„Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én többet remegtem, sírtam és szorongtam ezen a héten, mint bármikor azelőtt, és bár számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű, mégis meglepett, hogy mennyire gigantikus PTSD-m van” – írta a választást követő napokban a Facebookon Keserű Júlia, a Mozilla kutatója és aktivistája, akit a Qubit korábban arról kérdezett, hogy a kormányzatok és cégek hogyan élnek vissza az adatainkkal. – Azt állítják a pszichológusok, hogy amikor az ember kilép egy abuzív kapcsolatból, az eufória csak egy a sok felkorbácsolt érzelem közül”.

Alig egy éve, hogy itt, a Qubiten a politikai szorongás mechanizmusait próbáltuk feltérképezni – a társadalom egy részét átható félelmek, a propaganda és a fenyegetettség okozta pszichés állapotot. Április 12. óta bizonyosan más a helyzet és a közhangulat is. Tudományos igényű kutatás, felmérés sem a politikai szorongásról, sem a mostani rendszerváltó eufóriáról nem született, bár egy erre irányuló kezdeményezés már a választást követő sűrű héten elindult. Magánbeszélgetések azonban vannak: vallomások, személyes beszámolók a közösségi médiában, posztok a poszt-orbáni állapotról. Az eufória, az eruptív utcai örömünnep képei bejárták a világsajtót ametróban pacsizó, rendőrökkel szelfiző fiatalokról, a táncoló, éneklő, bulizó tömegről. Tapasztalható azonban egyfajta kiüresedés, sőt szorongás is az eufória után, legalábbis sokan számolnak be erről, és ez mintha a másfél évtized alatt átéltek utóhatása lenne.