„Nem jókedvemben csináltam!”

– mondja Dudás Szabolcs fotográfus a mai szakmai megnyitó után június 5-től, péntektől látogatható III. Fotóművészeti Nemzeti Szalonra beválogatott fotósorozatáról.

A fáraó kertjében című projekt, ami hosszú éveken át készült, és most kerül először a nyilvánosság elé, az Orbán-rendszer elmúlt 16 évének épületeit, építményeit, köztéri szobrait örökíti meg fekete-fehér, mára lassan teljesen elfeledett analóg technikákkal készült fotókon. A sors fura fintora, hogy maga a kiállítás is NER-es agyszülemény: a 19. századi művészeti seregszemlék anakronisztikus műfaját 2016-ban támasztotta fel a Magyar Művészeti Akadémia azzal a szándékkal, hogy a kurátorok által kiválogatott pályaművek gyűjteményes tárlata összegzést adjon az előző öt év hazai fényképészeti teljesítményéréről. A kormányváltás egészen más megvilágításba helyezi Dudás képeit, amelyek az elmúlt hetek politikai eseményeinek tükrében immár archeológiai leleteknek, egy letűnt kor dokumentumainak tűnnek – mintha a fotós előre látta volna a jövőt.

Az 1990-es rendszerváltás utáni két évtizedben Dudás a világsajtó által foglalkoztatott, nemzetközileg ismert és elismert kevés számú magyar fotóriporterek egyike volt, ám hosszú évek óta messzire kerüli médiaipart és a hírversenyt. A Műcsarnokban kiállított fotósorozat képei a fényképezés hajnalán használt, vagy a képalkotás módját tekintve a hőskort idéző technológiával készültek. Élő ember a sorozat egyetlen darabján sem látható, amit a hosszú expozíció, de leginkább a téma, a megörökített látvány magyaráz. Dudás ugyanis 2020-tól dühödt módszerességgel dokumentálta az elmúlt 16 évben kormányzati akaratból megvalósult köztéri alkotásokat. A NER-építészet emblematikus objektumai, a giccs-szobrászat tankönyvi példái mellett Dudás lyukkamerája, faék egyszerűségű Pajtás fényképezőgépe és menő Hasselblad 500 CM masinája nem kímélte a miniszterelnöki falu kisvasútját, a 2015-ös milánói világkiállításra elkészült, most karcagon rozsdásodó sámándobot és a nyírmártonfalvai volt fideszes polgármester, Filemon Mihály 60 milliós EU-s támogatásból épült lombkoronasétányát sem. Az analóg technológia, a lejárt szavatosságú filmek, a rissz-rossz negatívok és fotópapírok sajátos fénytörésbe állítják még az egyébként színvonalas épületeket is, nem beszélve a vizuális környezetrombolást megvalósító köztéri alkotásokról.

A fáraó kertje sorozatban olyan, soha többé nem fotózható épületek is láthatók, mint amilyen a kiemelt kormányzati jelentőségű Bem téri szállodaprojekt miatt eldózerolt, 1840-ben épült Radetzky laktanya vagy a 20. század második felének minden szempontból csúcsépítészeti teljesítményét jelentő, világszínvonalú minőséget képviselő, ennek ellenére 2020-ra nyom nélkül elbontott Budavári Országos Villamos Teherelosztó.

Dudás Szabolcs fotói szeptemberig tekinthetők meg a Műcsarnokban. A magyar sajtóban először a Qubit által közzétett fotók alatt a technikai paramétereket is feltüntettük az alkotó közlése alapján.

Műemlékművészet