• Lassan három éve annak, hogy az Európai Unió 250 millió eurót, tehát mintegy 100 milliárd forintot biztosított az úgynevezett Igazságos Átmenet Alapból Magyarországnak arra, hogy kezelje a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése céljával hozott intézkedések negatív hatásait.

• A pénzt többek között a mikrovállalkozásoknak, kis és közepes cégeknek, magánszemélyeknek, valamint közvetve az átállás miatt állásukat elvesztő dolgozóknak szánták.

• Az összesen 100 milliárd forintot három megyében oszthatnák ki pályázatok formájában: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében. Utóbbi kettőben működik a környezetvédők által „éghajlatgyilkosnak” nevezett Mátrai Erőmű, valamint az azt kiszolgáló bányák.

• Bár arról már 2022 végén döntés született, hogy elindulhat a program, azóta egyetlen pályázatot sem írtak ki. Ehelyett az érintettek körét idén átírták, és a lakosságot egyszerűen kihagyták belőle.

• A késlekedést sokan a Mátrai Erőmű körül kialakult helyzettel hozzák összefüggésbe, nevezetesen azzal, hogy mégsem akkor zár be, amikorra a kormány ígérte az EU-nak, a forrásokhoz viszont az a Baranya megye sem tud hozzájutni, amelynek semmi köze az erőműhöz.

• A pénz egy része közben szinte biztosan elveszett: úgy tudjuk, már nem 100, hanem csak 80 milliárd forinttal számolnak.

• Mivel az összeg évről évre csökkenhet, érdemes lenne minél előbb elkezdeni elkölteni a pénzt, de a pályázatokról továbbra sem született döntés.

A Mátrai Erőmű robusztus épületét nehéz összetéveszteni bármivel, messziről kiszúrhatja bárki, aki a Heves megyei Visonta környékén jár. Az erőmű Magyarország második legnagyobb áramtermelője Paks után, a hazai villamosenergia-termelés 4-5 százalékát adja. Ezzel együtt az ország legszennyezőbb erőművéről van szó: a széntüzelésű Mátrai Erőmű a hazai szén-dioxid-kibocsátás 7-8 százalékáért felel. Bezárása már csak ezért is elengedhetetlen, erre ráadásul jogi kötelezettségünk van, hiszen Magyarország az Európai Unió összes tagállamával egyetemben vállalta, hogy 2050-re klímasemlegessé válik, a Mátrai Erőművel pedig ez értelemszerűen lehetetlen.

Egy ilyen lépés ugyanakkor számtalan hátránnyal is jár. Mi lesz az erőmű dolgozóival, akiknek nagy része munkanélkülivé válik? Mi lesz a bányászokkal? Mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, amelyek eszközöket, szolgáltatásokat adnak el az erőműnek és az azt kiszolgáló bányáknak? És egyáltalán, mi lesz az egész régióval? Ha egy ekkora üzem bezár, az érintett területek gazdasága is felborul.

Tulajdonképpen ezeknek a problémáknak a kezelésére jött létre az Európai Unión belül az úgynevezett Igazságot Átmenet Alap (IÁA, Just Transition Fund), melynek célja, hogy uniós forrásokkal segítse mindazokat, akik a változások során hátrányt szenvedhetnek el. Magyarország az alapból 250 millió euróra, tehát mintegy 100 milliárd forintra volt jogosult. A pénzt három megye kapta: Heves megye azért, mert ott, Visontán és környékén működik az erőmű és az azt kiszolgáló egyik bánya, Borsod-Abaúj-Zemplén megye pedig azért, mert a másik szenet termelő bánya Bükkábrányban van. A harmadik megyének, Baranyának a támogatást többek között az ott üzemelő cementgyárak miatt ítélték meg, amelyek szintén nagy károsanyag-kibocsátók, és ugyancsak átalakulás alatt állnak. (Baranya megyéről cikksorozatunk második részében lesz szó).

A pénzt 2022 végén ítélték meg, és Magyarországnak ezután nem volt más dolga, mint bezárni az erőművet, és elkölteni a tízmilliárdokat. Ez viszont nem történt meg: az érintettek közül senki nem látott egy forintot sem.

Mi történt? Hogy ezt megtudjuk, számos, az Igazságos Átmenet Alap ügyeit közelről ismerő forrással beszéltünk. Közülük többen csak háttérben nyilatkoztak, többen viszont interjút adtak. Köztük van Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) éghajlatvédelem és energia programigazgatója, Vaszkó Csaba fenntarthatósági szakértő, Telekes Gábor, a Bánya-, Energia- és Ipari Dogozók Szakszervezete (BDSZ) elnöke és Medveczki Zsolt, az erőmű szakszervezeti képviselője. Ők a nevüket nem vállaló forrásainkhoz hasonlóan részleteiben ismerik az alappal kapcsolatos történéseket, és hárman is tagjai az Igazságos Átmenet Albizottságnak, amely a program egyik hazai hivatalos döntéselőkészítő szerve.

A tervet elfogadták, csak nem valósult meg

Ahhoz, hogy a történetet megértsük, egészen 2021-ig kell visszamennünk az időben. Ekkor született meg a rendelet az Igazságos Átmenet Alap létrehozásáról, amelyben meghatározták azt is, hogy egy-egy tagállam hogyan juthat hozzá a neki szánt forrásokhoz. Az egyik legfontosabb elvárás az volt, hogy úgynevezett területi terveket kell készíteni. Ezeknek tartalmazniuk kell nemcsak az átállás miatt felmerülő problémákat, hanem azt is, hogy azokat mikor, hogyan akarják kezelni. A Mátrai Erőmű esetében például fontos kérdés volt, hogy mikor zárják be a széntüzelésű blokkokat és a bányákat, és hogy mindez hány dolgozó elbocsátásával jár, illetve milyen szektorokat érint. És persze az is, hogy az emiatt kialakuló negatív hatásokat hogyan csökkentik az érintett két régióban.

A dokumentumok 2022 augusztusára elkészültek, és nyilvánossá is váltak. Ezekből kiderült, hogy a források egy része arra ment volna el, hogy a dolgozókat átképezzék, illetve segítsék őket a vállalkozóvá válásban. Ami a mikro-, kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) illeti, a cél egyrészt az volt, hogy megtalálják szerepüket más ágazatokban, másrészt hogy munkahelyeket teremtsenek az állásukat vesztő munkavállalóknak. A tervekben helyet kaptak emellett azok a háztartások is, ahol ugyanazzal a szénnel, lignittel fűtenek, ami a Mátrai Erőművet is hajtja. A program az ő helyzetüket is rendezte volna, lehetőség lett volna többek között megújuló fűtési rendszerekre pályázni, de a tervek része volt egy, a lakóépületek energetikai felújítását támogató pályázat is.

A dokumentumokat 2022 végén a programért felelős Európai Bizottság elfogadta, így a pályázatok előkészítése akár azonnal el is indulhatott volna. Ezután viszont évekig nem történt érdemben semmi.

A késlekedés okai

„Azért nem jelentek meg a pályázatok, mert még egy sincs kidolgozva” – fogalmazott egy forrásunk, hozzátéve, hogy egyedül a kkv-knak szólót készítették elő valamennyire, „de még az is távol áll attól, hogy azt pályázati felhívásnak lehessen nevezni.”

Ezt részben Botár Alexa, az MVTSZ programigazgatója is megerősítette: „2024-re gyakorlatilag a kkv-knak szóló felhívástervezet tudott egyedül elkészülni.” Megjelenni viszont az sem jelent meg.

A késlekedés okai szerteágazók, és leginkább két irányba mutatnak. Forrásaink között volt, aki a kapacitáshiányt nevezte meg: az Igazságos Átmenet Alap bonyolult program, amelynek kezeléséhez megfelelő mennyiségű szakemberre van szükség. Ez viszont nem állt rendelkezésre az Igazságos Átmenet Alapot kezelő Energiaügyi, valamint a programba később becsatlakozó Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumban.

„Egyszerűen az a szakmai erőforrás, ami ehhez szükséges lenne, nem volt meg” – mondta egy névtelenséget kérő forrásunk. Az illetékes minisztériumoktól is szerettük volna megkérdezni, hogy ez valóban így volt-e, ám hiába kértünk interjút, illetve ezután hiába küldtük el kérdéseinket, nem válaszoltak.

Talán még ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy kiderült: a Mátrai Erőmű nem akkor zár be, amikorra a kormány megígérte a területi tervekben, és a bányák esetében még ennél is bizonytalanabbá vált a helyzet. A részletekről viszont a minisztériumok nem tájékoztatták az unió illetékeseit. A területi tervekben mind az erőmű, mind a bányák bezárásaként a 2025-ös év végét jelölték meg. Csakhogy időközben kitört az orosz-ukrán háború.

„A háború miatt nemrégiben még nemhogy a csökkentés, hanem a termelés növelése volt az elvárás” – emlékszik vissza Medveczki Zsolt, az erőművi dolgozók érdekképviseletének vezetője.

Az elvárást 2022-ben kormányhatározat formájában hivatalossá is tették. Ebben a kormány „a háborús veszélyhelyzet okozta drasztikus energia-áremelkedés és a nyugat-európai energiahiány miatt” energia-veszélyhelyzetet hirdetett, amelynek elhárítása érdekében azt várta el, hogy a Mátrai Erőmű mind a négy blokkja újra termelésbe álljon, és „a termelése folyamatos legyen”. (A Mátrai Erőműnek eredetileg 5 blokkja volt, amelyekből akkor, és tulajdonképpen azóta is csak egy-két blokk üzemel.)

Egy erőművi szakember az intézkedést úgy magyarázta, hogy a háború után az volt a fő cél, hogy amit csak lehet, hazai nyersanyagból oldjunk meg. A kialakuló geopolitikai helyzetben a kormány azt sem merte bevállalni, hogy leállítja az erőművet. „Onnantól ugyanis, hogy bezárják, már nincs visszaút. Ha egyszer valamit kimondtunk, abból már nem lehet visszalépni. És akkor ha esik, ha fúj, ha van villany valahol, ha nincs, azt többet be nem indítjuk. Ami viszont az energiaellátásunkat veszélyeztetheti” – mondta a szakember. A kormány ezt egészen pontosan úgy kommunikálta, hogy az erőműre „ a hazai kereslet biztonságos kiszolgálása miatt” van szükség.

Érdemes tudni, Magyarországon, ahogy a világon mindenhol, minden órában más az energiaigény. Ha süt a nap, nincs probléma, hiszen a naperőművek rengeteg energiát állítanak elő. Ha viszont lemegy a nap, más a helyzet: akkor jön a Mátrai Erőmű, amit, ha kell, „felterhelnek.” Ezt azért lehet megtenni, mert a szénerőmű a napelemes megoldásokhoz képest igen rugalmas. Működését körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy gáztűzhelyet, amit ha kell, lekapcsolnak, és ha kell, felkapcsolnak. Forrásunk szerint ezt a rugalmasságot nem akarta elveszteni a kormány – addig legalábbis biztosan nem, amíg nem épül meg egy új, nem lignittüzelésű erőmű.

A kérdés végül 2023-ban zárult le, ekkor került be a klímaügy egyik legfontosabb dokumentumaként számon tartott Nemzeti- Energia- és Klímatervbe az új dátum, ami alapján a Mátrai Erőmű lignites blokkjait nem 2025-ig, hanem „legkésőbb 2030-ig” kell leállítani. Ezt a dátumot később ismét módosították: a legújabb, 2024-ben aktualizált változatban már a „legkésőbb 2029-ig” kifejezés szerepel.

Ezzel párhuzamosan az erőművet kiszolgáló bányákról is megindult a gondolkodás, és felmerült, hogy amíg csak lehet, nyitva tartanák őket. Ehhez tudni kell, hogy egy bánya bezárása nagyjából végleges: újranyitni nagyon nehéz, a bezárás után ugyanis – mivel leállítják azokat a szivattyúkat, amelyek elvezetik a bányászat során feltörő vizet – több millió köbméter víz lepi el a területet. Csak a visontai bánya esetében három Velencei-tó vízmennyiségéről van szó. Egy ilyen döntést tehát csak egyszer lehet meghozni.