A 2025-ben elfogadott „helyi önazonosság védelméről szóló törvény” nyíltan normalizálja a faji alapú kirekesztést, és a helyi közösségek önrendelkezésének és kulturális identitás védelmének álruhájába bújtatva közvetlen felhatalmazást ad az önkormányzatoknak arra, hogy meghatározzák, ki tartozhat a közösségükbe és ki nem. Ezt Kóczé Angéla, a Közép-európai Egyetem (CEU) Romani Studies Programjának adjunktusa, nemzetközileg elismert roma kutató és emberi jogi szakértő fogalmazta meg „A hovatartozás kodifikálása: A faji alapú kirekesztés jogi normalizálása Európában” című írásában, amit október 15-én publikált az elismert, német és angol nyelvű alkotmányjogi, európai jogi és politikai témákkal foglalkozó Verfassungsblog.

A négy hónapja hatályba lépett törvény alapján már több mint száz településen alkottak rendeletet a beköltözés nehezítésére – a legtöbbet Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben, de már megvan az első budapesti kerület is, a tizenhatodik, ahová nem lehet csak úgy beköltözni. Azt azonban még a törvényt kezdeményező Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter is elismerte, hogy nem feltétlenül azokon a településeken kezdték korlátozni a betelepülést, ahol arra az agglomerációs nyomás vagy a beköltözők magas száma miatt számítottak – ugyanakkor jelezte, ha valahol az Alaptörvénybe ütköző intézkedést tapasztalnak, fellépnek a diszkrimináció ellen.

A faji alapú kirekesztés legalizálása Európában

Kóczé Angéla szerint a törvény nemcsak jogilag problémás, amikor sérti az egyenlőség és a diszkriminációmentesség elvét, hanem erkölcsileg is elfogadhatatlan, hiszen ez „az Európai Unió alapvető ígéretének elárulása”, annak az alapelvnek a feladása, ami kimondja, hogy minden uniós polgárt egyenlő jogok illetnek meg, és ez nem függhet attól, hogy valaki milyen etnikumhoz tartozik, vagy hol él. A törvény így nemcsak törvénysértő, hanem morálisan is szégyenletes, mert megtagadja az egyenlő állampolgárság és emberi méltóság alapelvét, amelyre az EU egész jogrendje épül.

A romák jogaiktól való megfosztása nemcsak Magyarországon, hanem más európai országokban is megvalósul, és kirekesztésük egyre gyakrabban ölt jogi, politikai vagy adminisztratív formát, és alakítja át az egyenlő állampolgárság elvét feltételes kiváltsággá. Ugyanakkor Magyarország ezzel a törvénnyel orrhosszal nyeri a versenyt Kóczé szerint, ugyanis a helyi önazonosság védelméről szóló törvény ennek a tendenciának a legvilágosabb kodifikációja lett.

A helyi örökség védelme etnikai kirekesztést takar

Ahogy már korábban a Qubit is írt róla, a törvény a polgármestereket és képviselőtestületeit feljogosítja arra, hogy beavatkozzanak a település ingatlan adás-vételeibe, és személyes interjút követően vagy abból a szubjektív megítélésből kiindulva, hogy a potenciális vevő nem „illik” a közösségbe, megtagadhatják az ingatlanvásárlást. Bár a törvényt a kormány semleges intézkedésként szeretné eladni, amit csupán a helyi identitás megőrzése érdekében hoztak, „a törvény diszkrecionális keretrendszere termékeny talajt biztosít a szelektív és fajilag meghatározott kirekesztéshez” − írja Kóczé.

A szakértők a kezdetektől figyelmeztettek, hogy a törvény könnyen a romák falvakból való kitiltását legalizálhatja, amely gyakorlat egyébként informálisan már régóta fennáll. Volt, ahol a falu összefogott, és inkább megvették az eladósorba kerülő házat, minthogy roma család költözhessen be, míg más esetekben, például Mezőkeresztesen, maga a polgármesteri hivatal vásárolta fel az üres ingatlanokat, azzal az indokkal, hogy azokat majd szolgálati lakásokká vagy fiatal családok számára szánt otthonokká alakítják. 2015-ben Mezőkeresztes polgármestere nyílt felhívást is közzétett a város hivatalos önkormányzati újságjában „Állítsuk meg az ingatlanárak csökkenését” címmel, hogy felszólítsa a lakosokat, ne adják el ingatlanjaikat más településekről érkező romáknak. Ebből az esetből 2015-ben még botrány lett: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) panaszt is benyújtott, amelynek nyomán az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) megállapította, hogy a polgármester zaklatást követett el a romákkal szemben, ezzel megsértve az egyenlő bánásmód elvét. Ám most, tíz évvel később, már ez az intézményes védelem is megszűnt. 2021. január 1-től az Egyenlő Bánásmód Hatóságot (EBH) bezárták, feladatait az Alapvető Jogok Biztosához helyezték át, ami jelentősen gyengíti a diszkriminációval szembeni jogvédelem hatékonyságát. Amíg az EBH önálló, hatósági jogkörrel rendelkező szervként kötelező erejű döntéseket hozhatott és szankciókat is kiszabhatott, addig az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala csupán ajánlásokat tehet, vizsgálatokat folytathat le, de jogi kényszerítő eszközökkel már nem élhet.

Az Alaptörvényt is módosították, hogy könnyebben legalizálják a faji kirekesztést