Rinehart, az AP mesterséges intelligencia termékmenedzsere egy belső Slack üzenetben osztotta meg álláspontját a munkatársaival: „mivel a helyi szerkesztőségek rendkívül forráshiányosak, a hírkészítés minden fázisában segítségért fordulnak különböző irányokba. Az ellenállás hiábavaló”. Szerinte a jövőben bár továbbra is a riporterek tudósíthatnak az eseményekről, az ott összegyűjtött információkat valamilyen AI-modellbe táplálhatják be, ami ezután megírja a cikket: ennek az időspórolás lenne a lényege.

Az AI-menedzser álláspontja ellenállást váltott ki a hírügynökség újságírói és szerkesztői között: „az a lekezelés és megvetés, amit némelyek az emberi írással szemben mutatnak, sértő és visszataszító. Az erős tényfeltárás és a világos írás az újságírás éltető eleme, nem az AI által gyártott fércmunka. Az AI lehet, hogy elkerülhetetlen, de a kollégák munkájának becsmérlése – akik nélkül nem létezne az AP – gyalázatos” – reagált az AP-egyik riportere az üzenetre. A Semafor megkeresésére az AP közleményében azt válaszolta, hogy a hírügynökség olyan AI-szabványokat alakít ki, amik védik a riporterek munkáját, ugyanakkor lehetővé teszik például átiratok vagy fordítások AI-val történő elkészítését is.

Az AP-n belüli feszültség nem egyedi eset: az újságírói munka és az AI összekötése több szerkesztőségben is konfliktusokat váltott ki. A németországi Axel Springer médiavállalat vezérigazgatója, Mathias Döpfner múlt héten a Semafor Trust in Media rendezvényén azt mondta, „az AI által kínált lehetőségek miatt” bízik a médiapiac jövőjében. Döpfner szerint azok a hírügynökségek és médiacégek, amelyek a szerkesztőségi munkájukhoz nem használják fel az AI-t, le fognak maradni a technológiai- és hírversenyben is. Ugyanakkor az AI-eszközök újságírásba történő integrálását a legtöbb szerkesztő és újságíró aggodalommal figyeli.

Már több médium is kifejlesztett AI alapú funkciókat saját tartalmaihoz: a New York Times MI-alapú podcast-összegzőt hozott létre, a Semafor pedig a Microsoft-tal kísérletezett egy Signals nevű híraggregátorral, amely az angol keresésekkel nehezen megtalálható, nem angol nyelvű cikkeket gyűjt össze. Az AI szerkesztőségi felhasználását már évekkel korábban a Google is elkezdte, amikor bemutatta az újságírórobotot.

A pandémia miatti lezárások elsősorban azoknak a gyerekeknek vetették vissza a kognitív fejlődését, akik az iskola-előkészítő évfolyamot kezdték volna el a covidjárvány ideje alatt – írja az Oxford Academic-en megjelent új tanulmány. A Kelet-Angliai Egyetem kutatói összesen 139, két és fél, illetve hat és fél év közötti gyerek fejlődését követték nyomon több éven keresztül, köztük 94 olyan családot is, akik még a járvány előtt csatlakoztak a kutatáshoz. A kutatók az úgynevezett Minnesota Executive Function Scale (MEFS) végrehajtó funkciókat mérő kategória rendszerrel a gyerekek iskolai tanulmányokhoz és mindennapi élethez szükséges képességeit tesztelték adott időközönként.

John Spencer, a Kelet-Angliai Egyetem pszichológiai karának professzora az egyetem közleményében úgy nyilatkozott, hogy a járvány ideje alatt iskolát kezdő gyerekeknek „nehezebben ment a feladatok közötti váltás és az impulzusaik kontrollálása – ezek a képességek általában gyorsan fejlődnek, amikor a gyerekek strukturált iskolai környezetbe kerülnek. Az iskola-előkészítő év kritikus időszak a kortársakkal való szocializáció szempontjából. Ekkor tanulják meg a gyerekek az osztálytermi normákat, és ekkor alakulnak ki az első barátságok, amelyek megalapozzák az önbizalmukat.”

A kutatás eredményei szerint az iskola első éveiből kimaradó gyerekek nemcsak a szociális képességekben maradtak alul a covidjárványkor óvodáskorú gyerekekhez képest, hanem a végrehajtó funkciók terén is szerényebb fejlődést mutattak a vizsgált időszakban. Ráadásul a célvezérelt viselkedést, tervezést, döntéshozatalt és a figyelem irányítást szolgáló végrehajtó funkciók fejlettségi szintje az egyéni kvalitásokban is eltérő volt: azok a gyerekek, akik két és fél évesen erősebb készségekkel rendelkeztek, hat és fél évesen is előrébb jártak, mint a kortársaik.

Kapcsolódó cikk:

Az év eleje óta több olyan eset is történt az országban, ami arra utal, hogy a magyar rendőrség által a bűnözők, szabálysértők azonosítására használt arcfelismerő rendszer korántsem tévedhetetlen. Egy nyíregyházi gimnazistát csalással, egy szegedi nőt plüssmackólopással, egy 19 éves férfit samponlopással gyanúsítottak meg. (A 444 oknyomozó cikke a témában itt olvasható.) Közös elem ezekben az ügyekben, hogy a rendőrség arcfelismerő szoftvert használt a feltételezett elkövetők azonosítására, mint ahogy közös elem az is, hogy a gyanúsítottak egyike sem tartózkodott az elkövetés helyszínének még a közelében sem, és ezt mindannyian bizonyítani is tudják. Mindez számos problémát vet fel az arcfelismerő rendszerrel kapcsolatban, amiről Remport Ádámot, a Társaság a Szabadságjogokért jogászát, adatvédelemmel és állami megfigyeléssel foglalkozó szakértőt kérdeztük.

Az elmúlt hetekben több olyan hír jelent meg, ami arra utal, hogy a rendőrség intenzíven alkalmaz arcképfelismerő technológiát, és gyakran hibázik. Pontosan milyen technológiáról van szó, és honnan szerezték be?

Remport Ádám: A konkrét szoftverről és a beszerzés részleteiről nyilvánosan nem érhető el információ. Én szkeptikus vagyok azzal a hírrel kapcsolatban is, hogy a Tiborcz Istvánhoz [Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez] kötött arcfelismerő szoftvert ilyesmire alkalmazni lehetne. Az persze biztosan látszik, hogy a rendőrség arcképfelismerő rendszert alkalmaz személyazonosításra, akár kisebb súlyú bűncselekmények vagy szabálysértések esetén is. A rendszer működésére vonatkozóan léteznek jogszabályi és belső utasítási keretek, de a technológia pontos eredete és működési paraméterei nem átláthatók. A konkrétumok ismerete nélkül is lehetséges olyan következtetést levonni, amely szerint ez egy kínai szoftver. Ezt az alapozza meg, hogy a Budapest Pride alkalmával használt rendőrségi kamerák egy olyan gyártótól származnak, amelyik a kamerákba már beépíti a mesterséges intelligenciával dolgozó azonnali arcképfelismerést. Ha pedig a kamera tőlük van, akkor megalapozottnak tűnik, hogy a használt szoftver is onnan származik.

Lássuk az alapokat. A felhasznált képfelvételek mindig a rendőrségtől származnak?

Az ausztrál Cortical Labs 2022-ben mutatta be a DishBrain nevű laboratóriumi neuronhálózatot, amely képes volt az információ valós idejű feldolgozására, valamint arra, hogy öt perc alatt megtanuljon játszani a legendás Pong nevű játékkal, méghozzá teljesen magától. Azt ugyan a kutatók is elismerték, hogy a bioszámítógép nem lett rögtön mestere a játéknak, de egy kéz és szem nélküli miniagytól azért ez is szép teljesítmény (a Tini Nindzsa Teknőcökben Krangnak, az agynak legalább volt szeme).

Csak idő kérdése volt, hogy a Cortical mikor emeli majd a tétet – mint kiderült, most: a Pong után John Romero klasszikusa, a Doom következett (illetve majdnem: szerzői jogi okok miatt a kutatók a Doom motorján futó Freedomot rakták be a neuronoknak, így azok nem impekre, hanem másféle rusnyaságokra lőttek). A játékkal 200 ezer élő, laborban tenyésztett agysejt játszik, ami az emberi agyban található agysejtek számához (61-99 milliárd) képest nagyon kevés, de úgy tűnik, a Doomozáshoz már ennyi is elég.

Figyel, tanul

Az egyik legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a Cortical bioszámítógépe, a CL1 nem lát – valahogy máshogy kellett eljuttatni hozzá azokat az információkat, amelyek különben a monitoron jelennének meg. A problémát egy szabadúszó programozó oldotta meg, a vizuális információt elektromos jelekké alakították, az agysejtek pedig válaszoltak az ingerekre, így reagáltak a játékban történtekre.

„Ha a neuronok egy adott mintázatban tüzelnek, a Doomguy is tüzel. Ha más mintázatban, jobbra megy és így tovább” – foglalta össze az egyik fejlesztő a CL1 működését. A bioszámítógép egyelőre elég ügyetlen a játékban, de tanul: többször találja el az ellenfeleket, mint ha csak véletlenül tenné, ráadásul gyorsabban is jutott el idáig, mint egy hagyományos számítógép.

Alon Loeffler, a Cortical egyik fejlesztője szerint a CL1 már képes felkutatni az ellenfeleket, tud lőni, ugrani, és bár az esetek többségében lelövik, mindegyik esetből tanul. Ez nemcsak a Doom rajongói számára fontos lépés, hanem az élő számítógépek fejlődése miatt is: a 2 és fél dimenziós Doom már jóval nagyobb kihívást jelent, mint a 2 dimenziós Pong, ami azt is jelenti, hogy a neuronokat használó gépek idővel még komplexebb feladatokat is képesek lesznek majd teljesíteni, például robotkarokat irányítani vagy csökkenteni a mesterséges intelligencia hatalmas energiafogyasztását.

A republikánusok és a demokraták is megszavazták azt a törvénytervezetet Washington államban, amely betiltaná, hogy egy munkáltató megkövetelje, az alkalmazás feltételéül szabja vagy rákényszerítse a dolgozóira azt, hogy chipet ültettessenek a bőrük alá. A javaslatot Brianna Thomas és Lisa Parshley képviselők nyújtották be, az előbbi szerint azért, mert bár egyelőre ez még ötletként sem merült fel, a munkavállalók jogait és az emberi jogokat célszerű már azelőtt megvédeni, hogy támadás érné őket.

A tervezet szerint a törvényszegő cégeknek az első alkalommal 10 ezer, minden további esetben pedig 20 ezer dolláros büntetést kell megfizetniük. Thomast leginkább az aggasztja, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy chipet ültettet magába, és szerinte fel kell készülni arra is, amikor ezt egyes cégek kötelezővé is akarják tenni.

Már használják, de még nem kötelező

Bár ez utóbbi elég disztópikusan hangzik, önmagában a bőr alá ültetett chip ötlete nem ördögtől való (még akkor sem, ha egy 2019-es konteó szerint már a Jelenések könyvében is egyértelművé tették, hogy a Sátán műve). Bár még nem számít hétköznapinak, egy rizsszemnyi méretű, a hüvelykujj és a mutatóujj közé ültetett RFID-chip egyszerre szolgálhat lakáskulcsként, vonatjegyként, sőt még fizetni is lehet vele, ráadásul mindig kéznél van.

Kevésbé extravagáns, de annál hasznosabb felhasználásuk a demenciás betegek nyomok követése: 2007 óta Amerikában ezzel a technikával felügyelik egyes otthonok lakóit, hogy megtalálják őket, ha eltűnnének, de a demenciával küzdők esetében is felmerült a használatuk. Némileg aggasztóbb az az ötlet, amely szerint a bűnüldöző szervek is így követnék nyomon a próbaidős elítélteket – itt már aligha önkéntes beleegyezésről van szó.

Mit jelent az egyenlő bánásmód ott, ahol a szekuláris állam a vallási jelképeket, például a muszlim lányok fejkendőit kitiltja az iskolából? És mi van akkor, ha dán állampolgárként tőled elkérik a személyit, ha a neved a dán fülnek idegenül cseng? Hogy lehet azt bizonyítani, hogy etnikai alapon lakoltattak ki a lakásodból?

A Qubit legfrissebb podcastjában Kende Ágnes, a Qubit állandó szerzője beszélgetett Farkas Lillával, az ELTE Társadalomtudományi Kar docensével, akinek az emberi jogokkal foglalkozó Fundamentum folyóirat legújabb számában jelent meg egy tanulmánya arról, hogy miképpen alakult az elmúlt 25 évben az egyenlő bánásmód rendszere az Európai Unióban és Magyarországon, és mit tud vagy mit nem tud a jog kezdeni a rendszerszintű megkülönböztetés komplex valóságával.

Az adásban szó lesz arról, hogy vajon a franciaországi fejkendővita valóban csak vallásszabadsági kérdés-e, és arról is, hogy mit okoz a zsidóknak és a muszlimoknak, akik esetében az etnikai származás és a vallási hovatartozás nehezen választható el egymástól, hogy az európai uniós jogalkotás külön kezeli a faji/etnikai és a vallási diszkriminációt. Vajon így a jog képes arra, hogy komplex módon kezelje az őket ért hátrányokat?

Arra a kérdésre is keressük a választ, hogy mi a különbség a kisebbségi jogi és az antidiszkriminációs megközelítés között, és hogy az egyenlő bánásmód jogi rendszere hogyan került az USA-ból Nagy-Britannián keresztül Európába.

A gyöngyöspatai iskolai szegregációs perben annak idején ügyvédként is dolgozó Farkas arról is beszél, hogy Magyarországon az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogok milyen esetekben működnek, és mikor nem, és arról is, hogy mit vár a jogász egy esetleges kormányváltástól.

Hallgasd alább:

Az epizód elérhető Spotify-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

Hallgass bele ezekbe is:

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A munkahelyi pletyka erősítheti az összetartozás érzését a beosztottakban, bizonyos esetekben az együttműködésnek is jót tesz, viszont eltávolítja egymással a főnököt és a beosztottjait, ha róla pletykálnak – derült ki a Rutgers, a Utah-i Állami Egyetem és a Déli Metodista Egyetem frissen megjelent kutatásából.

A kutatók első körben 202, különböző területen dolgozó irodai munkás munkanapjait kísérték figyelemmel, ehhez tíz napon keresztül napi két kérdőívet kellett kitölteniük, amelyekben arra kérdeztek rá, hogy pletykáltak-e aznap a főnökükről, és ha igen, hogy érezték magukat utána. Mint kiderült, azok, akik rosszindulatú pletykában vettek részt, utána rosszul érezték magukat, aminek következtében hajlamosabbak voltak kerülni annak a társaságát, akit kibeszéltek.

Minél rosszabb a főnök, annál jobbat tesz a pletyka

Ez az eredmény annyira döbbenetesnek tűnhetett, hogy a kutatók további 111 emberen tesztelték az eredményeket, szerencsére a második vizsgálat is hasonló tendenciákra derített fényt. A kutatásból az is kiderült, hogy a beosztottak közötti összetartozás érzése jobban erősödött, ha abuzív főnök alatt dolgoztak, ilyenkor a közös munka is eredményesebb volt, ha kibeszélték a főnököt. Erősödött az egymás iránti szolidaritás és az egymás megsegítése iránti hajlandóság is.

Ezek a pletyka pozitív hozadékai, de nincsen rózsa tövis nélkül: mint kiderült, a verbálisan vagy érzelmileg bántalmazó főnököt még jobban kerülik, mint azt, akit egyszerűen csak kibeszéltek. Fontos megjegyezni, hogy a kutatók itt kifejezetten a rosszindulatú pletykákra kérdeztek rá – pedig egy korábbi felmérés szerint ezek az általános pletykálkodásnak csak a 15 százalékát teszik ki.

A kutatók szerint a mostani vizsgálatuk megdönti azt az elképzelést, ami szerint a rosszindulatú pletyka kizárólag káros lenne, ezért arra buzdítják a cégvezetőket, hogy ne próbálják meg csírában elfojtani a pletykát, mert ez akár még a vállalat kárára is válhat, mivel így csökkenhet a dolgozók összetartása. Mielőtt még bárki ötleteket merítene a tanulmányból, a kutatók nem javasolják, hogy az ember azonnal kezdjen el rosszindulatú pletykákat terjeszteni a főnökeiről, ugyanis, mint ahogy arra fel is hívják a figyelmet, nem ez az egyetlen mód, ami erősíti a bajtársiasság vagy az összetartozás érzését.

Egyre többen cserélik le a ChatGPT-t az Anthropic chatbotjára, a Claude-ra, mióta kiderült, hogy az előbbit fejlesztő OpenAI lepaktált az amerikai hadügyminisztériummal. A TechCrunch adatai szerint február 28-án, miután fény derült az alkura, egy nap alatt 295 százalékkal emelkedett az apptörlések száma – ez átlagosan 9 százalék környékén mozgott.

A Pentagon eredetileg az Anthropic fejlesztéseit szerette volna megszerezni, de végül nem sikerült megállapodniuk: a hadügyminisztérium 200 millió dollárért teljes hozzáférést követelt az Anthropic rendszereihez, de a cég nem járult hozzá, hogy a technológiáját az amerikai tömeges megfigyelésére, illetve autonóm fegyverrendszerek működtetésére használják. Donald Trump ezután megtiltotta az állami hivataloknak az Anthropic fejlesztéseinek használatát.

QuitGPT

Időközben a ChatGPT fejlesztője is jelentkezett a Pentagonnál, és az OpenAI nem támasztott az Anthropichoz hasonló kifogásokat: hozzájárult, hogy a fejlesztéseit minden legális célra használhassák. Úgy tűnik, használták is, egyebek mellett az Irán elleni kibertámadásokhoz és bombázásokhoz, a felhasználók pedig az izraeli-amerikai támadás után kezdték el tömegével törölni az appot.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia segítsége nélkül maradtak volna, a legtöbben ugyanis a Claude-ra cserélték a ChatGPT-t, legalábbis erre utal, hogy az App Store-ban március elseje óta a Claude a legnépszerűbb applikáció. A Similarweb piackutató mérései szerint a múlt héten hússzor annyian töltötték le, mint januárban, ezzel a Claude több mint 20 helyet javított a február 22-i helyezésén.

Ez valószínűleg nagy részben a hadügyminisztériummal történő megállapodásnak köszönhető, de korábban is voltak, akik politikai alapon bojkottálták a ChatGPT-t: miután kiderült, hogy az OpenAI elnöke jelentős adománnyal támogatta Trump kampányát, QuitGPT néven mozgalom indult, amelynek a tagjai az OpenAI és a Trump-kormányzat összefonódása ellen tiltakoztak.

A dolomit természetes körülmények között évmilliók alatt jön létre, laboratóriumi körülmények között pedig rendkívül nehéz előállítani, és ehhez is magas hőmérséklet szükséges – egy dél-amerikai hangyafajnak viszont nem kell hő vagy több millió év, ezek nélkül is képes dolomitot készíteni, méghozzá a bolyban felgyülemlő szén-dioxidból.

A panamai selyemhangya (Sericomyrmex amabilis) főként Panamában és Costa Ricában elterjedt, nagy kolóniákban él, és gombát termeszt – ami gondot is okozhatna a bolyban, a gomba ugyanis szén-dioxidot bocsát ki (ahogy a hangyák is). A felgyülemlő gáztól a hangyáknak valahogy meg kell szabadulniuk – meg is szabadulnak tőle: dolomitot készítenek belőle.

Nem tudjuk, hogy csinálják

Hasonló folyamatok zajlanak le egy másik faj, az Acromyrmex echinatior esetében is, de itt a hangyák a velük szimbiózisban élő Pseudonocardia baktériumok segítségével képesek a szén-dioxidot a külső vázukba építeni, míg a panamai selyemhangyák baktériumok nélkül is képesek erre.

Az egyelőre rejtély, hogy hogyan csinálják, mindenesetre így a hangyák két legyet ütnek egy csapásra: megszabadulnak a felesleges gáztól és a külső vázukat is erősítik. Ha egyszer kiderül, hogy pontosan hogyan képesek ilyen gyorsan kővé változtatni a szén-dioxidot, az az embernek is hasznára válna, hiszen új megoldást jelenthetne a szén-dioxid-többlet megkötésére.