Százszázalékos, intenzív jelenlétet ígért a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Arts and Culture programjának vezetője, Hamvai Kinga egy vele készült tavalyi interjúban. Az ígéret arra vonatkozott, hogy az MNB elmúlt öt évben felépített kortárs festménygyűjteményét megismerhetővé teszik a nagyközönség számára, a kollekció anyagából kiállításokat szerveznek, köré programokat, konferenciákat építenek, erősítik a hazai és nemzetközi intézményi megjelenéseket. Volt is idén kiállítás a Várkert Bazárban, a Ludwig Múzeumban, ezekhez kapcsolódva pedig különféle események, ezek között volt még „Új dimenziók” címmel „művészet és tudomány szimpózium” is. Tavaly New Yorkban, egy kereskedelmi galériában, korábban más nemzetközi helyszíneken valósult meg kiállítás az anyagból. Ha nem is egészen száz százalékon, de üzemel a gyűjteményhez kapcsolódó szervezet. De valóban ez lett volna az MNB Kortárs Gyűjtemény célja?

Az MNB 2020 és 2024 között ötmilliárd forint értékben vett műveket, döntően az absztrakt festészethez sorolhatókat, elsősorban a neoavantgárd nemzedék tagjaitól, majd fokozatosan fiatalabb művészektől is. A kollekció kezdettől az MNB-Ingatlan Kft.-hez tartozott, amely egyébként ingatlanok kezelésével foglalkozik, és céljai között az szerepelt, hogy elsődlegesen az MNB épületeinek belső tereiben legyenek bemutatva a művek.

Az elmúlt hetekben kérdéseket küldtünk az MNB szervezetén belül különböző helyekre (MNB Kommunikáció, MNB Sajtó, MNB Ingatlan Kft., MNB Arts and Culture), azt tudakolva, hogy Matolcsy György távozását és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) MNB-t érintő jelentéseinek napvilágra kerülését követően mi lesz a gyűjteménnyel. Változik-e a gyűjtemény státusza, és mik a jövőbeni tervek, folytatódik-e például a gyarapítás? Eddig nem kaptunk érdemi választ egyik helyről sem.

Az ÁSZ idén közzétett, az MNB-ről szóló jelentéseiben – ezek között volt az is, amelyik az alapítványi működést és annak következményeit vizsgálta – nincs túl sok szó a gyűjteményépítésről, azon kívül, hogy rögzítik az erre szánt összegeket, tőkeemléseket, és tételesen felsorolják a vásárlásokat. Tesznek kritikus megállapításokat is, amelyek szerint az MNB a döntéselőkészítés folyamatában „a költség- és erőforrás takarékossági szempontok érvényesítését nem támasztotta alá”, „a felelős gazdálkodás érvényesítését az MNB nem igazolta". Az ÁSZ külön nem foglalkozik a műgyűjteménnyel, a műtárgyvásárlásokat pedig együtt kezeli a szobrok megrendelésével és beszerzésével, mint amilyen például a csillogó Csodaszarvas. Holott nagyon nem ugyanarról van szó. Egy jegybanki művészeti gyűjtemény felépítését inkább meg lehet indokolni a közérdek szempontjaival, ráadásul az MNB gyűjteményének zöme a művészeti szakma és a piac által is visszaigazolt minőséget képvisel, míg Szőke Gábor Miklós munkásságáról egyik sem állítható.