A középiskolás lányok kevésbé bíznak meg másokban, és kevésbé mernek kockáztatni, mint a fiúk, akik cserébe kevésbé megfontoltak. Többek között ezekre az eredményekre jutottak azok a magyar közgazdászok, akik játékos teszteken mérték fel, milyen attitűdbeli különbségek vannak a nemek között a nem kognitív képességek területén.
Hová lettek az családriogató csövesek, a polgárpukkasztó punkok, a szex, a drogok és a rock and roll? A lázadásnak mostanra sok iránya lett, és már nincs olyan fennálló rend, ami ellen hasonló módon lehetne egy generáción belül lázadni, mint régebben, állítja Hammer Ferenc szociológus és Szabó Andrea ifjúságkutató. Sőt vannak, akik épp azzal lázadnak, hogy a normalitást, a gyerek-szoba-négy kerék által fémjelzett életet választják szüleik vad életével szemben.
A második esély iskolának nevezett budapesti Belvárosi Tanodában és a romáknak első esélyt nyújtó miskolci Dr. Ámbédkar Gimnáziumban az a közös, hogy elérik, ami a hagyományos középiskoláknak nem mindig sikerül: érettségihez juttatják a kudarcot vallott vagy nehéz sorsú diákokat. Módszereikből az állami iskoláknak is lenne mit tanulniuk.
Az európai férfiak nem azért szavaznak a nőkhöz képest nagy arányban a szélsőjobbra, mert eltűnőben lévő privilégiumaikat féltik, hanem mert frusztráltak attól, hogy miként alakul az életpályájuk, nem mernek időben családot alapítani, le vannak maradva az oktatásban a nőkhöz képest, és ha vidékiek, sokszor a falujukat sem bírják elhagyni, állítja egy nemrég megjelent tanulmány.
A többi visegrádi országban élőkhöz képest a magyar fiatalok érzik úgy leginkább, hogy a politikában senki nem képviseli az érdekeiket. Szerintük a demokráciával is súlyos problémák vannak, de ha választásra kerül a sor, mégis ők a legpasszívabbak a régióban: nálunk megy el a legkevesebb fiatal szavazni.
Tündérmesébe illő álom vagy ezoterikus, már-már szektás különcség? A kreativitást serkentő csodarendszer vagy a szülőket terrorizáló menekültképző? Pedagógusok, szülők, volt diákok mutatják be Magyarország legismertebb alternatív iskolája, a Waldorf napos és árnyékos oldalát.
A közel 730 ezer hazai általános iskolás csupán 3 százaléka, 22 ezer tanuló jár olyan intézménybe, aminek a fenntartója nem az állam vagy az egyház. A miniméretű magániskolai szektor mégis azért ilyen látványos, mert ide járatják gyerekeiket a leggazdagabb magyarok, és ide tartoznak a híres reformpedagógiai irányzatokhoz tartozó alternatív iskolák.
A nemek közötti egyenlőségi index szerint Magyarország az utolsó előtti helyen áll az Európai Unióban: egyedül Görögországot előzi meg. A nők és férfiak közötti legnagyobb szakadékot a hatalom területén mérte az EIGE nemrég kiadott jelentése.
Az ország lakosainak többsége hisz a tudományban, de nem feltétlenül van tisztában az alapvető tudományos tényekkel. Összeesküvés-elméletekből viszont jelesre vizsgáztunk az uniós polgárok tudását és a tudományhoz való viszonyát vizsgáló Eurobarometer-felmérésben.
Régen a társadalmi elit jellemzően jobbra szavazott, mostanra viszont a magasan képzettek inkább baloldali, a tehetősek jobboldali pártot választanak. A globalisták és nativisták közötti ellentét Közép-Európa térképét is átrajzolta, derül ki a francia közgazdász legújabb könyvéből, ami külön fejezetet szentel Magyarországnak.
Miközben az óvodába járó roma gyerekek aránya jelentősen javult az elmúlt 15 évben, a romák helyzete az oktatás minden területén jelentősen romlik, és a különböző iskolai fokok teljesítése szempontjából egyre nagyobb a szakadék a romák és a teljes tanulónépesség között. A CEU Közpolitikai Tanulmányok Központjának kutatása a magyarországi, lengyelországi, romániai, szlovákiai és szerbiai roma gyerekek helyzetét vizsgálta.
Van, ahol internet híján a falugondnok vagy a postás kézbesíti a házi feladatot a gyerekeknek, de egy friss hazai kutatás szerint a megfelelő infrastruktúra hiánya nem kizárólagos oka annak, hogy a hátrányos helyzetű és roma diákok jelentős része kiesik az oktatásból. Az egzisztenciális gondok mellett sok helyen a szülői háttér sem áll rendelkezésre az új helyzethez való alkalmazkodáshoz.
Az oktatás igazságtalanságairól szóló médiavitákban gyakran úgy tűnik, mintha a többség sérelmeit a kisebbségek okoznák, akár Magyarországról, akár Ausztriáról vagy Hollandiáról van szó. A média nagyfokú központosítása ugyanakkor nem mindenhol vezet igazságtalansághoz – derült ki a magyar részvételű ETHOS kutatás oktatásra és médiára vonatkozó részéből.
Ha odáig jutna a tudomány, hogy a gyerekek egyedi genetikai adottságaira építve lehetne egyéni fejlesztési tervet összeállítani minden tanuló számára, akkor elméletileg az egyenlőtlenségeket is nagyban lehetne csökkenteni. Csakhogy ez mégsem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik.
Az egyszeri szülő oda próbálja menekíteni a gyerekét, ahol érzése szerint a rosszul működő oktatási rendszer a legkevésbé fog fájni neki, de nem számol azzal, hogy a szelekció minden egyes kimenekített gyerekkel csak erősödik, ami tovább rombolja az egész rendszer minőségét.
Bár a faji vagy etnikai kisebbségek iskolai elkülönítésének káros hatásai lassan évszázadok óta ismertek, Magyarországon folyamatosan nő a roma gyerekeket szegregáló iskolák és osztályok száma. Pedig továbbra is az integráció az egyetlen lehetőség arra, hogy a romák emberi méltósága ne sérüljön, a magyar oktatási rendszer eredményesebb legyen, és a társadalmi egyenlőtlenségek ne nőjenek tovább.