Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár szeptember végén egy Facebook-bejegyzésben (mennyire hozzászoktunk már, hogy a kormány fontos kérdésekben ezen a felületen kommunikál) adott számot az elmúlt 15 év magyar múzeumi fejlesztéseiről. A posztban, amelynek címet is adott – Múzeumaink és a tények – számadatokkal kiegészítve sorolja fel a beruházásokat, valamint a nagyobb léptékű támogatásokat, és a lista még akkor is impozáns, ha a megemlített intézmények csaknem fele nem múzeum (például a kaposvári Csiky Gergely Színház, a kulturális célú Makovecz-épületek, kastélyok, várak, kertek, könyvtárak stb.).

A helyettes államtitkár már az írása elején ostorozza a kritikusokat, az ellenzéki „orgánumokat”, a szöveg végén pedig arról ír, hogy a kormány 2035-ig 850 milliárd forint értékben tervez további beruházásokat. „Miért nem végeztünk már a beruházásokkal korábban?” – teszi fel a kérdést, amely „jogos”, és „őszinte választ kíván”. A választ meg is adja: egyrészt a „szomszédunkban zajló háború” miatt, másrészt azért, mert az ellenzéki európai parlamenti képviselők hazánk ellen lobbiznak. Lehetne elemezni, tényleg mennyiben is befolyásolja a magyar múzeumügyet az oroszok Ukrajna ellen indított háborúja vagy az EU-támogatások elapadása, de ez inkább csak a propaganda mély bugyraiba vezetne. Legfeljebb azt jegyezném meg, hogy az Iparművészeti Múzeum felújítását már akkor sem végezték el, amikor még nem volt háború és érkezett a pénz. Illetve így egy újabb kérdés is adódik: miért is költöztetnék Budapestről a keleti határ felé, Debrecenbe a Közlekedési és a Természettudományi Múzeumot, ha ott komolyabb a háborús fenyegetés?

Sokkal érdekesebb kérdés, miként lehetséges, hogy a múzeumi intézményrendszer alakulására két, egymásnak látszólag igencsak ellentmondó nézet is ráilleszthető. Az egyik szerint minden nagyszerűen fejlődik, az infrastruktúra, a digitalizáció és a közönségkapcsolatok terén komoly előrelépések történtek. A másik oldalon a kritikus hangok dominálnak, végiggondolatlan költöztetésekkel, el sem indított felújításokkal, elmaradt bérfejlesztéssel érvelve. Nagy intézmények alakultak át, nőtt a látogatottság, erősödött a múzeumok társadalmi beágyazottsága, de elmaradt az összehangolt tervezés, egyenlőtlen a forráselosztás és csorbult a szakmai autonómia. Nehéz belátni, hogy mindkettő igaz lehet egyszerre. De ki ne látná be, hogy Sopronban jobb múzeumba menni, mint húsz évvel ezelőtt, és ki ne ismerné be, hogy hiba volt lebontani a Közlekedési Múzeumot? (Na jó, utóbbit a kormány.)