Ronda és pornográf. Ez lett a verdikt Peter Bech dán szobrász köztéri alkotásáról, ami egy sellőt ábrázol, és amit most elmozdítanak helyéről, a Koppenhága központjától 12 kilométerre fekvő városka, Dragør erődítményének közeléből. A dániai kastélyokért és kulturális örökségért felelős ügynökség el fogja távolítani a Den Store Havfrue (Nagy sellő, vagy Nagy hableány) című, 4x6 méteres, 14 tonnás szobrot a Koppenhága tengerierődítmény-rendszerének részét képező műemléki épület elől, mivel az alkotás nem illik az 1910-ben épült létesítmény kulturális örökségi rangjához. Bírálói szerint az akt – sellő esetében pontosabb volna félaktról beszélni – „leginkább egy férfi azon forró vágyálmait testesíti meg, hogy milyennek kellene lennie egy nőnek”, ez pedig nem segít abban, hogy a nők elfogadják a testüket olyannak, amilyen – idézi a szobor körül kialakult vitát a Guardian.

Nem ez az első hely, ahol nem lesz maradása a sellőszobornak. 2006-ban helyezték el először köztéren, a tengerparti Langelinién, Koppenhága jelképe, a sziklán üldögélő Kis hableány (Den lille Havfrue), Edvard Erikssen 1913-as realista és kissé art deco beütésű bronzszobra közelében. 2018-ban azonban a helyiek kritikái nyomán, amelyek szerint „hamis és közönséges”, elvitték onnan, és áthelyezték az erődhöz. És most itt sem maradhat. Az örökségi hivatal 2024-ben döntött az elmozdításáról, de máig húzódik az ügy. Időközben Dragør önkormányzata is lemondott róla, hiába ajánlotta fel nekik a művész, ajándékként. A városházán most vakarják a fejüket: nem könnyű elhelyezni a szobrot, mert sok helyet foglal.

A jobboldali-nacionalista Dán Néppárt helyi politikusa, Paw Karlsund szerint a szomszédos Tårnby település „strandparkjába” kellene csupán átszállítani, a festői tengerparti környezetben remek helye volna, és különben is, Tårnby-ban már vannak egyéb sellők is a köztereken. Karlsund hozzátette: „nem tudom elhallgatni, hogy a szobor bizony megfogja a tekintetet”.

Eközben a köztéri mű körül egyre szélesedő társadalmi vita kerekedett. A sarkos ítéletet, miszerint a Nagy hableány ronda és pornográf, a Politiken című lap műkritikusa, Mathias Kryger fogalmazta meg. Szerinte ezt a művet fel sem lett volna szabad állítani. „Attól tartok, ahogy egyre több ilyen színvonalú mű kerül ki, úgy leszünk egyre hülyébbek és hülyébbek” – nyilatkozta a szoborügy nyomába eredő dán TV2 Kosmopol című műsorában. A forró álmokat és a testelfogadás fogalmát a lelkész és újságíró, Sorine Gotfredsen hozta be az érvrendszerbe, a Berlingske-be írott cikkében, ahol egyből extrapolált is:

„felemelő, hogy sokan találják közönségesnek, költőietlennek és visszataszítónak a szobrot, mert lassanként belefulladunk a nyilvános tereinket elárasztó, tolakodó testek tömegébe”.

Ez igaz, tényleg belefulladunk, de mitől is tolakodó éppen ez a test? A vita a frivolságán kívül leginkább a női alak mellmérete körül bontakozott ki, amely egyesek szerint túl nagy, és a mű így nyilván eleve a férfi tekintet számára készült. A művész szerint viszont a szobor léptékeihez képest a mellek abszolút arányosak. Aminata Corr Thrane, a Berlingske vitarovatának szerkesztője szerint már maga a vita is a női testhez való hozzáállásunkat tükrözi, méghozzá negatív módon. Hol van az megírva, hogy mekkora lehet egy hableányszobor melle? – teszi fel a kérdést, amikor úgy fogalmaz: „A fedetlen női melleknek akadémiailag meghatározott formájúaknak és méretűeknek kell lenniük ahhoz, hogy nyilvánosan megjelenhessenek?”