Magyarországnak ma nincs világos kultúrastratégiája, és hiába költjük rá az EU-átlag kétszeresét, a források elosztása, idézzük, „alacsony hatékonyságú”. Az Egyensúly Intézet megoldásokkal állt elő, de lesz-e, aki meghallja?
Egy német irodalmi díj ügyétől hangos a magyar közösségi média. Rasszizmus és szexizmus azért nem Nádas Pétert díjazni, mert éppenséggel fehér férfi? Nem inkább a művel kellene foglalkozni? Na és mit mond a szociológia a kisebbségiek díjazásáról?
Szeretünk azzal büszkélkedni, hogy Budapest kultúrváros, de hogyan fest valójában az itteni kulturális élet, és mit tartogat a jövő? Mit ígér megválasztása esetére Karácsony Gergely, Szentkirályi Alexandra és Vitézy Dávid?
Mi okból tartjuk fönn a középiskolai záróvizsga intézményét? Hagyomány, mérhetőség, vagy a társadalmi struktúrák, hierarchiák, elitek újratermelése? A Monarchiában vezettük be, legfőbb ideje megszabadulni tőle!
Az úgynevezett modellváltásnak egyetlen magyar egyetem állt ellen tevőlegesen és keményen: az ország legkisebb egyeteme. Az SZFE küzdelméről most az események egyik főszereplője, az utolsó megválasztott rektor, Upor László írt könyvet.
Mindenki olyan művet hoz létre, amilyet akar; az állam nem szól bele a tartalomba, ami pedig nem illik bele az Isten-haza-család keretrendszerbe, azt majd eltartja a kultúrafogyasztó, aki amúgy is tele van pénzzel. Igaz, amit a kulturális miniszter állít?
Kormányzati támadás alatt áll az oktatás Magyarországon: az MCC vezető oktatáskutatója visszasírja a poroszos módszereket, Orbán Viktor politikai igazatójának oktatási víziója a 20. századi totalitárius államok szellemiségét idézi, a tanulóközpontúság pedig szitokszónak számít.
Igazságügyi miniszterként Varga Judit „a kapcsolati erőszak szörnyű évei során” pontosan azt intézte el saját magának is, amit az összes többi bántalmazott nőnek: jóformán senkit nem érdekel, hány nadrágot vágtak hozzá, akár volt benne öv, csattal, akár nem.
Ha egy depresszióban szenvedő embernek azt mondjuk, hogy élete végéig depressziós lesz, akkor ezzel nemcsak megbélyegezzük, de vissza is tartjuk a változástól. Mi indokolja, hogy a szerhasználati problémáról másképp gondolkodjunk, és csak az élethosszig tartó absztinenciát fogadjuk el kívánatosnak?
Jó lenne eljutni oda, hogy a nők, a női politikusok esetében ne a nemük legyen fontos. De ez csak akkor lesz így, ha megszokottá válik, hogy vannak női vezetők, és az ő időnkénti bukásukat nem az egész női nem bukásának tudjuk be.
Kiszámíthatatlan finanszírozás, hatalomkoncentrációra való törekvés, a kutatói munka teljes félreértése – így ír az MTA-tól elvett kutatóhálózat újabb átszervezéséről Péter László, az Akadémiai Dolgozók Fórumának elnöke.
Az #allmalepanel arra a jelenségre utal, amikor kizárólag férfiak vesznek részt egy nyilvános fórumon – néha még akkor is, amikor a nők jogairól van szó. Mi ezzel a baj, és mi a megoldás?
A zene nem csupán szórakozás, hanem a gondolkodás és kommunikáció magas rendű formája, írja Bali János muzikológus.
Jó lenne elkerülni, hogy tudásalapú helyett tudatlanságalapú társadalmat építsünk: a mesterséges intelligenciáknak kiszolgáltatott természetes unintelligenciák tömegét.
Hogy miért választja a szülők nagy része a gyógyszeres terápiát? Egyszerűen azért, mert az iskola előtt beadja a Ritalint, és a gyerek normális lesz – írja véleményében Barsi Attila.