Az elmúlt hónapokban meglepő új sportág születésének lehetettünk tanúi, ami arról szól, hogy humanoid robotok küzdenek egymással ketrecekben. Bár a jelenség nem előzmény nélküli – elég csak a BattleBots néven még hosszú életű tévéműsorban is látható amerikai őrületre gondolni, ahol távirányítású, többnyire keréken vagy lánctalpakon mozgó gépek harcoltak egymással –, a történelem során először emberre emlékeztető robotok küzdelme hozza tűzbe a közönséget.

A kísérletező kedvű robotikai cégek és az első rendezvényeket szervező vállalkozók szerint a cél az, hogy a kevert harcművészetek, a profi pankráció látványvilága, a csúcstechnológia és az anime-szerű történetmesélés egyetlen show-ban találkozzon. Ahogy Cix Liv, az első San Franciscó-i robotharcklub alapítója fogalmaz: „ez lehet a következő UFC”, csak éppen az arénában nem emberek, hanem gépek csapnak össze.

Az underground robotharcosok klubja

A mozgalom egyik központja egy ipari raktárépület a Van Ness Avenue-n, San Francisco egyik nyüzsgő sugárútján – itt működik a REK nevű startup, amelyet a virtuális valóság (VR) színterében veteránnak számító Cix Liv alapított. Ashlee Vance techszakíró riportja szerint a raktárban négy állványról négy négy humanoid robot lóg, amiket Liv nemcsak páncélzattal, bokszkesztyűkkel és kardokkal szerelt fel, de színes háttértörténeteket is kerekített nekik. Ezek a távirányítású gépek alkotják a robotharcos klub gerincét, ahol a kevert harcművészeti show-ra emlékeztető küzdelmeket egyelőre emberek irányítják.

Eddig két, meghívásos alapon szervezett eseményt tartottak, Ultimate Fighting Bots (UFB) néven, ezeken egy átalakított parkolóházban pár száz techrajongó előtt humanoid robotok csaptak össze egy fémből készült ketrecben. A hangulat Vance szerint inkább egy futurisztikus képregény világára emlékeztetett, mintsem egy robotikai konferenciára: szikrázó fémcsapások, dübörgő ütések, izgatott és hangos közönség, de még olyan furcsa show-elemek is belefértek, mint amikor a meccsek közti szünetben emberek ugrottak a ringbe, és elektromos sokkolóval kergették egymást. Az első küzdelmet Liv maga vezényelte le, majd a második körben már kommentátorként fűzte tovább a gépharcosok történetét.

A technológia azonban még gyerekcipőben jár, hiszen a jelenlegi humanoid robotokat kutatási célokra tervezték, nem ringbeli harcra – a San Franciscó-i mérkőzéseken használt típusok például gyorsan túlmelegednek, vagy kibillennek az egyensúlyukból. A kisebb, gyerekméretű, 30 kilós modellek visszaveszik a motorjaik teljesítményét, ha túl sok ütést mérnek rájuk rövid időn belül, míg a Unitree által gyártott nagyobb, 90 kilós robotok is küzdenek a stabilitással – hiába kerülnek ezek akár 100 ezer dollárba, ideális esetben vasöklök helyett fehérköpenyes tudósokkal kellene szembenézniük egy laboratóriumban.

Ráadásul maga Liv posztolta nemrég az X-en azt a videót, amelyen a harcművészetre tanított humanoid robot, DeREK látszólag teljesen megőrül, csapkodni és rugdalózni kezd, végül a földre kerül, magával rántva az állványát is. A vállalkozó szerint már-már emberi volt a robothiszti oka: a lába nem ért le a földre, ezért nem érezte biztonságban magát (kicsit szakszerűbben „felborultak a stabilitási mechanizmusai”), és gyakorlatilag „bepánikolt”.

A kezdeti hibák ellenére Cix Livnek nagyszabású tervei vannak: VR-támogatással képzeli el a robotharcok jövőjét: ebben a koncepcióban a humanoid robotokat szintén emberek irányítanák, de már VR-sisakon és vezérlőkarokon keresztül, a bonyolultabb mozdulatokat pedig mesterséges intelligencia segítené ki – már el is kezdte tanítani az AI-modelljeit bizonyos technikákra különböző harcművészeti videók gépi elemzésén keresztül.

Kínában már nagy közönsége van a robotboksznak