Január óta már legalább öt magyar településen – Szombathelyen, Bozsokon, Kőszegen, Zalaegerszegen és Sopronban – bizonyítottan kimutatták a burgenlandi kőbányákból érkező, azbeszttartalmú kőzúzalék jelenlétét, de egy büki önkormányzati képviselő NAV-adatigénylése nyomán május végén az is kiderült, hogy több mint 250 településre jutott az anyagból Magyarországon 2015 és 2026 között. A leginkább utak és parkolók burkolásához igénybe vett zúzalékot bölcsődék, óvodák és játszóterek közelében is felhasználták, és a szennyezés akár Budapestre és az agglomerációba is eljuthatott.

Az üzlettel látszólag csak az egyik fél járt jól: a NAV adatai alapján négy burgenlandi bánya az elmúlt közel három évtizedben mintegy 34 milliárd forint bevételre tett szert a magyarországi exportból. A hazai import az utóbbi évtizedben ugrott meg jelentősen: míg a kétezres években évente nagyjából 200 ezer tonna zúzalék érkezett, 2018-ra ez az érték elérte a 3,6 millió tonnát. Ennek valódi árával csak most kénytelenek szembesülni a magyarok: egyes helyszíneken a levegő azbesztszál-tartalmára vonatkozó egészségügyi határértékek több tízszeresét és százszorosát mutatták ki.

És itt nem csak szimpla környezetszennyezésről van szó, hiszen az azbeszt belélegzett rostjai a tüdőben tartósan megmaradnak, és évtizedek alatt súlyos és gyógyíthatatlan, köztük rákos betegségeket okozhatnak. A kitettség és a diagnózis között átlagosan 30-50 év telik el, ami azt jelenti, hogy a most érintett területeken élők egészségügyi következményei lehet, hogy csak a 2050-es, 2060-as években fognak megmutatkozni.

Bár a Greenpeace Magyarország már január 29-én bejelentést tett a Vas Vármegyei Kormányhivatalnál, miután egy bozsoki parkolóban a veszélyes hulladék egészségügyi határértékének (0,1%) ötszázszorosa feletti azbeszttartalmat mértek, a szélesebb nyilvánosság csak hónapokkal később szembesült az ügy valódi kiterjedésével. A kormányhivatal kőzet- és levegővizsgálatainak eredményei április elején készültek el, de csak az országgyűlési választás után egy nappal mutatták be azokat egy sajtótájékoztatón – itt derült ki, hogy a szombathelyi Oladi plató városrészben több kilométernyi utat burkoltak be szennyezett kavicsokkal, és ekkor vált nyilvánossá az osztrák bányák érintettsége is. A szombathelyi levegőben az egészségügyi határértéket 30-szorosan meghaladó azbesztszennyezést mértek, magában a kőzetanyagban pedig a határérték közel 300-szorosát – mindennek körülbelül 1100 helyi lakos lehet kitéve.

Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője kérdésünkre elmondta, hogy a több hónapos várakozás ellenére részben elégedett a hatósági reakcióval: „Örüljünk, hogy legalább normális vizsgálatot végzett a Vas Vármegyei Kormányhivatal. Korábban sokszor láttunk olyat, hogy nem történt semmi a bejelentésünk nyomán.” Maga az intézkedés végül már így is az új kormányra hárult. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter május 21-én közölte, hogy megállapodott a négy közül még egyedüliként üzemelő osztrák bányával arról, hogy nem szállítanak több azbeszttartalmú kőzetet Magyarországra, majd május 27-én felállt egy tárcaközi azbeszt-munkacsoport, és megkezdte működését az osztrák–magyar kétoldalú bizottság is, amelynek elsődleges feladata a szennyezés teljes körű feltérképezése és a felelősség tisztázása lesz.

Munkacsoport és bizottság ide vagy oda, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán hogyan történhetett meg, hogy az Európai Unióban 2005 óta betiltott azbesztet később még egy évtizeden keresztül gond nélkül bányászták és szállították Magyarországra.

Az egyik legveszélyesebb azbesztfajtát importáltuk