„A pedofília elfogadhatatlan, de az oké, hogy gyerekeket vernek agyon a szakellátásban?”

„Nem értem, hogy a társadalom felhördülését miért a bicskei gyermekotthonban történtek váltották ki. Hajdúhadházon halálra vertek egy nevelőszülőknél élő kétéves gyereket, amiről senki még csak nem is beszél. Pedig egy éven belül ez már a negyedik eset, hogy egy vér szerinti családjából kiemelt gyerek a nevelőszülőnél néhány hónap alatt életét veszíti. A pedofília elfogadhatatlan, de az oké, hogy gyerekeket vernek agyon a szakellátásban? Abban, hogy ezzel senki nem foglalkozik, nemcsak a kormánynak van felelőssége, hanem annak a társadalomnak is, amelyik a kormányt megválasztja és amelyik a sokadik hasonló haláleset után sem tüntet a Hősök terén” – fakadt ki a Qubitnek az a neve elhallgatását kérő gyermekvédelmi gyám, aki az országos gyermekvédelmi szakszolgálat munkatársaként behatóan ismeri Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyék nevelőszülői hálózatának működését, de országosan is van rálátása arra, hogyan működik a gyakorlatban a nevelőszülőség intézménye Magyarországon.

A gyermekvédelmi szakszolgálat alkalmazásában gyámként dolgozó szakember azután kereste meg a Qubitet, miután meghalt az a kétéves kisfiú, akihez március 8-án egy hajdúhadházi nevelőszülőpár azzal hívott orvost, hogy elesett és nagyon megütötte magát. A kiérkező orvos a gyerek sérülései láttán a mentők mellett azonnal hívta a rendőrséget is, mert a nyomok nagyon súlyos bántalmazásra utaltak. Bár minderről még megjelent egy-egy hír kisebb sajtóorgánumokban, arról teljes a hírzárlat, hogy a kisfiú a kórházban belehalt a sérüléseibe.

Azt már a gyermekvédelmi gyám mondta a Qubitnek, hogy a szóban forgó kisfiú esete legfeljebb annyiban kirívó, hogy ennyire tragikus véget ért. Szerinte viszont az a rendszer alapvető működését mutatja, hogy – mint mondta – a kisfiú (és ötéves testvére) annak ellenére kerülhetett a szóban forgó nevelőszülőkhöz, hogy a korábbi munkáltatójuk már rendőrségi feljelentést is tett egy másik, a háztartásukban élő nevelt gyerek bántalmazása miatt.

Kivétel vagy szabály?

Bár azt a nekünk nyilatkozó szakember hangsúlyozta, hogy a nevelőszülői hálózatnak bőven akadnak olyan tagjai, mint a Telex március 5-i cikkében szereplő, Budapesten élő Gábor és Anna, akik rendezett körülmények közé és főképp nagy szeretettel fogadnak magukhoz a vér szerinti családjaikból kiemelt gyerekeket, a saját tapasztalatai mégis inkább az ellenkezőjét érzékeltetik annak, amit tavaly, egy nyíregyházi nevelőszülőknél figyelmetlenség okozta baleset következtében elhunyt gondozott kisgyerek ügye után az SOS Gyermekfalvak állított, tudniillik, hogy a nevelőszülők túlnyomó többsége áldozatos munkát végez. Bár a minket felkereső gyermekvédelmi gyám elmondta, hogy vannak olyan nevelőszülői hálózatot működtető szervezetek, ahol nagyon komolyan veszik, hogy csak olyan potenciális nevelőszülőt alkalmazzanak, aki valóban segíteni akar a rá bízott gyerekeknek, azokban a megyékben azonban, amelyekre ő rálát, inkább szerencsés kivételnek számít, ha egy családjából kiemelt gyerek olyan nevelőszülőkhöz kerül, aki aztán igyekszik mind az érzelmi, mind a fizikai szükségleteit maradéktalanul kielégíteni.

Mint forrásunk elmondta, az ország keleti régióiban a családjaikból kiemelt gyerekek alig-alig (ha egyáltalán) kerülnek jobb helyzetbe a nevelőszülőnél, mint amilyen körülmények között az eredeti családjaikban éltek. A főként a tiszántúli területeket ismerő gyermekvédelmi gyám saját megfogalmazása szerint „ez a családszerű működésnek az elhazudása: az általam látott nevelőszülőknek legfeljebb a 10-20 százaléka működik példaértékűen, náluk tényleg rajonganak a gyerekekért, értük dolgoznak. Ezen felül van még egy réteg, ahol valahogy azért ki lehet bírni. De én, ha rajtam múlna, a saját gyámoltjaim nevelőszüleinek nagyon nagy jóindulattal is legfeljebb a felénél laknék.”

Még a gyermekbántalmazás miatt indított rendőrségi ügy sem akadály