Álldogálok Brüsszelben a Gare du Midi környékén, amelynek felszín fölötti épületrészei legalább annyira lepusztultak, mint Budapesten a Déli pályaudvar (a földalattiak hibátlanok), és éppúgy hálóval vannak lefedve a porladó faldarabok miatt, pedig nem hittem volna, hogy létezhet pályaudvar Európában, amely hasonló állapotban lenne, mint a mi jobb sorsra érdemes Délink. Kiszúrok egy nagyméretű stencilt: fehér alapon fekete J’existe (létezem) felirat. Pontosabban így: J’EXISTE. Ponttal a végén, mint egy egyszerű kijelentő mondat. Bevillan, hogy ezt a stencilt, illetve matricát nagyon különböző méretekben, nagyon különböző helyeken láttam már, Párizsban, Budapesten, Edinburgh-ban, Berlinben, New Yorkban is, és innentől kezdve figyelni kezdem a brüsszeli falakat, lámpaoszlopokat, hidakat.

Feltűnik, hogy mennyi J’existe stencil, illetve matrica van ebben a városban, és eltűnődöm, hogy noha évek óta látom már ezeket itt-ott, egyszer sem jutott eszembe, hogy utánanézzek, kinek a munkája ez, honnan indult és hogyan terjedt el. Vagy sokkal inkább, ki kezdte ezt el és kik vitték szét, hiszen nem biztos, hogy egyvalaki helyezi el az összes stencilt az összes helyszínen. Miközben E/1-es a szöveg, én létezem, ami nem crew-t sejtet, inkább magányos figurát. Valamint nagyon is egységes képet mutat az egész: azonos, puritán színkompozíció (fekete-fehér, vagy fekete-ezüst) és enyhén megmozduló, dinamikus, mégis fegyelmezett betűtípus, azonos elrendezés, fekvő formátum. A méret és hordozó különbözik, van hagyományos matrica és papíralapú, plakátszerűség, enyvvel vagy efféle ragasztóval felragasztva. Bárhol: házfalon, szemetesen, villanyoszlopon, padon, ereszcsatornán, üvegfelületen, egy híd korlátján, lépcsőn, szemmagasságban, vagy valahol a lábunknál, néha fönt, sok emeletnyi magasságban, ahol bravúr lehetett elhelyezni.

A Redditen több thread is foglalkozik a jelenséggel, sokan dokumentálják a matricákat, gyűjtik az előfordulási helyeket, találgatják, ki és miért ragasztgatja őket. Egy figyelemreméltó esszé a karteziánus Descartes-ot és az egzisztencialista Camus-t emlegeti a „létezem” szöveg (vers? kispróza?) jelentésrétegeit felfejtve, képek nélküli képalkotásról beszél, tömörített egzisztencialista prózáról, az utca, a köztér politikai esztétikájáról. Van ebben az esszében minden, eszerint a matrica „ügyes marketingfogás, amely felkelti a kíváncsiságot, pontosan olyan módon, ahogyan azt a marketingnek kell. Művészeti és politikai keretek közé helyezi magát, a francia filozófiát is kizsákmányolva, hogy mindent korunk abszolút értékéhez, az egóhoz igazítson." A matricák alkotója és terjesztője a szerző szerint „a művészetet önmaga felerősítésének hangszórójaként használja, miközben sikerül megőriznie lényegi anonimitását. Kontinentális. És egyre inkább globális.” Akad olyan dolgozat is a J'existe ürügyén, amely univerzálissá avatja ezt a mondatot, és az isteni kinyilatkoztatást látja bele, illetve mögé, idézve Mózes második könyvét: „Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.”