Volt-e kiút a világháborúból Magyarországnak a német megszállás előtt?

80 éve, 1944. március 15-én hívatta a klessheimi vadászkastélyba Adolf Hitler német birodalmi kancellár Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját. Bár a fennmaradt információk szerint sokan féltették a kormányzót a találkozótól, Horthy végül megjelent Hitler előtt Klessheimben, ahol a Führer március 18-án bejelentette, hogy a német csapatok már másnap megszállják a Magyar Királyság területeit.

A rá következő napot, 1944. március 19-ét a tragikus következményekkel járó német megszállás napjaként jegyzi a magyar történelem. Nemcsak a szuverenitás maradékát vesztette el ezzel ugyanis Magyarország, hanem annak lehetőségét is, hogy megvalósítsa a kiugrási tervét, amelyről már hónapok óta titkos tárgyalásokat folytattak mind az angolszász szövetségesekkel, mind a Szovjetunió képviselőivel.

Erről az alig 24 óráról, annak az előzményeiről és következményeiről, valamint az események formálóiról szóló egésznapos konferenciát szervezett a Rubicon Intézet Volt-e kiút? – Német megszállás 80 címmel március 16-án. A rendezvény célja az előadókat bemutató Nánay Mihály intézeti főmunkatárs szerint az volt, hogy a történéseket több szempontból körbejárva feltárják a 20. század Magyarországának egyik legsötétebb időszakának okait és előzményeit. Tíz, egyenként 30 perces előadásban igyekeztek feldolgozni a felsoroltakat, különös tekintettel a diplomáciai útvesztőkre, a közigazgatás és a sajtó szerepére, valamint a korszak meghatározó vezetőinek kapcsolataira.

Kállay-kettős egy szögből

Az eseményen a Rubicon Intézet kötelékébe tartozó, valamint a Rubicon magazinban rendszeresen publikáló, Nánay szerint a szakmai legjobbjainak számító történészek adtak elő. Bár az intézet munkatársa ellentétes véleményeket ígért és sokoldalú körbejárást arról az eseményről, „ami azon kevesek közé tartozik, ami egy nap alatt kifordította a világot a sarkából Magyarországon”, valójában jórészt egymással egyetértésben beszéltek a kutatók. Ki-ki a maga kutatási területére fókuszált, közben pedig gyakran utaltak a korábbi előadások tartalmára.

Vita helyett tehát leginkább azt a történelemfelfogást ismerhette meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tas Vezér utcai Képzési Központjába látogató 250 fős közönség, amit a Veritas Történelemkutató Intézet és Levéltár munkatársai, az MCC és a Rubicon Intézet kutatói, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) szakértői képviselnek.

Az első előadást például éppen a Veritas Intézet főigazgatója, Szakály Sándor tartotta meg, aki korábban Ungváry Krisztián történész szerint sajátos történelemszemléletével nem tesz különbséget ténykérdések és vélemények között, emiatt 2014-ben nagy botrányt kavaró kijelentést tett az 1941-ben Magyarországról kitoloncolt, és ezzel a halálba küldött menekült zsidókról. A főigazgató szombati előadásában arról beszélt, hogy mit tudhattak és mit nem a magyar vezetők a megszállás idején, pontosabban a megszállás előestéjén, a klessheimi találkozón.

Szakály szerint a találkozón Horthy háromszor utasította el Hitler követeléseit, miszerint Kállay Miklós miniszterelnök lemondását várják el a magyaroktól, valamint a zsidótörvények szigorítását és az Endlösung kódnevű népirtás végrehajtását. A németek új miniszterelnököt is javasoltak a korábban egyszer már az országot vezető Imrédy Béla személyében, továbbá Hitler azt is közölte, hogy egy teljhatalmú birodalmi megbízott is érkezik Magyarországra, akivel minden döntést egyeztetnie kell a magyar vezetésnek a jövőben.

A történész szerint Horthy a harmadik tárgyalás után tudomásul vette a birodalom elvárásait abban a hitben, hogy ha a németeknek megfelelő kormány alakul, a csapataik pár hónap múlva elhagyják Magyarországot. A kivonulás azonban nem történt meg, ráadásul a hazaúton a vonaton már be is mutatkozott a kormányzónak Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú megbízott, aki korábban Horvátországban edzette magát a magyarországi feladataira.