„A tömegben lévő egyén csak porszem a többi porszemek közt, mit a szél tetszése szerint ragad magával” – írja Gustave LeBon alapművében, A tömegek lélektanában. Példák Magyarország 20. századi történelméből a Fortepan archív fotóin.
Életének 69. évében elhunyt Jankovics István, az Országos Epidemiológiai Központ légúti vírus osztályát és Nemzeti Biztonsági Laboratóriumát évtizedeken át vezető virológus, aki a hiteles tájékoztatást legalább olyan fontosnak tartotta, mint az oltóanyaggyártást.
A vádak szerint a transzneműek orvosi ellátásának irányelveit kidolgozó szervezet befolyásolta azoknak a kutatási eredményeknek a publikációját, amelyeket a Johns Hopkins Egyetemtől maga rendelt meg.
A kapcsolati erőszak annyira elfogadott volt Magyarországon, hogy az asszonyverést még akkor sem firtatta senki, amikor a gyerekbántalmazás ellen már egyre szélesebb körben szót emeltek – a társadalom által elnézett, zárt ajtók mögötti erőszakról egy kivételes 20. századi felvétel tanúskodik.
Miközben a Nobel-díjas Krausz és más tudósok a sajtóban üzengetnek egymásnak, arról kevés szó esik, hogyan fajult idáig a helyzet, a sokak szerint reformra érett OTKA megújítása miért váratott ennyit magára, és az új irány hogyan veszélyezteti a már amúgy is romokban heverő akadémiai szabadságot.
A NAT betűre pontosan megszabja, melyik vers melyik versszakát kell tudni a magyar irodalmi kánonból, és idéntől ezek az érettségi teszten is pontot érnek. Bár az oktatáspolitikai irányelveket nem támogatják, az ország vezető magyartanárai szerint a memoritereknek lényegesen több a hasznuk, mint azt elsőre gondolnánk.
Ukrajnában, ahol legálisan virágzik a prostitúcióhoz is gyakran hasonlított üzlet, ugyanazt tartják problémásnak, ami miatt Magyarországon végül elvetették a béranyaságot: a megrendelők, ha nem elégedettek a végeredménnyel, sokszor nem veszik magukhoz az így született gyerekeket.
Gyermekvédelmi gyámok és a hazai gyermekvédelmet kívülről-belülről jól ismerő szakemberek, egykori szakszolgálati vezetők szerint a kormány új törvényjavaslata tovább mélyíti a hazai gyermekvédelem amúgy is régóta fennálló válságát.
Az államszocializmusban agyonhallgatták az öngyilkossági statisztikákat, de a rendőrségi helyszínelők Fortepan-archívumba került felvételei árulkodnak a tragikus tényről, hogy lakosságarányosan jóformán a teljes 20. században Magyarországon volt a legmagasabb az öngyilkosságok száma.
A PhD-hallgatóknak legalább a fele a fokozatszerzés előtt abbahagyja a képzést, ami a Qubitnek nyilatkozó egyetemi oktatók szerint a megalázóan alacsony PhD-ösztöndíjakkal, az egyetemi fejkvótákkal, tanszéki konfliktusokkal, sőt esetenként a hallgatókat érő abúzussal van összefüggésben.
A visegrádi országok nyelvészei által frissen közzétett, szabadon böngészhető családnévszótár adatai szerint Magyarországon a régió többi országához képest jóval gyakrabban fordult elő, hogy valakit vélt vagy valós származása vagy egy népcsoporthoz való viszonya alapján neveztek el.
A szigorítás indoklása szerint nem bizonyítható, hogy a pubertásblokkolók használata segítene a saját testükkel szemben extrém mértékű diszkomfortot megélő gyerekeken, a kezelés hosszú távú negatív hatásai viszont egyértelműen bizonyíthatók.
Bár Kállay Miklós miniszterelnök hintapolitikájának köszönhetően a hazai zsidóság sokáig nem volt közvetlen életveszélyben, 1944. április 5-én, alig három héttel a német megszállás után mégis ki kellett tűzniük a sárga csillagot, ami mindenhol a deportálások kezdetét jelentette.
A kormány tervei szerint tanárképzés indul a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol a diplomatákat, a vízügyi szakembereket, a katonákat és a rendőröket is képzik. Az egyetemi oktatók attól tartanak, hogy a terv ELTE régóta zajló, lassú kivéreztetését is szolgálja. Mit mond erről az ötletgazda, a miniszterelnök politikai igazgatója?
Igazságügyi miniszterként Varga Judit „a kapcsolati erőszak szörnyű évei során” pontosan azt intézte el saját magának is, amit az összes többi bántalmazott nőnek: jóformán senkit nem érdekel, hány nadrágot vágtak hozzá, akár volt benne öv, csattal, akár nem.