Hogy az istenbe csinált jobb képet a Pixel, mint a Sonym? – tettem fel a kérdést elképedve augusztus végén, miután egyik este a felújított Citadellán fotóztam a Google legújabb, Pixel 11 Pro XL okostelefonjával és a full frame Sony A7CII fényképezőgépemmel. És mit mond el a mobilfotózás átalakulásáról, hogy a Google telibe találta a kedvenc fotóstílusomat?

Az amerikai techóriás pont egy évtizede mutatta be első generációs Pixel telefonját, ami berobbantotta az okostelefonok körében a számítógépes fotográfiát. A bonyolultnak hangzó fogalom annyit tesz, hogy a telefon az exponáló gomb megnyomása után a fotónkat egy képsorozatból állítja össze, ami sokkal tágabb dinamikatartományú, nagyobb részletességű és zajmentesebb képet eredményez, ezzel ellensúlyozva a fizikailag parányi szenzorok korlátait. „Mi is valójában egy fénykép?” – tette fel ekkortájt rendszeresen a kérdést a techcégek képviselőinek Nilay Patel, a Verge techportál főszerkesztője.

Az utóbbi években új filozófia kezdett terjedni az iparágban, ami jelentősen több beleszólást kínál a felhasználónak abba, hogy készülékük milyen stílusú fotókat készít. Ezt a trendet járatja csúcsra az új Pixel 11 Pro és nagyobbik testvére, a 11 Pro XL, amiket a Google augusztus közepén mutatott be. A 6,3 és 6,8 colos kijelzővel szerelt, hagyományos kialakítású androidos telefonoknak kameráikkal és mesterséges intelligencia (AI) képességeikkel egy olyan időszakban kell megragadniuk a figyelmet, amikor az Apple iPhone Duójának köszönhetően minden korábbinál nagyobb felhajtás veszi körül a kihajtható telefonokat.

De mi szól még a hagyományos telefonok mellett, azon túl, hogy olcsóbbak és strapabíróbbak kihajtható társaiknál? Az elmúlt egy hónapban, mióta a Google-től tesztelésre kapott 512 gigabájtos Pixel 11 Pro XL készüléket használom elsődleges telefonként, két válasz körvonalazódik bennem.