A környező országok tárt karokkal várják a meddő párokat, akiket a családbarát Magyarországon cserben hagy a rendszer

„Ha kérdezné tőlem bárki, akkor maximum egy-két itthoni próbálkozás után mindenkit elküldenék külföldre, mindegy, hogy Csehországba, Szlovákiába, Németországba vagy Ausztriába. Ezekben az országokban valahogy máshogy vizsgálják az embriókat, máshogy működnek a laborok, nyilvános az eredményesség, így a számok alapján választhatsz intézményt. Ott megvan a verseny, így egyszerűen muszáj jónak lenniük. A [magyar] állami ellátásra nagyon-nagyon dühös vagyok, mert úgy érzem, éveket vettek el tőlünk, és lehet, hogy már túl későn váltottunk külföldre” – mondta a Qubitnek egy magánegészségügyi intézmény munkatársa, aki maga is érintett a témában.

29 éves volt, amikor férjével elhatározták, babát szeretnének. Azóta tíz év telt el, tíz lombikbébi beültetésén vannak túl, hatszor próbálkoztak magyar állami intézményben, majd háromszor egy cseh és egyszer egy német magánklinikán. Most 39 éves, de még nem adták fel, legközelebb egy szlovákiai klinikára mennek a férjével. Úgy érzi, saját története kivételes eset, mert számos pozitív kimenetelű külföldi és hazai meddőségi eljárásban részt vett sorstársat is ismer.

Mégis, tapasztalata sok helyen egybecseng a Qubit által megszólaltatott páciensekével és orvosokéval, akik kivétel nélkül kifogásolták, hogy mióta államosították a magyarországi meddőségi klinikákat, többszörösére nőttek a várólisták, futószalagon és egyáltalán nem személyre szabottan zajlanak az eljárások, és a rendszerben túlterhelt orvosok és asszisztensek a kommunikáció szintjén sem tudják megadni azt, amit a gyermekre vágyó párok ebben a nehéz helyzetben megérdemelnének.

Európához képest fele-, Amerikához képest harmadakkora eséllyel lesz sikeres a kezelés Magyarországon

Magyarországon 2019-ben kezdődtek gyökeres változások a meddőségi kezelések területén: az állam ebben az évben megvásárolt hat, magántulajdonban lévő intézetet, egy év múlva ingyenessé tették a 45 év alattiaknak a meddőségi kezeléseket és az ezekhez szükséges gyógyszereket, majd 2022-ben teljesen államosították a szektort. Utóbbi azt jelentette, hogy az utolsó két, még magánkézben működő klinikának, a Versys Clinicsnek és a Reprosys Termékenységi Központnak is be kellett fejeznie a reprodukciós eljárásokkal kapcsolatos működését.

A törvény indoklása szerint erre azért volt szükség, mert „Magyarországon a demográfiai kihívások állami szerepvállalást igényelnek”, míg később Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal is indokolta az államosítást, hogy hatékonyabb, ha állami kézbe veszik a reprodukciós eljárásokat, mert ezeknek jelentős a finanszírozási vonzata, ráadásul azt látták, hogy vannak visszaélések. Hogy pontosan milyen visszaélésekre gondolt, az azóta sem derült ki, a hatékonysággal kapcsolatban pedig az időközben nyilvánosságra került statisztikai adatokból nem látszik javulás, sőt.

A meddőségi (vagy asszisztált reprodukciós) kezelések esetén többféle mérőszám szerint számolják a hatékonyságot és a sikerességet, de az egyik legalapvetőbb arányszám azt mutatja meg, hogy egy meddőségi kezelésből hány esetben születik meg a vágyott kisbaba. Magyarországon Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára tavaly februárban tette közzé azt a hivatalos adatot, amelyből átfogóan, bár eléggé elnagyoltan lehet látni, hogyan alakultak ezek a számok az utóbbi években. Ebből az látszik, hogy bár az utóbbi években nőtt a beavatkozások száma, és ezzel párhuzamosan több gyermek született, az arányszám romlott.

Miközben Magyarországon eszerint 16 százalék körül mozog az asszisztált reprodukciós kezelések átlagos sikerrátája minden életkort tekintve, az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) legfrissebb adatai szerint Európában 2019-ben az in vitro fertilizáció (IVF), vagyis a lombikbébi beültetésének sikeressége átlagosan 34,6 százalék, az inszemináció hatékonysága pedig 32,1 százalék. Régiós összehasonlításban sem remekel Magyarország: Csehországban 30-45 százalék közé teszik a sikerrátát, Németországban ugyanezt 2021-ben 32,1 százalékra becsülték.

Ugyanezek az arányszámok az Egyesült Államokban még magasabbak: az amerikai Reprodukciós Technológiai Társaság (SART) adatai szerint 2020-ban 35 éves kor alatt az IVF-kezelések átlagosan 54,5 százalékában született kisbaba, 35-37 év között 39,8 százalékban, de még 41-42 éves korban is 13,3 százalékra tették ezt az arányt.

Az államosítás óta folyamatosan csökken a sikerráta

„Az európai statisztikai adatoknak a magyar átlag durván a fele, miközben az ellátás ingyenes, tehát olcsó és könnyen hozzáférhető” - mondta a Qubitnek Vereczkey Attila, a reprodukciós eljárásokra vonatkozó működési engedélyétől megfosztott Versys Clinics orvosigazgatója. Vereczkey szerint az államosítás óta folyamatosan csökken az asszisztált reprodukciós eljárások sikeressége, ami egyébként is az egyik legalacsonyabbnak számító mutató a régióban, ezért érdemes feltenni a kérdést, mik azok a tényezők, amelyek miatt ez bekövetkezett. Ezek az általunk megszólaltatott páciensek és a magán-ellátórendszerben dolgozók szerint a következők:

• a várólisták megnövekedése (túl kevés az intézet és a szakember),
• a technológiai eszközpark és a használt eljárások korszerűségének kérdése,
• az, hogy bizonyos eljárások nem vagy nem időben érhetők el,
• hogy az ellátás nem személyre szabott,
• és hogy a leterhelt személyzet kommunikációja nem alakítja ki a megfelelő légkört.

Ennek következtében egyre többen választják azt, hogy külföldön keresnek megoldást – már aki ezt megengedheti magának. A legfrissebb, nem hivatalos adatok szerint mintegy 1500-2000 pár vesz részt meddőségi kezelésekben a környező országokban: Szlovákiában, Csehországban és Romániában. Azok a klinikák, amelyek a meddőségi vizsgálatokhoz kapcsolódóan is végeznek különféle vizsgálatokat (köztük az Istenhegyi Géndiagnosztika is), elkezdtek partnerintézményeket keresni a környező országokban, és aktívan közvetítik ki oda pácienseiket, hogy így segítsenek, ha valaki a kizárólagos állami rendszerben nem találja meg a számítását.

Reggel 8:00 és 8:10 között elfogynak a helyek

„Igazságtalan volt, hogy a magánklinikák nem voltak mindenki számára elérhetőek, és ezzel nem értek egyet, de azt gondolom, hogy azzal, hogy azt a sok embert, aki meg tudta volna fizetni ezeket, még oda tereljük az államiba, az nem segít azokon, akik ezt nem tudják megfizetni, csak tovább ront a helyzeten” – mondta a Qubitnek a meddőségi folyamatot tapasztalatból szintén ismerő Eszter.

Ráadásul abban is egyetértett minden megkérdezett, hogy a meddőségi kezelések terén az idő a legdrágább, hiszen minden egyes elvesztegetett hónappal romlanak a pár esélyei a gyerekvállalásra, főleg a 35 éves kor feletti nők és a 40 feletti férfiak esetében.

„Úgy kerültünk be, hogy 6-7 héten át telefonálgattam. Mostanra ez rosszabb lett, csak hétfő reggel 8 órától lehet telefonálni, nincs e-mail, nincs várólista, nincs semmi, csak telefonos bejelentkezés. Folyamatosan foglalt az a két darab vonalas telefonszám, ami meg van adva, 8:00 és 8:10 között már elfogynak a helyek, és utána hétfőnként lehet őket újrahívni – azért, hogy az első, körülbelül két hónappal később sorra kerülő konzultációra időpontot kaphasson az ember, ami ráadásul a koronavírus-járvány óta egy telefonos konzultáció” – mondta Kata, aki egy vidéki központban 2021 szeptemberétől igyekezett elkezdeni férjével a folyamatot. A központban jelenleg összesen két orvos dolgozik.

Imre Ruben, az Istenhegyi Géndiagnosztika szakorvosa szerint, aki 2010 és 2021 között szerzett tapasztalatot az állami szférában, már az államosítást megelőzően is hosszúak voltak a várólisták, és akár egy év is eltelhetett, amíg egy pár megfelelő diagnózishoz jutott. Ezt követően elindult a kötelező inszeminációs protokoll, amely jelenleg három, korábban hat inszeminációt jelentett. Az orvos szerint ezzel még további egy év telhetett el, ami egy 35 éves nőnél már rögtön akár 2-3 év pluszt is jelenthetett – baba nélkül. „Korábban a magánrendeléseken viszont nem nagyon volt várakozás, ha valaki ki tudta fizetni a nyolcszázezer-egymillió forintot” – mondta. Az Istenhegyi Géndiagnosztika például 30 napos meddőségi kivizsgálást ajánl: egy menstruációs cikluson belül elvégzik a női hormonvizsgálatokat és ezzel párhuzamosan a férfiak andrológiai vizsgálatát, a petevezeték-átjárhatósági vizsgálatot pedig ultrahanggal végzik (az állami kórházak altatásos gyakorlatával szemben), és így egy hónap múlva már van egy iránydiagnózisa a párnak, hogy merre menjen tovább.

Vereczkey szerint elfogadhatatlan, hogy mondjuk egy 40 év feletti páciens közel egy évet várjon a kivizsgálásra, kezelésekre. „Finnországban törvény írja elő, hogy egy páciensnek a kezelését 3 hónapon belül el kell kezdeni – ha egy állami intézetnek ez nem sikerül, akkor átadja egy magánintézménynek. Eközben a Versys ott áll a bezárása óta teljes eszközparkkal és személyzettel, de mégsem tudja ellátni a pácienseket, mert nincs engedélye. Ráadásul a Versys Magyarországon egyedül rendelkezik az ESHRE ARTCC nemzetközi akkreditációjával, amit csak 9 klinikának sikerült megszereznie a világon. Véleményem szerint az államosítással nemcsak a meddő párok jártak hihetetlenül rosszul, hanem a szakma is.”

Csakis a protokoll

Katáék végül két hónapot vártak az első konzultációra, majd elkezdődött az inszeminációs folyamat, amellyel egy teljes évük elment. Amikor a harmadik alkalommal sem sikerült ezzel a módszerrel teherbe esnie, felhívta az intézetet, mi a teendő. Az asszisztensek azt mondták, hogy majd az orvos elmondja. Erre vártak még egy hónapot. „Akkor mondta el a doktor úr, hogy a sztenderd vizsgálatok a HIV, a hepatitis B, C, a baktériumszűrés, a kenetvétel, és mivel 35 éves elmúltam, a mammográfia és az alapján az ultrahang. És mondták, hogy mindenhova egy éven belüli eredmények kellenek. Teljesen lesokkolódtam. Itt akadtam ki igazán, hogy újabb két hónapot elveszítettünk azzal, hogy az összes vizsgálatot még ezután kezdjük el megcsináltatni. Miért nem lehetett volna ezt előre mondani? Csak annyit mondtak, hogy ha sikeres a harmadik inszemináció, akkor ugye ezekre nincsen szükség. De miért nem küldték ki ezt a listát akkor, amikor megjött az eredmény? Nagyon kiakadtam az egész rendszerre, hogy ezt mégis hogy lehet” – mondta Kata, aki végül két sikertelen lombik után jelenleg egy szlovákiai klinikára készül. „Arra a kérdésre, hogy eddig miért nem sikerült egyik eljárás sem, semmilyen választ nem kaptam, és semmilyen további vizsgálatot nem is írtak elő” – mondta.

Az Istenhegyi Géndiagnosztika szakorvosa szerint a hazai rendszerben nagy probléma, hogy rengeteg a páciens, rettenetesen túlterheltek a központok, és egyszerűen nincs idő arra, hogy egy nem sablonosan működő esetnél belemenjenek abba, hogy kivizsgálják, mi miért nem sikerül. „Két sikertelen beültetés után külföldön alap, hogy néznek olyan vizsgálatokat, amiket itthon nem. Ilyen a méhtükrözés, amikor kamerás vizsgálattal nézik meg, nincs-e gyulladás vagy bármi más probléma a méhben. Az osztrák, cseh, német, szlovák klinikák szoktak kérni citogenetikai vizsgálatot, kromoszómavizsgálatot a pár mindkét tagjának, reprodukciós immunológiai kivizsgálást, és ha ebből nem találnak semmit, kiegészítésként endometriális mikrobiom-vizsgálatot, ugyanis ha a méhüreg mikrobiomja nem megfelelő, akkor csökken a megtapadás esélye, és felmerül még az endometrium-receptivitási vizsgálat is, vagyis hogy a beültetés napján befogadó-e a nyálkahártya. Ezek után még el lehet menni speciális irányba, például ha még mindig mindkét féllel minden rendben, akkor elkezdődik az embrió genetikai vizsgálata” – mondta Imre Ruben. Azt érdemes hozzátenni, hogy szakértők szerint a meddőség oka körülbelül 10 százalékban ismeretlen.

Információhiány és attitűd

Eszter szerint ő nagyon szerencsésnek mondhatja magát, mert még évekkel korábban, akkor mehetett keresztül a folyamaton, amikor az szerinte könnyebb volt. „Ma valószínűleg ha nagyon jó orvoshoz kerülnék, akkor ő elmondaná, hogy légyszi menj még el néhány kiegészítő vizsgálatra magánban, és ez az ideális lehetőség, mert ha nekem az a vonat ment volna végig, ami ma a protokoll, akkor nekem nem születik gyerekem. Ez egészen biztos.” Az ő esetében nem derült ki az állami rendszerben töltött ideje alatt, hogy polip van a méhében, amit később megműtöttek, ahogy az sem, hogy inzulinrezisztenciával és immunológiai problémákkal küzd. Végül egy sikertelen lombikos kezelés után természetes úton született a kisfia. Inzulinrezisztenciával kapcsolatos és immunológiai vizsgálatot a harmadik sikertelen lombikkísérlet után írhat ki a meddőségi központ, de ha valaki nem tud az utóbbiról, az állami intézetben dolgozó orvosától sem biztos, hogy értesül a lehetőségéről.

„Rájöttem, hogy nem hivatalos úton a lombikozó nők Facebook-csoportokban megbeszélik egymás között, hogy mi kell, és sokan megcsináltatják magánban ezeket a vizsgálatokat, csak hogy ne kelljen megvárni, mire az intézet kiírja, és ott is veszítsenek időt. Habár az asszisztensek nagyon kedvesek, és a saját hatáskörükben mindent megtesznek, a puszta szerencsén múlik, hogy az ember a szükséges információkat megkapja, és szerintem nem elvárható senkitől, hogy nem hivatalos Facebook-csoportok és mások véleménye alapján csináltasson meg vizsgálatokat, amik egyébként sokszor tb-alapon járnak” – mondta Kata arról, hova fordul tájékoztatásért. Hozzátette, hogy azt a papírt, ami tájékoztat a teljes lombikfolyamatról és arról, hogy milyen szövődményei lehetnek a beavatkozásoknak, milyen mellékhatásai lehetnek a hormonoknak, azután kapta meg, hogy beadta a hatodik hormoninjekciót.