Ma már egyetlen könyvet is alig lehet elolvastatni a magyar szakos diákokkal, nemhogy tízet

„Nem arról van szó, hogy nem akarnak olvasni, hanem nem tudják, hogy hogyan kell” – ezt az a Nicholas Dames nyilatkozta az Atlanticnek, aki 26 éve tanít amerikai irodalmat a New York-i Columbia Egyetemen. A lap szerzője, Rose Horowitch október elején megjelent cikkében arról ír, hogy már az elit egyetemekre járók sem képesek – pláne rövid idő alatt – hosszú és bonyolult könyveket elolvasni.

Horowitch a nagy amerikai elit egyetemek professzorait kérdezte meg arról, hogyan változtak meg a diákok olvasási szokásai az elmúlt húsz évben azokban az intézményekben, ahová nemcsak a bejutás nehéz, de a hallgatók terhelése is óriási. „Húsz évvel ezelőtt Dames diákjainak nem okozott gondot, hogy egyik héten a Büszkeség és balítéletről, a másik héten pedig a Bűn és bűnhődésről folytassanak kifinomult vitákat. Ma viszont már panaszkodnak, hogy ezt képtelenek teljesíteni. Nemcsak a borzasztó tempó miatt, de az apró részletekre is nehezen tudnak figyelni, miközben a cselekmény egészét is követniük kell” – írja.

Na de mit tapasztal itthon az ország egyik legerősebb gimnáziumának magyartanára? „A Radnótiban is ugyanúgy megvan ez a tendencia, mint Amerikában, és például az Egri csillagok elolvasásától nálunk is szenvednek a gyerekek, de a nem olvasásnak vagy a nehezebb olvasásnak is vannak szintjei – mondta Fenyő D. György az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola oktatója. – A Radnótiba csupa értelmiségi családból származó gyerek jár, ahol a család nagyon ambicionálja a gyerekek tanulását. Az más kérdés, hogy az olvasás is érték-e, de hogy olyan szinten olvasson, hogy utána jó gépészmérnök legyen, úgy biztosan.”

A probléma országosan még súlyosabb, de a Radnótiban is számot kell vetni vele, mondta Fenyő D., aki a gimnázium mellett az ELTE-n is tanít, és az ott szerzett tapasztalatai ennél is megrázóbbak.

„Míg húsz évvel ezelőtt egy 14 hetes kurzus során tíz könyvet kellett elolvasni, az elmúlt években a bölcsészkar magyar szakán egy darab könyvet is nehéz volt a hallgatókkal elolvastatni. A tematikában szereplő három könyv sem ment már, ezt csökkentettem le egyre, aztán Závada Pál könyvét kicseréltem Békés Pálra, tehát egy nehezebb nyelvűt egy könnyebb nyelvűre, és még így is volt belőle probléma. És ezután még volt olyan magyar szakos diákom, aki megkérdezte, hogy ezt muszáj-e elolvasnia?”

Fenyő D. szerint a magyar szakon tapasztalt hanyatlás azzal is összefügg, hogy a hazai oktatás képtelen kompenzálni az alacsonyabb társadalmi státusból érkező gyerekek hátrányait, pláne az elmúlt évek olvasást elriasztó intézkedéseit, márpedig az ELTE magyar szakosainak többsége jóval alacsonyabb státusú családokból érkezik, mint húsz vagy negyven évvel korábban.

Egy mai egyetemista nem látja a különbséget a Trónok harca és a Bűn és bűnhődés között

Az Atlantic-cikkből már idézett professzor, Nicholas Dames minden évben megkérdezi az elsőéveseket, hogy mi a kedvenc könyvük. Régebben olyan könyveket említettek, mint az Üvöltő szelek vagy a Jane Eyre, ma viszont a hallgatók fele Rick Riordan Percy Jackson című ifjúsági könyvsorozatát említi. Fenyő D. ugyanerre a kérdésre úgy reagált, hogy a változás teljesen normális, de a változással persze nemcsak nyereségek, hanem veszteségek is járnak. „A posztmodern jellemzője, hogy az elit kultúra veszít a pozíciójából és relativizálódik. Egy mai egyetemista nem látja a különbséget a Trónok harca és a Bűn és bűnhődés között. A Trónok harca szerintem egy remek populáris könyv, a Bűn és bűnhődés meg az európai szellem egyik csúcsteljesítménye. De hogy ez más regiszterben szólal meg, azt nem, vagy sokkal kevésbé érzékelik a mai fiatalok. És azok a gyerekek, akik még olvasnak, ők is inkább a sorozatokat szeretik olvasni, szeretik, ha egy könyvnek van 6. és 7. része is, mert a gyerekek nagyon igénylik a virtuális világba való belehelyezkedést. Jellemző, hogy mai olvasó gyerekek leginkább a fantasyt és a disztópiákat szeretik, ami persze sokszor el sem választható egymástól, és amelyek mindig ugyanarról szólnak, a jó és a rossz világ harcáról.”

Amikor okostelefonnal mindent meg lehet oldani, azzal nehezen versenyez az irodalom